A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-29 / 26. szám
Velkommen til Norge Ha valaki egy külföldön élő magyartól megkérdezi, hogy mióta él „kint", azonnal pontos választ kap kérdésére. A „kinti" élet kezdete ugyanis szinte órányi, percnyi pontossággal vésődik az ember emlékezetébe. Én 1980. március 1-jén érkeztem Norvégiába. Az akkori , oslói repülőtér amolyan világvége volt — linóleumborítású katakombaszerű folyosó vezetett az útlevélvizsgáló fülkéhez és az egyhangúan zakatoló csomagkioszt óhoz. A kelet-európaiakat akkoriban külön sorba állították, s az amúgy is bizonytalan, félszeg szocialista utasokat hosszú kérdőívekkel gyötörték. A vasfüggöny megtette a magáét mindenütt: keleten, nyugaton egyaránt gyanakvást szült az emberek lelkében. Az első nap benyomásai és kérdőjelei évekig kísértettek. A már említett folyosó (miért ilyen sötét?), a hallgatag emberek (hogy tudják Így megérteni egymást?), a sok gumicsizmáshátizsákos diák (nem szégyellnek Így járni a város főutcáján?) hamar eldöntették velem, hogy Norvégia messzebb van a Felvidéktől, mint eredetileg gondoltam. Hideg, sötét, álmatag országnak könyveltem el magamban Norvégiát, olyannak, ahol a közép-európai történelem, táj és emberi magatartásforma még csak hírből se ismerős. Néhányan ugyan tudtak Csehszlovákiáról (1968-ban a norvég diákok elsőként tiltakoztak a szovjet invázió ellen), de Magyarország nevének hallatára csak elvétve akadt valaki, aki a „pusztádnál többet tudott volna erről az országról. Az pedig, hogy valaki csehszlovákiai és magyar, végképp összezavarta az egységes kommunista Kelet-Európáról alkotott elképzelésüket. AZ ORVOS VÁLASZOL A fogazat rendellenes fejlődése Gyermekeinek fogazata rendellenesen fejlődött és nem mindegyikük volt ama szerencsés helyzetben, hogy lelkiismeretes szakorvos kezébe került — írja kissé panaszos levelében B. Károlyné sz.-i olvasónk, ezért kéri, hogy orvosunk írjon valamit a fejlődési hibák eredetéről, okairól s általában a fogszabályozás problémáiról — más szülők okulására is. Szívesen teszünk eleget kívánságának. Vannak öröklött ill. veleszületett és szerzett fejlődési rendellenességek. Családi jellegű például az alsó állcsont és fogazat elöreállása, amit szaknyelven progéniának neveznek. Idetartozik ama jelenség is, midőn az állcsontok nemzedékről nemzedékre kisebbek, a fogak viszont nem, ezért szabálytalaSötéten tornyosuló gondolataimat és egyre növekvő elkeseredésemet azonban váratlan dolgok szakították félbe. Egy havasesös reggelen becsengetett hozzám egy ismeretlen nő, kezében egy csokor virággal. — Velkommen Til Norge, jég er din nabo (Isten hozott Norvégiában, én vagyok a szomszéd) — mondta, és átnyújtotta a virágot. Meglepődtem és nagyon örültem. Ezután „velkommen til Norge" címen kaptam még egy pár fókaször papucsot, egy ezüstkanalat és néhány könyvet. Lassanként kezdett megváltozni az országról és az itt élő emberekről előzőleg t kialakított elképzelésem. Amint jobban megismertem Norvégia vadregényes tájait, hatalmas erdőit, a nyugat-norvégiái fjordokat, a hegytetőkre épített, mindentől távol eső tanyákat, egyre világosabbá vált számomra a természetadta, már-már kegyetlen körülmények és az északi emberek mentalitása közötti összefüggés. Megtanultam megérteni őket — nemcsak a nyelvükkel ismerkedtem meg, hanem kezdtem megérteni azt is, hogy mit fejeznek ki a hosszú hallgatások. Tíz év elteltével nyugodt szívvel elmondhatom, hogy szeretek itt élni, biztonságban érzem magam a szokások, hagyományok, kapcsolatok, intézmények szövevényes rendszerében. Hosszan