A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

A SZAVAK ÉS A TETTEK SÚLYA Az elmúlt év végéig — értesüléseink szerint — a legtöbb Csemadok-alapszervezet már megtartotta évzáró és tisztújító taggyűlését. Érthető okokból még nem lehet átfogó képet alkotni e fontos tanácskozások hangulatáról és lefolyásáról, a vitában felszólalók helyzet­­ismeretéről és problémalátásáról. Az értéke­lést azonban nem csupán az információhi­ány nehezíti, hanem azoknak a kritériumok­nak a tisztázatlansága is, amelyeket a fel­gyorsult események forgatagában alkalmaz­nunk kell. Az általánosítás természetesen a régebbi „konszolidált" időkben sem volt egyszerű, a helyi sajátosságok és problémák bizonyos mértékig meghatározták ezeknek a gyűléseknek a szellemét. Tény viszont, hogy a legtöbb Csemadok-évzáró egy bevált for­gatókönyv szerint zajlott le, sőt őszintén be kell vallanunk, hogy a múltban nem egy Csemadok-alapszervezet tevékenysége az évzáró taggyűlés összehívására korlátozó­dott. S noha örültünk a taglétszám folyama­tos gyarapodásának, lelkünk mélyén gyaní­tottuk, hogy ez a tény nem a Csemadok­­munka javulását tükrözi, hanem mindeneke­lőtt a lelkes — és eléggé nem méltányolt — aktivisták tagtoborzó igyekezetét. A januári járási konferenciák után bizonyá­ra áttekinthetőbbé válik a helyzetkép, talán annak is köszönhetően, hogy ott az alapszer­vezeteket azok képviselik majd, akik időben felismerték a gyökeres változások szüksé­gességét. Ez azonban inkább óhaj, mintsem bizonyosság. Az alább olvasható értékelő tudósítás a Pozsonypüspöki Csemadok-alapszervezet évzáró és tisztújító taggyűléséről ad számot és az objektív helyzetkép kialakításához sze­retne hozzájárulni. A több mint 450 tagú Pozsonypüspöki Cse­madok-alapszervezet évzáróján közel száz tag és vendég vett részt. Sokan elfogadható­nak mondták a részvételi arányt, már csak azért is, hiszen a tanácskozás helyszínéül kiválasztott terem zsúfolásig megtelt. Az alapszervezet múlt évi tevékenységét Jéghné Nagy Izabella elnök ismertette. Beszámolója részletes volt ugyan, de kevés önkritikus elemet tartalmazott, azt is jobbára a fiatalok­nak címezve. Sajnos, a vitára bocsátott mun­­katerv-javaslat is még a régi időket tükrözte, valaki meg is jegyezte, hogy ezt a tervet akár 10—15 évvel ezelőtt is elő lehetett volna terjeszteni. Mostanában gyakran esik szó arról, hogy a Csemadok lassan mozdul, ami­nek elsősorban a kellő tájékozottság hiánya a magyarázata, de Pozsonypüspöki a szlovák főváros része, az alapszervezet elnöke egyút­tal a Csemadok Városi Bizottságának is a titkára — sőt a közelmúltig a Csemadok KB Elnökségének is a tagja volt —, tehát ebből kifolyólag más alapszervezeti elnökökhöz vi­szonyítva jóval tájékozottabb lehetett volna. Természetesen szó sem fér becsületességé­hez és tenniakarásához; mindenki jó szerve­zőként, a Csemadokért sok áldozatra képes emberként ismeri öt, s aligha véletlen, hogy az évzáró taggyűlésen ismét megválasztot­ták az alapszervezet elnökévé, de munkáját a jövőben jóval koncepciózusabban kell vé­geznie. A vitában egyébként sok figyelemre méltó és kritikus észrevétel hangzott el, nem kímélték lapunkat sem. Többen is szóltak arról, hogy bár Pozsonypüspöki lakosságá­nak fele magyar, ezt sem az utcanévtáblák, sem az üzletek és intézmények feliratai nem tükrözik. Határozatba foglalták, hogy 1990. december 31-ig mindenütt legyenek'két­nyelvű utcanévtáblák és feliratok. Mészáros Alajos vegyészmérnök arról beszélt, hogy Pozsonypüspöki a szlovák főváros legszeny­­nyezettebb része. A Slovnaft bűzét és füstjét — az uralkodó széliránynak „köszönhetően" is — elsősorban a pozsonypüspökiek „élve­zik"; sok itt a légúti betegségekkel bajlódó gyermek és felnőtt, s egy alaposabb felmé­rés talán még más elszomorító tényeket is feltárna. Szinte magától értetődő ezek után, hogy határozatba foglalták a Csemadok-ta­­gok és minden lakos jogos igényét a tiszta levegő, az