A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 3. szám
Fabula Felforrósodott lelkű emberek elsodorhatatlan tömegében fagyoskodtunk az. utcán, amikor hirtelen eszembe jutott a japán műember, akinek nincsenek ugyan belső szervei. de az agya helyére beépített elektronika minden lehetséges emberi betegséget imitálni képes. Ezen a müemberen okos orvosok és lelkes nővérek gyakorolnak, akiket aztán számítógép utasít a helyes gyógymódra. Mesterséges légzést, mellkasmasszázst, meg hasonló műveleteket gyakorolnak rajta. Meglovasodott a képzeletem, s láttam a robot pácienst, akin addig kísérleteztek, míg egyszercsak váratlanul, előre nem tervezett módon életre kelt. A konstruktőrök és az alkalmazók hitetlenkedve, sápadt arccal álltak a jelenség előtt. Erre igazán nem számítottak, s akkor lepődtek meg igazán, mikor a robotpáciens némi alázattal a hangjában enni, inni kért, majd munkáért, kizárólag örömadó munkáért folyamodott. Aztán demokráciát, még több demokráciát, szabad választásokat, jogállamot, útlevelet követelt, és azt mondta: vesszen a császár! Ezt már alázat nélkül mondta. A mindentudó orvosok sereglete zavartan riasztotta az egészségügyi segéderőket, akik azonnal akcióba léptek, de rögvest kiderült, hogy a robotpáciens erőben, tudásban, és a gyógymódok minden vállfájában fölötte van az addigi legerősebbeknek és legokosabbaknak. Hát erre igazán nem számítottak. Akit robotnak néztek, annak íme lelke, ereje, esze van. Máig sem értik, hogyan történhetett meg mindez. Már persze nem is fogják. Akik a helyzetet legelsőnek ismerték fel. azok azt mondták: mégiscsak istenek vagyunk, mert Íme, megteremtettük az embert. Akik máso-A hiánycikk A sors szeszélye folytán olyan helyzetbe kerültem, hogy szükségessé vált számomra egy herkentyű! A szaküzleteket végigjárva azt tapasztaltam, hogy herkentyűellátás dolgában nyomorúságos állapotok uralkodnak! Kétségbeejtő helyzetemet ángyomasszony előtt is szóba hoztam, aki a kor szellemének megfelelően őszinte véleményt mondott rólam. Közölte, hogy én egy gyügyüszke alak vagyok, aki még azt sem tudja, hogy a herkentyűt már régen nem üzletben árusítják, hanem cserekereskedelmi úton jut el hazánkba. Potom párezerért hozzá lehet jutni, csak a kereskedői lánc végét kell megtalálni! Viszont a „lánc-vég" keresésére ne vesztegessem az időt, mert az ö pincér fia — aki egy motel alkalmazottja — ismer két anyagbeszerzőt, akik közül az egyik biztosan szállítja a számomra oly fontos herkentyűt ... Ángyomasszony szavahihetőségét kétségbe vonni eszembe se jutott. A bökkenő csak a „potom párezer" körül jelentkezett. Három éjjel osztottam, szoroztam a számításba vehető pénzforrásokat, melyek a következőkből állottak: Öregapám lajbijáról rám testálódott tizenkét ezüstpityke, hat vászongatya szétfejtéséből származó egy tucat törülköző, két kötetnyi Tolnai Világlapja, egy bárányszőrmével bélelt kucsma, stb. Úgy gondolkoztam, hogy, ha ezeket mind pénzzé teszem, még egy kis költőpénzem is marad az ünnepekre. De, mint már életemben annyiszor, most is kiderült, hogy rosszul gondolkoztam! A családi ingóságaim elkódiknak, azok bólogattak. A többiek között aztán volt bőven menekülő, hazudozó, mellébeszélő és nem kevés olyan, aki elöbbutóbb felajánlotta a szolgálatait, de az új élőlény illedelmesen, ám igen energikusan közötte velük, hogy nem kér belőle, ám ha a jövőben bármilyen egészségügyi panaszaik lesznek, nyugodtan forduljanak csak hozzá, ismer egynéhány bevált gyógymódot. Aztán órákon belül kiderült, hogy a robotpáciens nem is robotpáciens, csak éppen annak nézték. Hogy ugyanolyan ember ö is, mint az ország lakóinak legtöbbike s a látszólagos különbség csupán abból áll. hogy az ország lakóinak némelyike azt hitte, állította magáról, hogy ö bölcs orvos, zseniális konstruktőr, áldozatkész ápoló, aki a demokratikus centralizmus elvei szerint isteni elhivatottságot élvez, s ennek gyakorlásához minden eszközzel, minden képességgel bir is. Nem így volt. Fátylat reá! Csakhogy a fátyol igen átlátszó kelme ám. S most, hogy a halottnézés majdan igencsak elhúzódó kezdetén vagyunk, hozzátartozóknak és idegeneknek egyaránt igencsak alá kell majd néznünk ennek a fátyolnak. Mert aki alatta fekszik, az ugyebár nem egyéb, mint