A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 4. szám
Rovatvezető: CSANAKY ELEONÓRA get az újra megtalált szabad munkában oldotta fel" (Fáklya, 1956, 7—8—9. sz.). Az itt kiemelt alapvető gyurcsói értéket a későbbi években egy olyan költemény hangsúlyozta meg, mely a határainkon kivül is ismertté, népszerűvé vált. Az unokák megszületnek cimü versről van szó, amelyben a költő az anyanyelv folyamatos beszűkülését megrázó módon jelenítette meg: Az unokák, amikor jeles ünnepeken körben állnak a nagyszülők udvarán — nem értik egymást. Az unokák a nagyszülőket sem értik . .. Az unokák másnyelvű tájról jöttek a nagyszülők udvarába, ahol apjuk vagy anyjuk tanulta az anyanyelv varázsigéit ... A nagyszülők beszélni tanulnak az unokák nyelvén, hogy megértsék egymást ... De egyszer elfogynak a nagyszülők: elfogy a kerek alma, kihűlnek a tiszta szobák. Az unokák nem tanulják meg a varázsigéket, és elfelejtik a világot. Az itt említett és részben citált versek — Bábi Tibor Okulásul és Ez is történelem című költeményeihez hasonlóan — kisebbségi életünk legnehezebb szakaszát és annak későbbi következményeit idézik fel. Most az általa meg nem ért 75. születési évfordulóján megállapíthatjuk, hogy Gyurcsó formaipoétikai szempontból nem tartozik a minőségi fejlődést jelző és meghatározó költőink közé, hiszen öt a gimnázium és egyetem helyett az élet rideg, kemény iskolája nevelte, érlelte. Ennek a kemény, de azért örömöket és szépségeket is termő valóságnak a költője, költőriportere volt ö, aki — a Csemadokban végzett hivatalos munkája révén is — az országot járta, s a verskötetei mellett egy érdekes és a költői munkáját is jól megvilágító prózai kötetben (Hegyeken-völgyeken, 1961) mutatta fel kisebbségi közösségünk dolgos hétköznapjait és meghitt ünnepeit. Ebben a mozaikszerü kisebbségi életkép-világban szerves beleépüléssel helyezkednek el az élethez és szerelemhez kapcsolódó szubjektív vallomások, melyek közül költöileg a Tükördarabok című utolsó kötetének „öszikéi" a legértékesebbek; ezekből a halála után megjelent válogatott kötet (Mélység és magasság. 1985) bőséges Ízelítőket ad. E táj vezére, Lél, a nádvilág közé ütött le sátorcöveket. Túzokkal szomszédolt, s a Duna-ág száz bogán át gázolt, költöztetett. Egy-egy zsombék: telephely. Lemaradt, megült itt-ott egy maroknyi magyar. Sámánok;, költők szóltak, s megmaradt: él, aki holnap is élni akar. A vers kelt-e visszhangot e tájon ? — Állnak fényben beton- s vaspaloták. Az ember győzött a nádvilágon, s énekli már a holnap himnuszát: de az a dal, a sámánok dala a szülőföldről, megmaradásról hallatszik még — tán az éj madara rikoltja szét a ritkuló fákról... A paraszti népből előlépett Sellyéi Józsefhez és Csontos Vilmoshoz, valamint a szintén paraszti származású, de iskolázott Ozsvald Árpádhoz hasonlóan Gyurcsót is erős érzelmi szálak kötik a két háború közti magyarországi népi irodalomhoz, s különösen Sinka István hatása érezhető a költészetében. Paraszti-népi hűségét és a népi irodalomhoz való tudatos kötődését szimbolikus erővel fejezi ki a Krédó című verse, amelyet én a csehszlovákiai magyar költészet egyik legszebb ars poeticájának tartok és örülök annak, hogy a posztumusz válogatott kötetbe is bekerült. Ebben a versben a szimbólum szerepét a legismertebb és legbecsültebb paraszti gyógynövény, az én gyermekkoromban is központi egészségügyi feladatot képviselt útifű tölti be: Kövek között útifű voltam: magam sebét nem gyógyítottam. Kinek lába rajtam taposott, vérem arra gyógyulást hozott. Más nedveim rég elszáradtak, pedig egykor patakban folytak. Csermely-életem is elvegyült: oceán vizével egyesült. Ha keres valaki, nem talál, Egyedül a