A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-03 / 31. szám
Különleges horoszkóp Általános jellemrajz NYILAS (XI. 23.—XII. 21.) A Nyilas jegyű ember őszinte, nyílt és nagyvonalú. Viszont változékony tulajdonságának megfelelően kiszámíthatatlan. Valami robbanó mindig van benne és gyors cselekedeteivel környezetét alapos meglepetésekben részesíti. Egy-egy eszme könnyen ‘ fellelkesíti, de utána hamar jön a lelohadás, ellobban mint a szalmaláng. Személyének előtérbe helyezését sokszor túlzásba viszi. Ha első kísérlete nem sikerül tervét, szándékát megvalósítania, ilyenkor az az érzése, hogy személyében sértették meg. Arra törekszik, hogy tekintélyével hatást keltsen. Legtöbbször olyan munkát vállal, ahol alkalma lehet az emberek befolyásolására és vezetésére. Elsőrendű érzéke van ahhoz, hogy az igazságot az igazságtalanságtól megkülönböztesse. Szívesen segít másokon, adakozó, gyermekszeretö. Szeret túlozni. A Nyilas embert általában hazugnak tartják, pedig tulajdonképpen nem hazudik, csak mindent eltúloz. Ez különös lelki szükséglete, ezzel élményeit, képességeit felnagyítja, munkakedvét és megbízhatóságát is eltúlozva. Végeredményben csak felvág, fontoskodik. Nagyon szereti önmagát hallgatni, szinte megrésze- I gül saját hangjától. Igen közlékeny, de hogy ^ másokat is meghallgasson, arra már nincs - türelme. Meg van győződve arról, hogy ami az övé, az a jó, amit más tesz, az nem ; fontos, nem érdekes, ami a másé az nem jó. - Ezzel is csak saját értékét, előnyét akarja — 1 öntudatlanul is — kiemelni. Egészséges érzéke van a pénz megkereséséhez. Ösztöne kitűnő, rendszerint emberszere- • tö, az igazságtalanul mellőzöttek érdekében minden erejét és befolyását latba veti. Barátjáért saját érdekeit is háttérbe szorítja. Társaságban vidám, kellemes ember. Általában szerencsés ember, sokszor akaratla- : nul is másokat kihasznál. Könnyelműségre, " kockáztatásra hajlamos. Gyakran változtat lakhelyet és foglalkozást. Néha túlerőlteti magát mind fizikai, mind szellemi téren és ez ártalmára válhat. Siránkozással, jajgatással könnyen meg lehet indítani. Meghatódottsága azonban sokszor nagyobb mint a segítsége. Ellenben • kitűnően ért ahhoz, hogy másokat hívjon és rábeszélje a segítségnyújtásra. Szívesen . dolgoztat másokat maga helyett, miközben 1 ő álmodozik. De arra is képes, hogy egy nemes eszme érdekében feláldozza magát. . Kitűnő udvarló és jó partner. Sok benne ; az érzés, hamar lángra gyúl. De ugyanakkor érzései legtöbbször futóak. Ezért fordul elő olyan gyakran a Nyilas jegyűeknél az elhidegülés vagy a válás. A magasabbrendű típusnál azonban megmarad a pajtáši jó viszony még akkor is, amikor a szerelem már rég elmúlt. A Nyilas jegyű ember házasságkötése azért nehéz, mert nagyon nehezen talál megfelelő társat. Az erősen erotikus partner mind egészségileg, mind boldogságérzetében, mind az életpályán ártalmas reá. Ezért : alaposan meg kell gondolnia, kihez köti magát. Szervezete szívós, késő öregségig megtartja ruganyosságát, e jegyből kerül ki a legtöbb szép öregember. Néhány híres ember, akinek a születése e jegybe esik: VII. Eduard angol király, Heine, Nietzsche, Björnson, Spenzer, Roosevelt, Károlyi Mihály stb. ••• Vasárnap reggel 10-kor találkoztunk a reggelinél, mind a heten, a társaság nagy része holtsápadt volt, nem kérdeztük az éjszakázás, avagy a