robothalott, akin minden lehetséges betegség látható. Márpedig ezeket a betegségeket igen alaposan meg kell ismerni, fel kell tárni a kórokozókat és a kórokozás körülményeit, meg kell találni a gyógymódokat, a gyógyszereket, s ki kell dolgozni a megelőzés abszolút stratégiáját. Iparkodni kell, mert elöbb-utóbb fennáll a hullafertőzés veszélye, ami módfelett kellemetlen. Elkapkodni azonban nem szabad, és mesterséges légzést sem szabad nyújtani az áldozatnak, még akkor sem, ha közeli hozzátartozók vagyunk. Az ugyanis felér egy nye ívese sókkal. Márpedig a csókolódzások ideje alighanem lejárt. KESZEU FERENC tyavetyéléséből összegyűlt összeg a herkentyű árának csak a felét tette ki!... És mégis megvettem a számomra életfontosságúvá vált herkentyűt. Hogy miből?!... Hát ezt kérdezte ángyomasszony szúrós tekintete is, amikor kötényébe szórtam a rengeteg pénzt. Be kellett hát vallanom a hiányzó összeg eredetét. S ha neki bevallottam, az annyi, mintha a műholdas televízió adásában tettem volna közzé, hogy nagy titokban évek óta gyűjtögetek a síremlékemre. ... Szóval, ezt a szent célra szánt összeget csonkítottam meg a herkentyű fele árának összegével... Ha pedig még ezek után is akad valaki, aki valami huncutul kiagyalt bonyodalomra számít, az téved! Mert a „potom párezer" átnyújtásakor azonnal a kezembe nyomták a herkentyűt. Boldogan a táskámba raktam. Az egyik végét még ki is lógattam, ország-világ hadd irigyelje az én frissen szerzett drágaságomat! ... A vegyes áruk boltjának kirakata előtt megjátszottam a kimerültét... Bugyromat egy támaszfal szélére téve körülnéztem. Hátha jön egy ismerős valaki, és utánakérdez a csomagom tartalmának. Előre élveztem, hogyan rogy össze, ha megtudja, micsoda kuriózum lapul a táskámban ...! Közben a kirakatot nézegettem ... Egyszerre csak úgy éreztem, mintha elfogyott volna a betévő levegőm!... Ott, az üvegen belül... egy egész sor ...! — „Svéd licenc alapján készült herkentyű" — olvasom a legközelebbi oldalára ragasztott szalagcimkén — „Ára: 105.— korona 50 fillér." (Azaz: százöt korona ötven fillér!) KOVÁCS JÓZSEF JOGI TANÁCSOK ..Tanácstalan" — egy vidéki olvasónk írja, hogy vitája keletkezett a szomszédjával, aki a lebontott háza helyére újat akar építeni. A helyi nemzeti bizottság állítólag még 1985- ben a geodézián új telekvázrajzot készíttetett, amely szerint a szomszédos telkek határai odébb kerülnek s olvasónk telkéből is egy darab a szomszéd telkéhez esik s ehelyett ő a háza mögött kap egy darabot, amit azonban nem tud kihasználni, mert nincs hozzá út. Azt kérdezi, mit tegyen, kihez forduljon, hogy az udvarából ne vegyenek el egy darabot. Már járt a geodézián is, ügyvédhez is fordult, de eddig eredménytelenül, mert a hnb elnöke nem hajlandó sem a vázrajzot megmutatni, sem felvilágosítást adni. A geodézia által elkészített telekvázrajz. amit esetleg a hnb 1985-ben készíttetett, nem változtathatja meg a tulajdonjogot. Addig. amíg érvényes szerződés vagy hatósági döntés (kisajátítás) nincs, a tulajdonjogát a régi telekkönyv (telekkönyvi kivonat), illetve a geodéziánál vezetett ingatlannyilvántartás (illetve az ebből kiadott tulajdoni lap (LV) bizonyítja. Olvasónknak azt ajánljuk, hogy szerezzen be új telekkönyvi kivonatot, illetve a geodéziától új tulajdoni lapot és megfelelő vázrajzot az ingatlanáról (situačný náčrtok) és ezekkel ismét forduljon az ügyvédjéhez s öt bizza meg a megfelelő lépésekkel. Ö majd megítéli, hogy bírósági eljárásra van-e szükség, vagy esetleg a helyi nemzeti bizottság (vagy ennek elnökének) eljárása ellen a járási nemzeti bizottságon (az építési ügyosztályon) kell-e panaszt beadni és az ügy kivizsgálását kérni. ..Egy tanácstalan asszony" jeligéjű olvasónk a munkatársára panaszkodik, aki alaptalanul gyanúsítgatja öt. s különféle pletykákat terjeszt róla. Olvasónknak azt ajánljuk, hogy a munkatársával ne bocsátkozzék vitákba és kerülje vele a magánbeszélgetéseket. Rágalmazásért vagy becsületsértésért esetleg a munkahelye szakszervezeti üzemi bizottságánál tehetne panaszt, hogy ők hassanak a munkatársára, hogy hagyjon fel az ilyen beszédekkel. — De fordulhat közvetlenül a helyi nemzeti bizottsághoz is, amely — a szocialista együttélés szabályainak megsértéséért, kioktatáson