egészséges környezet iránt. A magyar tanítási nyelvű iskola problémáit is érintették a felszólalók, s valamennyien azt hangsúlyozták, hogy a pozsonypüspöki ma­gyar iskolát még sokkal hatékonyabban kell támogatni, mint eddig. Természetesen a Csemadok-alapszervezet tevékenységéről és az 1990-re esedékes feladatokról is szó volt. Nagy László építész­­mérnök bemutatta az egybegyűlteknek a leendő Csemadok-ház makettjét és azokat a rajzokat, amelyeket a tervezők készítettek. (Lapunk ígéretet kapott, hogy bemutathatja olvasóinknak ezt a tervet.) Mindenkit meg­kért, hogy segítsen a ház építésében, mert e segítség nélkül aligha valószínű, hogy az épület 1990 decemberére tervezett átadása megtörténik. A Csemadok-ház kapcsán fel­vetődött a művelődési ház elhúzódó felújítá­sa is. Sajnos erre a kérdésre az évzáró taggyűlésen megjelent hnb-elnök. Török Já­nos sem tudott kielégítő és megnyugtató választ adni. Egyébként gondosan feljegyez­te a különböző észrevételeket és megjegyzé­seket és gyors intézkedéseket és döntéseket ígért. A gyűlésen nemcsak a hnb dolgozói, hanem a katolikus egyház képviselői is meg­jelentek. LACZA TIHAMÉR TOMPA NAPOK A Csemadok Rimaszombati (Rimavská So­bota) Alapszervezete és Tompa Mihály Klub­ja tavaly októberben bonyolította le a Tompa Mihály Napokat, a Csemadok járási bizottsá­gának közreműködésével. Az első napon Ifjúsági délután keretében Arany és Petőfi verseiből álló irodalmi mű­sort adtak elő 5—8. osztályos alapiskolások­nak a TMK szereplői és két kassai (Košice) színművész, mintegy rendhagyó irodalom­órát tartva. Később középiskolás diákok vet­ték birtokukba a termet, akikkel az Irodalmi Szemle szerkesztői beszélgettek a folyóirat múltjáról, jelenéről és az ifjú olvasókat ér­deklő számos kérdésről. Az esti program Nagyferenc Katalin és Nagyferenc Gyula képzőművészek kiállításának megnyitásával kezdődött, majd dr. Fonod Zoltán író tartott előadást A stószi ablak címmel. Ezután Kö­­vesdi Szabó Máriának és Pólós Árpádnak, a Thália Színpad művészeinek Oly korban él­tem című Radnóti-estjét élvezhette a közön­ség. Végül Balia Kálmán, Kulcsár Ferenc és Tóth Ildikó, az Irodalmi Szemle szerkesztői a felnőttekkel telálkoztak és cseréltek eszmét a lap Fórum címmel meghirdetett olvasói ankétjén. A második napon dr. Poór János irodalmi összeállítása került színpadra a Sorsvirág együttes előadásában. A kamaracsoport Ve­res János verseiből tolmácsolt egy csokor­nyit (a költő új kötetének megjelenése alkal­mából), ezúttal is magas színvonalú teljesít­ményt nyújtva. Ezt követően dr. Püspöki Nagy Péter történész tartott lebilincselöen szép előadást I. István királyról. Beszélő múlt címmel. Az előadónak két könyvét adták ki a közelmúltban, így a költő és a történész együtt vehetett részt a dedikálásban, ami a könyvvásárral párhuzamosan folyt. MIHÁLY Az Irodalmi Szemle szerkesztői beszélgetnek ^ az oNasókkal Kövesdi Szabó Mária és Pólós Arpád, a Thália Színpad művészei A harmadik napon a Tompa-szobor meg­koszorúzásával ért véget a rendezvény rima­­szombati része. Ezt az aktust a Gömör Ének­kar és Koscsó Gábor zeneművész szereplé­se, valamint Tompa Mihály életének mélta­tása tette emlékezetessé. A koszorúzás után a TMK kitűnő szólistái és az énekkar tagjai autóbuszra szálltak, mely Hanvára (Chanava) vitte őket, ahol az előző évinél jóval hosszabb lélegzetű műsort rendeztek a szervezők, a község illetéke­seivel karöltve. A hanvai program nemcsak terjedelmével, hanem megkapó tartalmával és a fellépők kiemelkedő szereplésével is meglepte a nagyszámú hallgatóságot. A kul­túrműsor után hanvaiak és rimaszombatiak együttesen rótták le kegyeletüket Tompa sírjánál. A Tompa Mihály Napok eseménysorába a Tornaiján működő Palóc Klub is bekapcsoló­dott, önállóan vállalva a Beje községhez fűződő Tompa-emlékek felidézését. VÖRÖS ATTILA A képzőművészeti kiállítás egy részlete Fotó: Gyökeres György n

Next

/
Thumbnails
Contents