A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-03 / 31. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma Közös ünnepség Baráton Ez év június 9-én és 10-én megható ünnepség színhelye volt székelyföldi Bárót: az ottani középiskola felvette helységük nagy szülöttének. Baróti Szabó Dávidnak nevét. Az ünnepséget Bárót egész lakossága magáénak tekintette és szervezésébe mindenki bekapcsolódott, aki valamit is mozdítani tudott az ügy érdekében. Persze. az iskola igazgatónőié. Nagy Sándor né. Bede Rozália tett a legtöbbet: ő irányította a szervzési előkészületeket. Benkő Levente pedig (az RMDSZ helyi titkára) vállalta a Kassán és Komáromban fellelhető — minden Barátira vonatkozó — anyag összegyűjtését az iskolában elhelyezendő emlékszoba berendezésére. Szlovákiából ketten vettünk részt az ünnepségen mint meghívott előadók: jómagam (Görcsös Mihály — a szerk. megj.) és helytörténész barátom. Szénássy Zoltán. Az ünnepség emléktábla leleplezésével kezdődött, melyet a volt szülőház falán helyeztek el Szövege: Itt született Baróti Szabó Dávid (1739—Virt 1819) jezsuita pap. költő, műfordító, a görög-római verselés egyik megörökít öje Megjelölte a Baróti Szabó Dávid középiskola 1990. június B án. Utána a közönség átvonult a helyi katolikus vártemplomba, ahol tudományos ülésszakon emlékeztek meg Bárót nagy szülöttéről. E sorok írója Baróti Szabó Dávid kassai tanári éveiről tartott részletes beszámolót, melyet több kiegészítő előadás követett. Az életpálya általános átfogó bemutatásán tcMH szó volt Baróti Szabó virti tartózkodásáról (Szénássy Z.. Komárom), nyelvművelői tevékenységéről (Kósa Ferenc, Kolozsvár), költészetéről (Tatár Zsuzsa. Bárót) és végül papi működéséről is (Ferencz István plébános. Bárót). Már a tavaszi hónapokban megalakult a Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság, mely Bárót és Erdővidék szellemi örökségének számbavételét közkinccsé tételét az emlékhelyek feltárását, emlékszobák létesítését és emlékünnepségek szervezését tűzte ki célul. A kényszerből elmulasztott feladatokat az erdélyi magyarság tehát tudatosan minél előbb pótolni akarja. Végül megállapodtunk abban, hogy a Baróti Szabó Dávid napokat a jövőben évente ismételni kell. A mostani ünnepi megemlékezés után a következő évben Komáromban tartjuk meg ezeket, majd egy év múlva Kassa következik. Összegezve: szépen megszervezett, megrendezett ünnepségen vehettünk részt. Köszönet érte székely barátainknak! Reméljük, hogy a jövőben ismét találkozhatunk. Isten segítsen nemes szándékunk megvalósításában! G. M. ••• Az én feladatom, hogy a Kassán eltöltött éveiről szóljak, nevezetesen arról, milyen ember volt mint pedagógus és milyen szerepet töltött be az irodalmi életben kassai tartózkodása idején. Mielőtt azonban a témát elkezdeném, életpályája indulását is meg kell említenem. Szabó Dávid 18 éves korában a papi pályát választotta, a jezsuita rend tagja lett. Teológiai tanulmányait Kassán végezte és itt szentelték pappá 1770- ben. At ország több városában tanított. Komáromban szerzett tudomást arról, hogy a helytartótanács versenyfelhívást tett közzé a kassai jogakadémiának és gimnáziumnak tanári állásaira. Erre azért került sor, mert a jezsuiták távozásával nem volt elegendő számú tanerő. Baróti Szabó is pályázott. mert szeretett volna a nagy múltú kassai iskolában tanítani, melynek akkor már komoly tekintélye volt az országban. A gimnázium abban az időben három alsó. grammatikai osztályból és két felső, humanitás osztályból állott. Szabó Dávid a legfelső, vagyis a második humanitás osztályának tanári állására pályázott, melyet el is nyert. A gimnázium igazgatóságának hivatalos minősítése szerint Baróti Szabó alapos tudású és lelkiismeretes tanára volt az