és megrováson kívül — munkatársát kihágásért meg is büntetheti. Kérdés azonban, hogy ez célravezetne-e s nem jobb, ha nem tulajdonít az ügynek túl nagy fontosságot, mert az igaztalan vádaskodás elöbb-utóbb úgyis elcsitul. „Háztulajdonos" jeligéjű olvasónk azt írja, hogy a családi házában lévő pincehelyiségeket és garázst engedélyezett magánvállalkozás céljaira bérbe akarja adni. Azt kérdezi, hogy igaz-e, hogy a bért nem tarthatja meg, hanem bankba kell befizetnie? S milyen rendelkezések érvényesek ? Az ún. külön lakbérszámlákról a pénzügyminisztérium 1988. évi 219. számú hirdetménye rendelkezik. Eszerint a 2 000 lakosnál nagyobb községekben a háztulajdonos a befolyó lakbéreket az állami takarékpénztárnál megnyitott, ún. külön lakbérszámlára köteles befizetni akkor, ha a házbéradó kiszámításának alapjául szolgáló bérösszeg meghaladja az évi 3 000 koronát. Ebben az esetben a folyó lakbéreket mindig a következő hónap 10. napjáig kell erre a számlára befizetni. A takarékpénztár az erre a számlára befizetett összegek 30 százalékát, az ún. javítási számlára vezeti át, amelyből — a tulajdonos rendelkezésére — az épületen végzett javítások költségeit fizeti. A házbéradót a külön lakbérszámláról szintén a takarékpénztár utalja át. Ennek az új hirdetménynek rendelkezései az előbb érvényes 1953. évi 2. számú hirdetmény helyébe léptek. „Amnesztia" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy milyen bűncselekményekre vonatkozik az 1989. évi december 8-án kihirdetett elnöki közkegyelmi rendelet ? Ezzel az amnesztiával a köztársasági elnök elrendelte, hogy ne indítsanak büntető eljárást, vagy ha már megindították, akkor szüntessék meg az alább megjelölt bűncselekmények esetében, amelyeket az amnesztia kihirdetése előtt követtek el. Ezek a köztársaság fetforgatása, a szocialista világrendszer államainak megkárosítása, az izgatás, a vallási tisztséggel való visszaélés, a köztársaságnak és képviselőinek, valamint a szocialista világrendszer államainak és képviselőinek gyalázááa, a köztársaság elhagyása (a büntetötörvénykönyv 109. §-a szerint), a köztársaság érdekeinek megkárosítása külföldön, a gazdasági célokra szolgáló eszközöknek a rendeltetésüktől való elvonása, a meg nem engedett vállalkozás, az állami vagy társadalmi szerv elleni támadás, hatósági személy hatásköre gyakorlásának megakadályozása. az egyházak és vallási társaságok fölötti felügyelet meghiúsítása, a nemzet, faj és meggyőződés gyalázása, amelyeket a büntetötörvénykönyv megfelelő paragrafusai állapítanak meg. Ez a közkegyelem néhány vétségre is vonatkozik, amelyeket a vétségekről szóló 1969. évi 150. számú törvény határoz meg (mint pl. a közrend, a szocialista gazdasági rend megsértése, valamint a szocialista társadalom érdekei ellen a kúlkapcsolatok területén elkövetett vétség). Az amnesztia elengedi továbbá a fenti bűncselekményekért és vétségekért a kihirdetése előtt jogerősen kiszabott feltétlen szabadságvesztés-büntetéseket, vagy ezek le nem töltött részét. Ezekre a személyekre az amnesztia kihirdetése napjától úgy kell tekinteni, mintha nem lettek volna elítélve (tehát büntetlen előéletűek). Az amnesztia ugyancsak elengedi a feltételesen kirótt (tehát felfüggesztett) szabadságvesztést, az eddig végre nem hajtott javító-nevelő intézkedéseket (a munkadijból való levonásokat) és pénzbüntetéseket, valamint ezek hátralévő összegét, a köztársaságból való kiutasítás és bizonyos helyeken való tartózkodási tilalom büntetését szintén azzal a jogi következménnyel, hogy az elkövetőkre az amnesztia napjától kezdve úgy kell tekinteni, mintha nem lettek volna elítélve. Az amnesztia azonban nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor a fenti bűncselekményekkel és vétségekkel együtt más bűncselekményeket is követtek el, hogyha az ítélet ellen nem adnak be fellebbezést. Ezekben az esetekben a bíróság — a büntető perrendtartás megfelelő rendelkezései alapján — dönt arról, hogy a kiszabott összbüntetésből mennyi esik az amnesztia alá eső cselekményekre, amelyet elengednek és mennyi a többire, amelyekre nem vonatkozik az amnesztia, amit tehát le kell tölteni. Egyébként az amnesztia alkalmazásáról a büntetőügyben első fokon eljárt bíróság dönt. Dr. B. G. 19
