A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-17 / 33. szám
•I Mács József interjúja Dr. NYITRAY LÁSZLÓ ügyvéddel Kántor Mária: TERVEK VANNAK - PÉNZ NINCS Kardos István: ÍGY GONDOLKODTUNK 1968-ban Rákos Péter: DO BOSSY LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE Géczi Lajos: CIVILEK HADIFOGSÁGBAN Ozogány Ernő: EURÓPA KÜSZÖBÉN (csóró rokonként) Lapzárta: 1990 VII. 25. Gmlapunkon F. Rakovský felvétele A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 81 5 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mács József és Ozsvald Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: FTMS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési dij egész évre 1 56,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. December óta foglalkoztatja a . szőkébb közvéleményt a hír: Po‘ zsonyban nincs vér. Kevés a véradó. a hőtök üresek, a kórházak igényeit alig tudják kielégíteni. Valóban ennyire rossz a helyzet? — A helyzet nem rossz, hanem katasztrofális. Beszélgetésünk napján ugyan jónak tűnhetett a várótermi kép, de kivételes nap van. Számokat mondani nem tudok, bár sokszor még a tervezett műtéteket is elhalasztják vértiiány miatt. Július hónapban 1499 véradó látogatta meg állomásunkat, ami heti 374 véradást jelentene, ha az öszszes vért fel tudnánk használni. Ha végignézi a véradókönyvet láthatja, hogy néha 20—25 véradást sem tudunk végrehajtani naponta, pedig az igény ennek többszöröse. Természetesen nem szóltam esetleges operatív igényről; nem zárható ki annak lehetősége, hogy tömeges baleset történjen, rémálom továbbgondolni ezt... A számok az egész fővárosra vo, natkoznak? * — Természetesen nem. A Šmidke utcai, valamint a kramárei kórháznak saját transzfúziós állomása van. Mi látjuk el a Partizán utcai Kardiológiai Klinikát — el tudja képzelni, egy-egy szívműtéthez milyen mennyiségű vérre van szükség; hozzánk tartozik a Katonai Kórház, a belügyminisztérium egészségügyi intézete valamint a Pozsonyvidéki járás egy része. A kardiológia és a katonakórház . országos hatáskörű. A főváros egyébként is speciális helyzetben van. Egy sor kórház vidéki pácienseket is fogad. A véradásból hogyan veszik ki részüket a Pozsony környéki járások? — Sajnos, itt a helyzet még rosszabb. A vidéki véradóktól mi vesszük a vért, tehát utazniuk kell. Egy véradással elveszítenek egy napot. Nagyon nehéz vidékről szervezni a véradást, a megoldást jól felszerelt járási transzfúziós állomások jelentenék. Transzfúziós állomások viszont csak új kórházban vannak, így ahelyett, hogy a klinikák vért és vérkészítményeket hoznának, a véradókat kénytelenek utaztatni. Ennek ellenére nagyon jó tapasztalataim vannak a Nyitrai járással, ezért elsősorban a tanárképző főiskola és a mezőgazdasági főiskola diákjai érdemelnek dicséretet. Hónapok óta nem teljesíti tervét a Komáromi, az Érsekújvári és újabban a Dunaszerdahelyi járás sem. Az előbb vázolt megoldáshoz: a káderek képzéséhez, transzfúziós állomások építéséhez, stb. pénz kell. Pénz pedig nincs. Sokan félnek az AIDS-fertőzéstől . és egyéb, vér által terjedő betegségektől. Mit gondol, ellenérvként fölhozható ez a félelem? — Semmiképp. Minden lehetséges fórumon hangsúlyozzuk, de úgy látszik nem elég gyakran: a fertőzés veszélye az általunk felhasznált vérrel lehetetlen. Még véradás előtt megvizsgáljuk a leendő véradókat (a szerző megj.: a véradókönyv adatai szerint 10—15 véradó eleve kiesik a listáról), majd véradás után az ajándékozott vér klinikai vizsgálatokon esik át. így szűrjük ki az AIDS-fertőzés lehetőségét, ugyanígy nem lehet véradó a B-hepatitis bacilusgazdája sem. Sőt! Ha a centrifugálás, hűtés és egyéb eljárások során a vétkonzerven csak repedést fedezünk fel, már nem használjuk fel a konzervet. A fertőzéstől való félelem azért sem érthető számomra, mert a vért ajándékozó semmiképp sem fertőződhet meg, ettől inkább a vért I Interjú dr. ANASTÁZIA PAJDLHAUSEROVÁVAL a pozsonyi Partizán utcai transzfúziós