A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-10 / 32. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Reviczky Gyula összes versei és műfordításai Középiskolás koromban az irodalomtanárok még bőven foglalkoztak Reviczky életével és költészetével, ma már gyakran meg sem említik. Egészen kikopott volna irodalmi tudatunkból? Végképp az irodalomtörténeti müvek, az antológiák és lexikonok börtönlapjai közé költözött ? Bizony. A távoli költőket már csak a születési és elhalálozási évfordulók támasztják föl. ha ez a föltámadás egyáltalán sikerül. Összes költeményeit 1895-ben adták ki, születésének 40. évfordulója alkalmából. 1955-ben születésének 100. évfordulója alkalmából, most viszont halálának 100. évfordulóján jelent meg gyűjteményes kötete. A harmincnégy évesen elhunyt költő tájainkon, a szlovák Vitkócon született. Apja révén a Felvidék egyik legelőkelőbb családjába tartozik, ősei között grófok. bárók is találhatók. Anyja viszont a megejtett szlovák cselédlány. Balek Veronika. Ezt azonban csak felnőtt korában tudja meg a költő. Iskoláit Léván és Pozsonyban végzi, majd Pesten köt ki, hogy újságírással, irodalommal foglalkozzon. Apja, a könnyelmű és költekező dzsentri fia vagyonkáját is eltékozolja, a költő tehát teljesen magárahagyatottan kezdi az újságírói pályát, de rövidesen a legnagyobb nyomorban találja magát. Nevelői állást vállal vidéken s ott beleszeret egy szép és müveit lányba. Bakálovich Emmába. A házasságból persze semmi sem lesz, a lány fél a bizonytalan jövőtől. Reviczkynek csak akkor fordul jobbra a sorsa, amikor a tekintélyes Pesti Hírlaphoz kerül színikritikusnak. De ezután már két esztendőt sem él. Egyszeriben népszerűvé válik, verseit újságok, folyóiratok szinte naponként hozzák, a közönség is megkedveli költészetét. Divatos költő lesz, de ez már mit sem segít rajta. Az álmok és hangulatok költője — akinek verseit Jászai Mari szavalja színházban, pódiumon — kifárad, halálos tüdőbaj támadja meg és 1 889 nyarán meghal. A költő sokat irt. Verseket, drámákat, elbeszéléseket, tanulmányokat és esszéket, a műfordításba is belekóstolt. Rövid alkotói munkássága nem telt hiába. A Hét évszázad magyar versei be 18 költeményét sorolták be. Olyan ismerteket is, mint az Imakönyvem, a Pálma a Hortobágyon, a Pán halála vagy a Számlálgatom. stb. Reviczky életét három nagy csalódás nyomasztotta-pusztitotta. Származásának bizonytalansága, szerelmi csalódásai. írói, újságírói reményeinek szertefoszlása. Ezért is fordult el a valóságtól, hogy az álmok, hangulatok világában keresse életének értelmét. Legmegrázóbb verse, a Számlálgatom, amelyet a halálos ágyán írt: „Számlálgatom, találgatom, / Hogy hány hetem vagy hány napom / Van hátra még ... / Irgalmas ég / Esdek, ne légy fukar nagyon ..." Az ég mégis fukar volt hozzá. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, Németh G. Béla szerkesztésében és utószavával jelent meg a-könyv. Reviczky Gyula hagyatéka. (Dénes) SZÍNHÁZ Tangó Évtizedekkel a hajdani ősbemutató után Szlovákia fővárosában is szinre került a közép-európai abszurd egyik legjelentékenyebb alkotása. Örvendezésre — legalábbis annak lehető legteljesebb értelmében — mégsincs ok, mert a pozsonyi Új Színpad Stúdióját „csak" az úttörés érdeme és a vállalkozás keresztülvitele dicséri. Hogy tömörre fogjam a dolgot: tehát Pozsonyban, szlovák nyelven is színre került végre S/avomir Mrozektöl a Tangó, de amit eljátszanak, az elsősorban szimpla vígjáték. Helyenként igazán mulatságos, ám nemegyszer pontatlanságok, következetlenségek, színházi zsargonban szólva: elkenések árán. Peter Čanecký díszletének pontatlanságaiból. főként azonban a szöveg primér rétegeiből csiholja ki a nevetést a rendező: Stanislav Párnický. Itt mondom el: az Író utasításaihoz jobban igazodó munkája, a lepusztult értelmiségi-nagypolgári lakást és az ebből áradó sajátos miliőt jobban feltáró helyzetviszonyainak aprólékosabb rajza a