A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-10 / 32. szám
(Gallinago gallinago) SÁRSZALONKA Hosszú csőrű. fúrj nagyságú madár. Elterjedése meglehetősen széleskörű. Egyaránt előfordul Európában. Ázsiában, Afrikában, sőt Dél-Amerikában is. Sajnos, minálunk a nedves rétek és mocsarak folyamatos felszámolása, a melioráció nagyon leszűkítette előfordulását, illetve fészkelési lehetőségeit. Költöző madár. Érkezése március második felére esik. amikor már úgy-ahogy megenyhül az időjárás. Vizjárta helyeken, mocsaras, zsombékos, tocsogós térségekben fordul elő. Sokszor csak azt vesszük észre, mikor az ingoványból nyílegyenesen, roppant kezdősebességgel surran fel s alig repült egy darabkát, máris irányt változtat, majd mind magasabbra kapva eltűnik szemünk elől. Különösen fészkelési időben tréfálja meg az arrahaladót. hogy azt a fészkétől elcsalja. A tapasztalt madarászt nem csapja be. mert az nyugodtan megáll s tudja, hogy s cikcakkban tovarobajló sárszalonka csakhamar visszafordul s nagy félkört leírva, újra levágódik a felrebbenés helyére. Ilyenkor jellegzetes mekegésszerü hangot hallat. Fészkét mocsárba, zsombékra. nádkupacra. sásos. rekettyés helyre a talajra építi. Fészke roppant egyszerű tákolmány, azonban fölé összehúzott fűszálakból kis „sátrat" épít. Fészekalját rendesen négy, aránylag nagy körte alakú szürkészöldes barna foltokkal tarkított tojás képezi. A költést a nőstény végzi és az inkubációs időszak 19—21 napig tart. Az aprócska sárszalonka-fiókák amint megszáradtak, azonnal lábra állnak és belépnek a mocsárba. Egy hónap leforgása alatt a fiókák már röpképesek, s augusztusban megkezdik kóborló életformájukat, ami már tulajdonképpen a vonulás kezdetét jelenti. Költözésük szeptemberben tetőzik. A téli hónapokat a Földközi-tenger partján töltik. A sárszalonka táplálékát a gyérfüvű. iszapos, sekély mocsarak biztosítják. Étlapja férgekből, rovarokból, lárvákból, álcákból. földigilisztákból, csigából, gyommagból áll. Az iszapban rejtőző vizirovart hosszú, sűrűn beidegzett csőrével tapintja és emeli ki. A sárszalonka valamikor a Csallóköz mocsaras részein szép számmal fordult elő. A rohamos tájcivilizáció és a vizes-mocsaras területek belterjes hasznosítása következtében ezek annyira beszűkültek, hogy esetenként csupán egy-két pár sárszalonka fészkelésére alkalmasak. Tocsogós rétek szórványos vendége, átvonulója a nagy sárszalonka (Gallinago media), valamint a kis sárszalonka (Lymnocriptes minimus). Költöterületük a magas északon van. Végezetül néhány szót a vadászok által tavasszal oly áhítatosan várt erdei szalonkáról (Scolopax rusticola). Márciusban, április elején érkeznek hozzánk, hogy északabbra fekvő fészkelőhelyeiket elfoglalják. Mint érdekességet megemlíteném, hogy néhai Csiba Lajos tejfalusi ornitológus Somorja közelében egy Duna-szigeten megtalálta fészkét. Naplójába Csiba az alábbiakat jegyezte: „Az erdei szalonka fészekalját 1930. április 12-én a somorjai „Porcika" nevű szigeterdőből szereztem be. Elejtés után a madarat kézbevéve észleltem rajta a költőfoltot. Megkeresve a felrebbenés helyét egy bokor tövében avarlevelekkel kibélelt fészekcsészében megtaláltam négy tojásból álló fészekalját. A tojások az 1945-ben elpusztult tojásgyűjteményem egyik fő érdekességét képezték." Az erdei szalonka őszi vonulása augusztustó' októberig tart. Vadászaink március 16. és április 30. között löhetik. Talán egy vadra sem esik annyi hibás lövés, mint az erdei szalonkára. STOLLMANN ANDRÁS cotó. Štefan Danko