iskolának. Azt is megjegyezték, hogy modora nem igen volt rokonszenves, inkább zárkózott természetű volt. Kazinczy Ferenc jellemzése is ezt igyekszik alátámasztani. Pályám emlékezete című önéletrajzában megírja Szabó Dáviddal való találkozását, amikor is elismerését akarta kifejezni a papköltö „Uj mértékre vett külömb verseknek három könyve" kötetének megjelenése alkalmából. Lelkesedéssel nyitott be hozzá, de fogadtatása nem olyan volt. amelyhez a választékos modorú, kényes ízlésű Kazinczy szokva volt. Baróti Szabó tisztességtudóan fogadta ugyan, de magatartása nagyon tartózkodó volt. Ez volt az oka annak, hogy bár Kazinczy tisztelte és becsülte a költőt, sohasem tudta megkedvelni. Ennek ellenére később mégis együttműködtek, hiszen szükségük volt egymásra a Kassán kibontakozó irodalmi vállalkozás megind itásához. Baróti Szabó életét Isten szolgálatának, az iskolának és az irodalomnak szentelte. Lelkiismeretes tanári működésének nagy része volt abban, hogy az országos hírnevű kassai iskola ifjúságának létszáma évről évre növekedett. A szülök is egyre nagyobb bizalommal viseltettek a kassai iskola iránt, amely régi tisztes hagyományaihoz méltóan végezte felelősségteljes pedagógiai munkáját mind a valláserkölcsi nevelés, mind a tanítás terén. Ezt a szépen végzett eredményes munkát szakította félbe II. József esztelen németesitö törekvése. Pedig amikor a császár országos körútja során 1783-ban meglátogatta a kassai intézetet, annak tanulmányi eredményeiről kedvezően nyilatkozott. Az utazás valódi oka azonban az volt, hogy központosító céljainak megfelelően a magyar iskolákat is az örökös tartományokban alkalmazott rendszer szerint alakítsa át. Útjának befejeztével olyan törvényt hozott, mely ezt a tervét volt hivatva szolgálni. Olyan rendeletet bocsátott ki, amely a tanítás nyelvéül a németet tette kötelezővé. Ennek megvalósítása érdekében szigorúan előírta, hogy ezentúl csak németül tudó tanárok alkalmazhatók. Azoknak a tanároknak pedig, akik nem tudnak németül, három év alatt el kell sajátítaniuk a német nyelvet, különben állásukat veszítik. Az ember önkéntelenül beleborzad, ha összeveti ezeket a kétszáz év előtti kísérleteket jelenünk Baráti Szabó Dávid kassai évei (Az előadást kivonatosan közöljük!) hasonló szándékaival Közép-Kelet-Európa egyes országaiban. A németesitő rendelet a kassai iskolában is nagy gondot és fennakadást okozott. A tanárok legnagyobb része nem tudott németül és az előírás értelmében ki kellett volna cserélni őket. Baróti Szabó nem várta meg a megszabott határidőt, hanem már előbb latin ríyehrű lemondásában kérte elbocsátását. Lemondásában többek között így irt: „Nem azért, mintha a munkától magamat megvonni akarnám, ámbár testi erőim már-már gyengülni kezdenek, hanem mivel nem tudok németül, és így képtelen vagyok a tanítás különböző tárgyait ezen a nyelven előadni. alázatosan jelentem, hogy hivatali kötelességeimnek nem tehetek eleget." A németül nem tudó tanárok helyét azonban nem tudták másokkal betölteni, mivel nem volt jelentkező. Ezért továbbra is a régiek maradtak a helyükön. így tovább taníthatott Szabó Dávid is. A németesitő törekvéseknek káros hatásai elsősorban az ifjúság nemzeti érzését befolyásolták. az iskola közvetítésével pedig a lakosság elmagyartalanitását voltak hivatva siettetni. Kassán ez annál veszélyesebb volt, mivel a lakosság jó része német volt, amellett a katonaság és a hivatalnokréteg is szinte kizárólag csak németül beszélt. A város magyar lakossága azonban csakhamar felismerte a nemzeti létét fenyegető veszélyt és anyanyelvének hatékony művelésével próbálta meg ellensúlyozni a németesítés eredményeit. Az öntudatra ébredést legkifejezőbben az az irodalmi mozgalom jelentette, melyet Baróti