Tangó céltudatosabb koreográfiáját is lehetővé tenné. Milan Lasica árnyalt, szinpadilag jól mondható fordítása éppen gondosságra, elmélyültségre sarkall. A vígjátékká silányodott abszurd hangsúlyeltolódásaira ezúttal az sem lehet mentség, hogy a premierre talán még nem érett be a produkció. Szerintem inkább arról van szó. hogy a rendező és színészei kettős csapdába estek. Az egyik: a politikum — hiszen elmúlt a tiltott témák sajátos színházi varázsa, s egyelőre nem született új társadalmi helyzet ahhoz, hogy a konkrét szövegbe társadalmilag általánosítható élethelyzetek is „belelophatóak" legyenek. A másik ok a jobban kidolgozott komédiái részletek gördülékenysége lehet, ami akarva-akaratlanul véglegesítette az értelmezésből kitetsző melléfogást. Viszont itt jegyzem meg: hogy legalább vígjátékká lett a Pozsonyban színre került Tangó, az elsősorban Magda Pavelekovának köszönhető, aki az adott stílustól az önparódiáig és a rögtönző jókedvig mindent bevet a szórakoztatás eszköztárából. A többiek nemigen tudnak vele lépést tartani, avagy a kisujjukból rázzák a figurát, mint azt Eugéniuszként Ivan Letko teszi. Tény, hogy szórakozni lehet az Új Színpad Stúdiójának évadzáró bemutatóján, ám az igazi Mro?ekmterpretáció ennél sokkalta eredetibb és sokrétűbb. Miklósi Péter FILM Tréfa Ültem a vetítőteremben s az előttem pergő filmkockák láttán a kitűnő szlovák humorista: Tomáš Janovic szösszenésnyi tréfája jutott eszembe. Janovic szerint ugyanis valamennyi tabu nem több, mint egy értelmetlen tabu-bu-bu-bu!.. . Nos, ez a szóvicc nagyszerűen ráillik Járomi! Jireš több mint húsz esztendeje forgatott, eleddig azonban trezorban őrzött Tréfa cimü filmjére. Ma már csak kinematográfia-történeti dokumentum, hogy az 1968/69-et követő időszak szemellenzős, ideológiailag elvakult bürokratái gondosan ügyeltek arra, hogy ez a Milan Kundera azonos című regényéből született film még csak stúdióvetítéseken se kerülhessen a nyilvánosság elé. Pedig a Kundera-regény nyomán készült film nem is 1968-ról. avagy az azt követő konszolidációnak csúfolt neosztálinista rendszernek térhódítását ábrázolja, hanem az ötvenes évek csúf belpolitikai tréfáinak időszakát. Ennél is pontosabban: ez a Jaromil Jireš rendezte film az ötvenes évek hurráoptimistáiról szól. akik látszólag tetszetős, ám a valóságban embertelenül hamis eszmények leple alatt büntettek, bíráskodtak és nemegyszer gyilkoltak is. A mai negyvenévesek nemzedéke már a saját bőrén tapasztatta, hogy a Tréfa című mozidarab a hétpecsétes dobozba zárás ellenére — sajnos — mit sem veszített időszerűségéből. Nem titok, hogy a hetvenes években újra dívott a politikai megbélyegzés. a pártból való kizárás és az azt követő lefokozás vagy elbocsátás gyakorlata; a nyolcvanas években pedig a másként gondolkodás üldözését művelték szívós következetességgel az apparátcsikok és az élet napos oldalán sütkérező talpnyalóik. Ezek a perzekúcíók talán valamicskével finomabb eszközökkel, de kísértetiesen hasonlítottak az ötvenes évek társadalmi-politikai légkörére. Sajnos, ez a valóság, mint ahogy az is az. hogy nincs olyan tréfa, amelynek ne lenne valóságtartalma. Ezért kitűnő film a helyenként cinikusra hangolt Tréfa, mert hiába porosodott húsz évig, mindmáig szinte mitsem veszített időszerűségéből. A többség a saját bőrén tapasztalta, hogy a totalitárius rendszer tehetetlen féreggé alacsonyitotta az embert. Itt akár egy friss példa: a minap robbant Budaj-gate. Az sem tréfa, mint ahogy Jaromil Jireš filmje sem az. Még ha húsz év el is telt időközben. M. P. HANGLEMEZ Megszakadt kapcsolat Benkö László és Mihály Tamás szintetizátor-szólólemezei mellett az Omega harmadik nagy veteránjának, Molnár Györgynek első próbálkozása ez az album, mely a Proton kiadó gondozásában jelent meg. Meglepetés ez a javából, mivel az előadó ez alkalommal nem mint szólógitáros, hanem mint zeneszerző-énekes mutatkozik be rajongóinak. —■ A lemezt hallgatva