taglalhatnám, miként alakultak ki a tíz évvel ezelőtti kezdetekből a mostani életem körvonalai. Történt velem jó is, rossz is, mint mindenki mással. A külföldön élésnek van egy különös velejárója, amely leginkább egy felfedező úthoz hasonlítható. Az ember teljesen új és alapos ismeretségbe kerül önmagával. Ez sokak nul torlódnak egymás mellé fejlődésük, növekedésük során. A fogazat fejlődése már a magzati élet folyamán is kedvezően befolyásolható. Ugyanakkor a terhes nö szervezetét érő ártalmak vagy hiányosságok a születendő gyermek egészségét és fogait is veszélyeztetik. Születés után már másutt kell keresni a fejlődési rendellenességek okait, amelyek sok esetben a csecsemő- és kisgyermekkorban kialakult rossz szokásokra vezethetők vissza. A fogsor szabálytalan kifejlődéséhez vezethet az elalvás előtti cumizás, az ujjszopás, a körömrágás, az ajakharapdálás, később a tollszár vagy a ceruza rágcsálása, az egyoldalon fekvés, tanítás idején az áll megtámasztása ököllel vagy tenyérrel, stb. Ily ártalmatlannak látszó dolgok is erősen befolyásolhatják az állcsont és a fogazat, de az egész arckoponya formáját is. A fogazat rendes fejlődése érdekében is ügyelni kell a kisgyermek fogainak ápolására és épségére Ha lyukas fogat fedezünk fel a gyermeknél, akkor is be kelltömetni, ha még nem okozott kellemetlenséget, fájdalmat. A számára igazi erőpróbát, kötéltáncolást jelent a magasban, védőháló nélkül. De hogy ne csak a belső fejlődésemet boncolgassam és az identitástudatom különböző ötvözeteiről beszéljek, elmondom, mivel telik az életem kevésbé filozofikus része. A mindennapi kenyeremet az „Astra" svéd gyógyszergyár norvégiai képviseleténél keresem. Az ott betöltött állásom pontos megnevezése „marketing manager", a tartalma pedig gyógyszerforgalmazás, piackutatás, költségvetés-tervezés (büdzsé), reklámanyag-készítés, szakmai orientálódás. Öt éve vagyok ebben a szakmában, s minden nehézsége (keménysége?) ellenére szeretem a munkámat. A piacgazdasághoz nem szokott ember fülében talán furcsán cseng, hogy egy gyógyszergyár a bevétele jelentős részét marketingre (forgalmazás, reklám) fordítja, de ez a mechanizmus a nyereségre, az ebből fizetett kutatásra és jó minőségű áruk eladására épül. Szakterületem az asztmás és allergiás gyógyszerek ismertetése és forgalmazása. Ez pedig állandó jelenlétet, odafigyelést, utazást igényel. Az utazás azonban minden érdekessége és izgalmassága ellenére gondot okoz. Van egy 10 éves kisfiam, aki azt szeretné, ha mindig, mindennap vele lennék. Mint minden gyerek Norvégiában, azt tartaná a legjobbnak, ha dolgozni se járnék, csak itthon várnám az iskolából. Lévén itt nincs napközi, délután a gyerekek sokat vannak egyedül. Furcsa fogyatékossága a norvég társadalomnak, hogy az óvodákban az óvodáskorúak kb. 20%-kának jut csak hely, a tejfogaknak teljes épségükben kell megmaradniok a helyükön, amíg elő nem törnek a maradó fogak. Ha valamelyik tejfogat idő előtt kihúzzák, egymás felé dőlhetnek a szomszédos fogak. Ezen a helyen visszamaradhat az állcsont fejlődése, s a csontban fejlődő maradó fog előtörésére sem marad elég hely. Így nőhet ki nem is oly ritka esetben némely fog a fogazat vonulatán kívül vagy belül. A kialakult rendellenességet a szülök vagy maguk a gyermekek legtöbbször elég későn fedezik fel. Az emberek általában nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a rendestől eltérően fejlődő fogazatnak, ha kisgyermekről van szó, gondolván: majd csak rendbejön. A másik véglethez tartoznak azon szülők, akiknek nagy gondot okoz még az is, ha a mozgó