állomás főorvosával használónak kéne félnie. Úgy látszik, az ilyen érvelés kifogásnak jó, én azonban semmiképp nem tudom elfogadni. Igazán nem állíthatja rólunk senki, hogy kevés lenne a tájékoztató jellegű előadás, rádió és tévéműsor, sajtótermékekben megjelent írás. Hírek terjengenek arról, hogy ál, lampolgáraink nem akarnak in' gyen vért adni. amikor külföldön valutát kereshetnek véradással. Van-e erről áttekintése és helyeselné-e a fizetett véradás népszerűsítését? — Az előbb a fertőzésről beszéltem. Amikor az AIDS Európába került, az Egészségügyi Minisztérium határozottan megtiltotta, hogy külföldi állampolgároktól fogadjunk el vért. Nem hiszem, hogy a fejlett nyugati egészségügyi intézmények minden gond nélkül vásárolnának külföldiektől — így csehszlovák állampolgároktól is — vért. Bizonyára előfordultak esetek, de a Vöröskereszt Központi Bizottsága már tárgyalt partnerével Ausztriában és az NSZK- ban arról, hogy ne fogadják a csehszlovák véradókat. Ez csak a hivatalos szempont. Létezik ennek egy erkölcsi vetülete is. Ha a csehszlovák turista rendelkezik annyi pénzaz önkéntes véradásról, az aggasztó vérkonzervhiányról, az autotranszfúzióról zel, hogy nyugatra kiránduljon, akkor nem tudom, hogy az a néhány fillér, amit véréért kaphat mennyit segíthet rajta. Egészségügyünk olyan amilyen, de állampolgáraink, bánni érné is őket, a mi kórházainkat használják, itt várnak gyógyulást. Nem tudom elképzelni, hogyan juthat eszükbe, hogy külföldön ajándékozzanak vagy adjanak el vért. A másik kérdés a fizetett véradás. Ha a szocialista egészségügynek van vívmánya, akkor a téritésmentes véradás egyértelműen az. Ezen a területen értünk el valóban eredményeket és nem volt különösebb gond az ország egészségügyi hálózatának vérellátásával. Az ún. gyengéd forradalom többek közt az emberiességet hirdette, miért kéne hát egy humánusabb társadalom építését például az egészségügyben éppen fizetett véradással kezdeni. Hozzáteszem persze, hogy fizetett véradás van. Aki úgy gondolja, hogy véréért igényli a jelenleg adható 200 koronát, minden szó nélkül megkapja. Ennek az összegnek az emelésére lehetőségünk még jó ideig nem lesz. Néhány nyugati államban évek. kel ezelőtt honosították meg az * ún. autotranszfúziót Kérem mutassa be olvasóinknak ezt a módszert és mondja el. jelenthet-e legalább részleges megoldást a jelenlegi vérhiányban ? — Az autotranszfúzió nem más, mint véradás önmagunknak. Ez annyit jelent, hogy tervezett műtét előtt a páciens — természetesen szigorú orvosi felügyelet alatt — vért ad, s a műtétkor saját vérét használják fel. Ez a módszer néhány kizáró októl eltekintve a tervezett műtétek vérigényének legjobb megoldása. A páciens a saját vérét kapja, megszűnik a fertőzéstől való (amúgy alaptalan) félelem és örülnék, ha hazai kórházi gyakorlatunkban ez a módszer jobban elterjedne. S tulajdonképpen válaszoltam is arra, hogy lehet-e megoldást várni az autotranszfúzióról. Természetesen igen, tervezett vérigény esetén több mint az esetek felében megoldódna a vérhiány. Évekig olvashattuk a hazai sajtó, ban, hogy önkéntes véradóinknak köszönhetően mennyi véradást sikerült végrehajtani, s hogy tulajdonképpen elegendő a vér. Ön most asszonyom, egy majdnem kilátástalan helyzetet vázolt fel előttem. Mit tehetünk önökért? — Nem értjük, elsősorban mindenki ön magáért tesz valamit azzal, hogy vért ajándékoz. Június elején lezajlott a napilapokban egy sajtókampány, melynek köszönhetően kb. 20—30 százalékkal javult a helyzet hacsak rövid időre is. Elsősorban publikálni kéne azt a köszönetét, amely szavakkal talán nem is fejezhető ki. Megszállott visszajáró véradóink szerencsére még vannak. A véradásról írjanak sokat, foglalkozzanak velünk sokat, mert baleset bárkit érhet és vérre bárkinek szüksége lehet. Örülnék, ha ezt nem szép szólamnak fognák fel. Egy véradó vérével négy életet menthetünk meg. Ez az adat nem kíván több kommentárt. LOVÁSZ ATTILA Fotó: a szerző 2