veszteség rakta arcukra a fájdalom vonásait. Reggeli után szétrepültünk. Ki erre, ki amarra. A taxi a város szívében rakott le kettőnket s így jó alkalom adódott nappali, vasárnapi pompájában látni Las Vegast. Bevetödtünk a híres Neumann Housba, avagy ahogy itt mondják: a „nyűmanhúszba". Ez egy hatalmas üzletház —, itt s különben Amerikában minden hatalmas, túlméretezett, az emberek dumája is —, amolyan Prior-szerű valami ... dehát! ... Széles, márvánnyal kirakott streetek, jobbról-balról elegáns üzletek, üzletek, üzletek s megint csak üzletek. Csillagászati árakért: szőnyeg, ezüst, porcelán, aranyékszer és drágakövek. A sok ékszerbolt egyikének kirakatában tán egy centiméternél is nagyobb brill tündökölt egy platina gyűrűben s a nagy brillt lencsenagyságú kövek ölelték körbe. Ezzel az üzlettel szemben szuperelegáns képkereskedés nemes veretű kirakata csábítja a közönséget megállásra. Bementünk, „báj, báj" hangzott az alkalmazottak ajkáról kedvesen a nyúlfarknyi amerikai üdvözlő szó. Bent a falakon Dürer, Rembrandt metszetek, Toulouse-Lautrec sorozatok, Chagall, Salvador Dali, Picasso képek. Többtucatnyi, színpompás olajkép, főleg Mucha. És az árak? Öt, tiz, tizenöt, huszonöt ezer dollár. Egymás mellett, egy rakáson és eladók a képek. Az ember szinte beleszédül a látottakba s melletted a mosolygós arcú fiatal nö, aki művészettörténetet végzett bolti személyzet, de polgári ruhába öltözött rendőrnő’ is lehet. Egyszavas kérdőmondatot ismételget: „Beautiful?” (Csodálatos!) Ez a bátorító szó arra ösztönöz, hogy meghosszabbítsad a bolti szemlét. Végül kijössz a képtárból s folytatod a bámészkodást. „Ez rosszabb, mint az onánia" — mondom feleségemnek. Dühösen elutasítja a durva hangot. Pedig hát és végül is, mi más? Zsebünk üres és az is marad, sőt napról napra egyre jobban fogy kis motyónk, s a hazulról hozott, hivatalosan kettőnk számára kiutalt 68 dollár! — óh, édes istenkém, hol van az már, hisz már a „családi osztalékot" nyúzzuk. Este sógorom férfi-partyt csinált. A hölgyeket leraktuk a Circus-Circus kaszinó előtt: pörögtessék még meg meglévő pénzüket, a három férfi újból helyet foglalt a Ford-batárban és vagy jó tízpercnyi utazás után, egy kétes kinézésű utcában, egy még kétesebb kinézésű ház előtt lestoppoltunk. A ház nagyban hasonlított a régi westernfilmekböl jól ismert késdobálókra. Sógoromnak félő buzdítással szóltam: vezess hát Lucifer, s kinyitotta a deszkaajtót, egy szűk előhelyiségbe jutottunk, itt egy Washington korabeli, piszkos szőnyeget kellett félrelebbenteni s bejutottunk az úgynevezett belső terembe. Bent félhomály, csak a hodály közepén egy ringszerűséget világított be egyetlen reflektor fénye. A boxringre hasonlító dobogó kötelei közt tánclépésekben libegett egy nöcske. Pesti barátunk szerint inkább egy Mura-közi lóra hasonlított, tompora legalább is akkora volt, mint egy egészséges igáslóé. A nő anyaszült meztelen volt, azaz elöl egy tizcentis, háromszög alakú rózsaszínű vacak volt az izéje elé felpántlikázva. A ring körül lócák és a „nagyérdemű" itt foglalt helyet s nyújtogatta gólyahosszúságúra nyakát. Az idősebb generáció unott pofával nézte a táncoló „művésznőt", a fiatalok csámcsogva, csillogó szemekkel, szinte habzsolták a „píc-káns" látványt. A táncoló nö ugra-bugrálása után sorbavette a bámészkodó férfiakat, igenigen gusztustalan