tejfog még nem hullott ki, a maradófog kissé ferdén törekszik elő s már azt hiszik, helyrehozhatatlan elváltozás alakul ki, ha a fogszabályozásra nem kerül sor rögvest. Maguk a gyermekek nemigen szoktak törődni azzal, hogy fogaik esetleg nem sorakoznak katonásan egymás mellé. A rendellenesen fejlődő fogazatra, a fogak torlódására, valamelyik fog szabálytalan kisiskolások pedig teljesen magukra vannak hagyatva. Marci fiammal pici kora óta magyarul beszélek. A teljes kétnyelvűség soha nem okozott neki gondot, szépen, akkurátusán ejti a magyar szavakat. A kétnyelvűség kialakítása nem kis odafigyelést igényel, de határozott következetességgel szinte minden gyereknél el lehet érni. Marcinak sok magyar könyve, meselemeze, videokazettája van. Kedve szerint hallgathatja, nézheti őket, választhat norvég és magyar között. Úgy gondolom, a választás jogát mindig meg kell adni a gyereknek, mert a rákényszerített dolgok úgyis rövid életűek. Akarva-akaratlanul rám ragadt a norvég nevelési mód, illetve gyerekszemlélet. Az itteni felfogás szerint eredményt csak pozitív motivációval lehet elérni, és a gyerek egyéniségéből és képességeiből kiindulva kell megkeresni a „békés megoldást". Az iskolában csak a hetedik évfolyamtól kezdve adnak osztályzatot. Ezzel azt akarják elkerülni, hogy egy-egy esetleges rossz jegy elkedvetlenítse a kisdiákokat, vagy hogy gátat vessen az egyéniség szabad fejlődésének. Osztályzatok helyett rendszeres „beszélgetőórákra" hívják meg a szülőket a tanárok, ahol alapos és kimerítő szóbeli értékelésnek vetik alá a nebulókat. Mint minden más közügy, az iskolarendszer is viharos vitákat kavar időnként. Valószínű, hogy valamelyest megszigorítják majd ezt a sokak szerint túl liberális iskolaügyet, amely az évek során nem kevés vadhajtást is hozott. Szabadidő-problémáink nincsenek. Marci gördeszkalázban ól, ezenkívül focizik, cserkészcsapatba jár, teniszezik és a mamája türelmes rábeszélésére néha leckét ír. Akkor tekintené ideálisnak a világot, ha beszüntetnék az iskolát, de ez ügyben nem kap itthon sok támogatást. Az én szabadidőmet újabban két nagyon érdekes tevékenység tölti ki. Mindkettő a romániai forradalomhoz fűződik, illetve azzal egyidöben kezdett kialakulni. Az emlékezetes december 22-én kora délután felhívott telefonon Martinovics Kati barátnőm, s izgatottan elmondta, hogy megkaptuk a St. Sunniva iskola tornatermét, kezdjük a gyűjtést! A tévében és néhány rádióállomáson már bemondta, legyünk tehát készenlétben. Már megcsinálta az időelhelyezkedésére egyesek csak serdülő korukban figyelnek fel. Nem csak szépséghibáról van szó. Bizonyos esetekben a rendellenesség miatt kedvezőtlenek a rendszeres fogápolás feltételei, ennek folytán gyakoribb a fogszuvasodás, az ínygyulladás, a szájbüz, aminek kiküszöböléséhez elengedhetetlen a fogorvosi rendelőben való kezelés. Tizennégy-tizenhat éves korban azonban már elég késő fogszabályozásra gondolni — erre a gyermekkor nyújtja a legkedvezőbb lehetőséget. Ha már az összes maradófog kinőtt, rendszerint csak foghúzással segíthetünk a rendellenességen, de ily „erőszakos" beavatkozással is csak részeredményt érünk el. A gyermeket már óvodás korában is elvihetjük szakrendelésre, ahol megállapítják a szabálytalan fejlődés jellegét, nyilvántartásba veszik s időről időre ellenőrzik majd. Magát a fogszabályozást azonban kár ily korban elkezdeni, mert annak legkedvezőbb időszaka a fogváltás folyamán van, tehát a 6. és 12. életév között, amikor még megfelelő módszerrel bizonyos mértékig vándorolhatok és a fogsor ívébe hozhatók a fogak. 16