egy két számon még érezhető az Omega együttes stílusa, a produkció mégis kiforrott zenei anyagot tartalmaz. Az új, az igényesebb könnyűzene példája ez a munka, ahol előtérbe kerül az egyre gyakrabban használt computer-zene. Tartalmilag elsősorban az előadó belső érzéseit, vivódását a külvilággal („Levegőt akarok venni"), családja iránti szeretetét és odaadását („Zita", „Pálmi") tükrözi, de magába foglalja hétköznapjaink égető problémáit is („Bábszínház”). Profi munka a hangszerelés és a zenei kiséret egyaránt, ugyanis Molnár György kitűnő zenészgárdával van körülvéve, melyből néhányan az Elon zenekart alkotják s önálló szerzeményekkel is rendelkeznek. A Megszakadt kapcsolat cím nem az Omega együttessel való végleges szakítást jelképezi, csupán egy kis szünetet, melyben az előadó mint önálló művész is bizonyítani szeretne, mert csapatán belül csak virtuóz gitárjátékával ismerkedhetett meg eddig a nagyközönség. A lemez legszebb, legliraibb hangvételű száma a „Lehajtott fejjel", mely nézetem szerint nagyon is slágergyanús. Az Omega- és Molnár György-rajongók remélik, hogy az első próbálkozást a jövőben folytatás követi. Drobný Vladimír Életemben kétszer nyílt lehetőségem arra, hogy úgymond „Nyugaton maradjak". Első nyugati utam előtt marxista filozófiából készültem vizsgázni és a Benelux államokbeli tartózkodásomkor láttam először videós márkaboltot. Majd megtudtam, milyen az átlagjövedelem Hollandiában és egy jónevű amszterdami áruházban árcédulákat nézegettem. A második utam Ausztriába vezetett, miközben marxista vizsgámat egyesre tettem le és „néphadseregünkben" a politikai tiszt parancsára hazánk ellenségeiről készítettem faliújságot. Mindkét alkalommal elhangzott alkalmi ismerőseim kérdése: miért nem maradsz itt? Nehéz volt elmagyarázni egy ötszobás lakás bőrfoteljában ülve és Henessy konyakot szopogatva, hogy az embernek van hazája, családja, ezernyi szál. mely környezetéhez köti, A nyugati ismerősök mosolyogtak, majd megkérdezték, nem félek-e a nyelvtanulástól. Nem féltem. A nyolcvanas években Magyarországon többször volt lehetőségem emigránsokkal találkozni, akik közül kevesen találtak új hazára, bár a mi szemszögünkből nézve „jól" éltek. Sok mindent el lehet viselni, de azt. hogy az ember egy életen át idegen legyen, még elgondolni is nehéz. Családomban is van emigráns, aki ugyan hatszor akkora jövedelemmel rendelkezik, szakképzetlen munkásként, mint én egy központi intézményben de ottani környezete nap mint nap tudtára adja, hogy ő csak egy .Ausländer". Miért fontos most erről Írni? Olvasom néhány szlovák sajtótermék dörgedelmes magyarellenes kirohanásait, amelyeken eddig csak mosolyogtam. Aki a „Maďari za Dunajľ'-nál tovább nem jutott, számomra nem vitapartner. Viszont az már zavar, amikor értelmiségiek, történészek, pedagógusok írnak olyan hangnemben rólam, mintha én itt vendég lennék és alkalmazkodnom kéne a vendéglátó ház szokásaihoz. Úgy látszik, mesterséges történelmet hazudó tankönyvek, generációk mentalitását befolyásoló mítoszok annyira elferdítették már a tizenéves generáció nemzet- és nemzetiségszemléletét is. hogy nagyon türelmesen. észérvekkel alátámasztva is hosszú időbe telik majd, míg el tudom magyarázni, hogy itthon vagyok, semmi kedvem alkalmazkodni, ha igen, akkor csak a jószomszédi viszonyokért és saját házamban én szeretném eldönteni, kivel, milyen nyelven és milyen hangnemben kommunikálok majd. Azt még elviselem, hogy a többségi nemzet nyelvét meg kellett tanulnom. Szeretek nyelvet tanulni és igenis büszke vagyok arra, hogy anyanyelvi szinten beszélek szlovákul. Egy értelmiségi számára a többségi nyelv ismerete majdnem kötelező (de jó lenne, ha még két-három nyelvet tudnánk), de nem viselem el, hogy a kis 44-esben ne beszélhessek magyarul. Amire az írás megjelenik, lehet hogy elindul a hadjárat az államnyelvért. Ha sikeres lesz, lehet hogy saját hazámban leszek „Ausländer" ? LOVÁSZ ATTILA