módon próbálgatva a férfiakra hatni, hogy begerjedjenek. Az egyik tizenéves fiúka szemüvegét a művésznő levette s előbb meztelen melléhez dörzsölte az üvegét, majd bebújtatta a rószaszínü selyem vacak mögé. Igen, oda! Ott fel és alá húzogatta. Aztán, akár ha arannyá változtatta volna, visszaadta a pápaszemet gyerek-tulajdonosának. A körbejáró s magát kényesen riszáló nőnek e tíz centiméternyi távolságból végzett, szerfelett ordenáré „műmozgásáért" a kiszemelt férfiak dollárt csúsztathatnak oda. ahol a művésznő testét a kis selyem vacak takarja, éspedig, ugye, saját kezűleg. De jaj annak, aki e felszólításnak nem tesz eleget. Ilyen esetben a hölgy hirtelen megfordul s hátulját dugja majd az áldozat orrába. Ezzel végétért a muraközi nö jelenete. Pesti barátom meg is jegyezte: „Ennek a nőnek a jelenlétében nem lehet baj, minden poloskát agyonnyom!" A kövér után jött egy gazella-termetű ringes-nö produkciója. Az előzőnél is gyomrot felforgatóbb volt. Aki ismer, tudja, sosem voltam prűdnek mondható, még a malackodást is szerettem, a szex terén sosem misztifikáltam a dolgokat, de ez sok volt még nekem is. Ezek az emberpáriák túlmentek minden elképzelhető perverzitáson. Még jóformán meg sem ittam sörömet, indulást javasoltam a trió másik két tagjának. Vendéglátóm és a pesti 78 esztendős öreg harcos nem is kicsit neheztelt s arcukról valami olyasféle kérdés meredt rám: „ez az ember megbolondult", de jöttek. Kint az utcán, ahogy szembeállítottuk véleményünket, mért én mondtam a magamét, ök meg az ellenkezőjét, egy tipikus, másfajta amerikai kép kapta el figyelmünket. A pornóházzal szemben, tán öt méternyi távolságban, hatalmas plakát állt magányosan, egyedül, akár valamiféle felkiáltójel. Rajta Krisztus-fej s alatta nagybetűs írás: Jesus saves — Védj meg Jézus. Hát ilyesfajta benyomásokkal jöttem el hétfőn a Fények Városából, Las Vegasból. Egy pizzateriában bőségesen megreggeliztünk s utána útrakeltünk: irány vissza Los Angelesbe. Lassan, kényelmesen utaztunk, Így rendre előzték meg sógorom batárját a Las Vegast elhagyó weekendezők, tipikus kocsijaikkal, hisz akkor még ott is relative olcsó volt a benzin s mindenki a nagy kocsit szerette. Elöl ültem a volánt tartó sógorom mellett, figyeltem, ki milyen felirattal dicsekszik. Amerikai szokás, a kocsi hátsó ablakán vagy az autó farára rászerelve hordják üzenetüket (már mifelénk is dívik): „I love Dogs"; „I love Paris" — azaz szeretem a kutyát, Párizst a macskát, a lányokat ... A ragasztott jelszavak egész sorozatával találkozhatsz, ha hosszabb útra kelsz. Ahogy figyelem az „ailawokat", egyszerre csak sógorom felüvölt „God", sőt ezt a szót nem a legszebb hangsúllyal háromszor is megismétli. Ágnes a kiáltásra azonmód reagál: Mi baja van az Istennel? — „Hát nem látja az előttünk futó lefüggönyözött ablakú kocsin a feliratot!" Akkor veszem én is csak észre, az előttünk kényelmesen guruló csiricsárés Vant s a kocsi farán a jól olvasható feliratot. Morbid vicc! Indirekt fenyegetés? „Dont laugh your daughter may be in it", „Ne nevess, mert lányod itt lehet a kocsimban". Akkor már inkább volt kedvemrevaló egy másik kocsi felirata: „I love milk therefore, I am better lover". — „Szeretem a tejet, azért vagyok jobb szerető". Hát inkább szeresd a tejet, mint hogy lefüggönyözött kocsidban a lányommal furikálj! (Folytatjuk) 17