Szabón kívül az ugyancsak Kassán működő Kazinczy Ferenc és Batsányi János képviseltek. Baróti és Kazinczy elsősorban a magyar művelődés fejlesztésén és a költői nyelv megújításán fáradoztak, míg Batsányi mint esztéta, költő és műfordító jeleskedett. Ennek a triásznak lelkes munkásságából és buzgóságából született meg Baróti Szabó szerzetesi cellájában a kassai Magyar irodalmi Társaság, mely oly sokat tett irodalmi fellendülésünkért. Ugyancsak ők hárman indították el 1781 -ben az első magyar nyelvű folyóiratot „Magyar Múzeum" címmel, mely a felvilágosodás szellemében a magyar nyelv és irodalom szolgálatát vállalta fel. Szabó Dávid ..Társaságkötés!' című — s a folyóiratot is megnyitó versében örökíti meg ezt a jelentős eseményt. Szövetséget kötöttek, hogy a magyar nyelvet a külföldiekkel egy rangra emelik, s erre kezet és szívet adtak egymásnak. Igaz, a Magyar Múzeum pártolás hiányában őt év múlva megszűnt, de a magyar nyelv és irodalom szolgálatában végzett úttörő munkássága elvitathatatlan és minden elismerést megérdemel. Baróti Szabó és társai kassai irodalmi tevékenységükkel közvetve a magyar színjátszás ügyét is szolgálták, hiszen a nemzeti irodalom fellendülése a magyar színjátéknak útját is előkészítette. Viszont a színház az irodalomnak tett jelentős szolgálatokat, elsősorban a drámairodalomnak. A magyar színészetnek ugyanis először műsorra, színdarabokra volt szüksége és ez a szükséglet munkára serkentette íróinkat Így vált ez a kor a magyar dráma írás kezdő korává. A magyar színpadnak egyelőre idegenből átdolgozott darabokkal kellett beérnie. Főleg német íróktól fordítottak darabokat. Kassán először 1781 -ben játszottak magyar színdarabot. Irodalmi tevékenysége mellett Szabó Dávid nagy buzgósággal és lelkiismeretes kötelességtudással szolgálta a magyar közoktatás és nevelés ügyét is, mint a kassai főgimnázium tanára és aligazgatója. Ideje nagyobb részét az iskolának szentelte. Mikor II. József meghalt, az iskolai munkában is jelentékeny fordulat áUt be. Az új uralkodó, II. Lipót belátta, hogy a mindenáron való németesítés helytelen, nem vezet eredményre, ezért megértést tanúsított az öntudatra ébredt nemzet jogos kívánalmai előtt. Viszszaáilította a Mária Terézia által kibocsátott Ratio Educationist, megszüntette a német nyelv tudásának követelményét a tanárok és igazgatók alkalmazásánál. Az iskolák nyelve általában ismét a latin volt. de a kassai főgimnáziumban a magyar nyelvet is használták kisegítő nyelvként, sőt a szlovákot is. A német nyelv tanulását fakultatív alapon az ifjúság szabad választására bízták. Az egykorú akadémiai feljegyzés szerint egy diák sem jelentkezett a német nyelv tanulására. Azt hiszem, ezen nem is csodálkozhatunk, mert ha egy nyelvet erőszakkal akarnak megtanítani, megtanittatni, az mindig ellenhatást vált ki. 1790-ben királyi határozatot adtak ki, mely szerint az uralkodó elvárja, hogy Magyarországon mindenki tudjon magyarul. Ez elsősorban az oktatókra vonatkozott. Ezért elrendelte, hogy azok a humanista tanárok, akik még nem tudnak magyarul, három év alatt igyekezzenek megtanulni. Egy későbbi rendelet azt is kimondta, hogy magyar nyelvi katedrákat állítanak fel az egyes gimnáziumokban, — így Kassán is. De csak azt kővetően, amikor az előadások anyagát véglegesen megállapították. Mivel a kassai főgimnáziumban a feltételek megvoltak, így azonnal megkezdhették a magyar nyelv tanítását. Ennek érdekében nagyon sokat tett Baróti Szabó is, egyrészt mint magyar szakos tanár, másrészt mint az iskola igazgatója. Figyelemre méltó a rendeletnek az a része, amely arra is tekintettel volt, hogy milyen az egyes városok lakosságának közhasználati, népi nyelve, vagyis köznyelve. Ezért a magyar nyelv tanárainak el kellett 6