jókedvű halál, ő fog karon, vígan dalolva — ne halljam, ha csontom ropogna. Bevégezve útifű sorsom, nincs nedvem, mi gyógyulást hozzon. III. Gyurcsóra emlékezve nagyon fáj nekem, hogy nem érhette meg az idei őszutó szép ajándékát: a nagyszerű hazai gyengéd forradalmat. Ennek előzménye: az 1968-as politikai megújulási kísériet fellelkesítette és aktivizálta öt, s az aktivitásért — és az „önkritika" megtagadásáért — 1970-ben a munkahelyén kizárták a pártból, s a további sújtástól csak a munkásszármazása, munkásköltöi volta címén tekintettek el. A Csemadok Központi Bizottságában és Elnökségében oktalanul, szolgalelküen végrehajtott „tisztogatás" és a párt- és államhatalom neosztalinizálódása mélyen elkeserítette. Megtörtén, megkeseredetten dolgozott és néhány év múlva nyugdíjba ment. Most, hogy örülünk a kibontakozott hazai demokratizálódásnak és az erdélyi testvérmagyarság remélhető helyzetjavulásának, gondoljunk egy pillanatra Gyurcsó Istvánra, sokak kedvelt Pistájára, Pista bácsijára, és gondolatban tegyünk egy-egy virágot garamkövesdi sírjára. TURCZEL LAJOS Magunktól féljünk, ha félünk, tunya, rest fülünktől, mi gyakran félrehall. Ha zene szól: duda, síp, furulya, leszóljunk süketen; csak gyermekdal! „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel!" A vers e tájon visszhangra talál, ha szétkiáltjuk anyánk nyelvével, hogy élünk! Hess hát, botfülű halál! A költő kérdez: s hogy ki válaszol? — Nem tudhatja. A csallóközi szél, ki falut, várost végigaraszol, hallgassa ő, ki hogy dalol, beszél. Fotó: Prikler KÁNYÁDI SÁNDOR A ház előtt egész éjszaka (Reminiszcencia) a ház előtt egész éjszaka ott állt egy terepjáró égő féklámpával állt mintha csak éppen akkor érkezett volna mintha éppen indulni akart volna szellőztettem már lefekvéshez készülődve kihajoltam ki szoktam nézni mielőtt az ablakot becsuknám és akkor megláttam égő féklámpával a terepjárót nofene szaladt ki a számon történt valami kérdezte a feleségem semmi mondtam csak egy terepjáró miféle terepjáró afféle terepjáró mondtam a függönyt is eligazítva innen is talán látható mondtam az ablak sarkához húzódva innen a függöny mögül ha éppen kiváncsi vagy rá nem kell a szemközti háznak is mindent látnia mondtam egy kis eltalált oda/apulással ha a megfelelő szöget elkapjuk csukott ablakon át is lelátni még a járdából is egy-két arasznyit befoghat a tekintet még örültünk-forma is egy picit a fölfedezésnek mert majdnem két évtizede élünk itt a harmadikon és mostanig még soha nem jöttünk rá hogy milyen aránylag megfelelően leleshetünk vajon ott van-e még kérdezte későbben már a paplan alól a feleségem hogy ott van-e tényleg megnézem ha gondolod megnézhetem mondtam ott állt égő féklámpával mintha csak éppen akkor érkezett volna mintha éppen indulni akart volna érdekes mondtam és kimentem a fürdőszobába tettem-vettem még gargalizáltam is mert a torkom is mintha egy kicsit kapart volna nagy mifene még mindig ott van suttogta a feleségem egy picit meg is ijedtem ahogyan a függöny mögül kisuttogott amikor beléptem mellé szorultam én is és szégyelltük mind a ketten hogy milyen hallhatóan ver a szivünk majd elmegy ha megunja lefeküdtünk vártam vártam amíg elalszik az asszony akkor aztán nagy óvatosan újra az ablakhoz lopakodtam ott van-e még kérdezte a feleségem s én zavaromban azt mondtam hogy csak az eget akartam úgy hallottam mintha eleredt volna az eső és nem esik kérdezte nem esik mondtam én ott van-e még ott állt égő stoplámpával mintha csak akkor érkezett volna mintha éppen indulni akart volna ott áll most is pedig már hajnalodik ott áll most is míg ezt a verset ' kopogom mert mi mást is tehetnék elaludnunk már úgyis reménytelen (1977) 13
