A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-22 / 25. szám
Kedves Magányosok klubja! Már alig remélem, hogy társat találok, pedig nagyon rossz egyedül... Amikor öt évvel ezelőtt meghalt a feleségem, megállt körülöttem a világ. Azóta csak vagyok, de nem élek. Szinte gépiesen végzem a házimunkát, a főzésbe egész jól belejöttem. csak a mosással vannak gondjaim. Néhány pulóver meglepő dolgot müvei a vízben. De nem ez az igazi gondom. Ami miatt most tollat fogtam, az a magány. A két nagyobb fiam már középiskolás, nem élnek itthon. A legidősebb csak havonta. a középső hetente jár haza. A kicsi sem kicsi többé, tegnap volt a felvételije, ő is elkerül itthonról. Hát velem mi lesz? Ezután kihez fogok én szólni, ha megjövök a munkából? Reggel kinek kívánok jó reggelt? Tudom, a hétvége majd eltelik gyorsan, csak győzzem erővel. Kimosni, kivasalni a hazahozott heti szennyest, főzni is valamit s ügy. hogy abból csomagolni is lehessen, és vasárnap estére kiürül a lakás, a konyha és a pénztárca. Azután péntek estig csak a csupasz falakat nézem és az üresen ásító mosógépet. Véget akarok vetni ennek az egyhangú körforgásnak. Bármennyire szerettem — és szeretem még ma is — a feleségemet, nem élhetek magányosan. Élve nem bújhatok a sirgödörbe. Rám az élet terhét rótta a sors. És szeretnék még örülni, szeretnék még egyszer boldog lenni. Ezért döntöttem úgy. hogy magányomat megosztom az olvasókkal, hátha akad közöttük olyan jóletkü asszony, aki megosztaná velem örömét és gondját. Városszéli kertes házban lakom, elköltözni nem szeretnék. Márciusban múltam negyveneves. termetem inkább magas és szikár. Formás barna aszszony jelentkezését várom „Másodvirágzás" jeligére. Tisztelt Szerkesztőségi Nagy-nagy örömmel olvasom barátkereséssel kapcsolatos kezdeményezésüket. Én már evek éta próbálkozom. Nevezetesen arról lenne szó. hogy szívesen leveleznék egy rokkant asszonnyal, szívesen találnék barátnőt Pozsonyban. Jónéhárty évvel ezelőtt írtam is ebben az ügyben a pozsonyi Rokkantak Szövetségének, de akkor csak egy szlovák nyelvű hivatalos levéllel válaszoltak, hogy barátközvetítéssel nem foglalkoznak. Mivel én csak magyarul beszélek. így is ittam kérő levelem, s mert pozsonyi tartózkodásom alatt jónéhárty magyarul beszélő emberrel találkoztam, ez a bánásmód igen rosszul esett. A tapasztalat az, hogy a rokkant emberek igen-igen nehezen találják meg egymást, egy ilyen szövetségtől az ember elvárná a segítséget. Azóta persze megfordult a világ, más szelek fújnak, remélem a Szövetségnél is változás történt. Szeretném remélni. Önök is azért indítják ezt az új rovatot. hogy segítsenek a társtalan embereknek problémáik megoldásában. Jómagam is rokkant asszony vagyok, ezért is szeretnék hasonszőrű barátnőt találni, kimondottan Pozsonyból. mert egyébként Szlovákia más városaiból van már levelezőtársam. 46 éves vagyok, van egy 18 éves fiam, nagyon szeretek olvasni, kézimunkázni. Nagyon örülnék, ha sikerülne az Önök segítségével levelezőtársat találnom. Kérem lapjuk szerkesztésénél maradjanak azon a színvonalon, amelyen vannak, mert itt Budapesten is nagyon kedves olvasmányunk a Csehszlovákiában nyomott Hét. Legfeljebb az jelent problémát, hogy éves előfizetése akadályba ütközik a magas előfizetési díj miatt. Kívánok munkájukhoz erőt. egészséget. s kitartást. Szívélyes üdvözlettel: Glazer József Tiborné, Budapest Pf. 111 irányit ószám: H — 1 300. Hét 90/7 TÁRSKERESŐ Örömmel fedeztem fel ezt az újdonságnak számító, de nagyon ésszerű ismerkedési rovatot. Minden bizonnyal sokak számára nyújt örömet és talán lehetőséget egy élet újrakezdéséhez. 26 éves anyuka vagyok, két kisgyermekem van. Szeretnék ismeretséget kötni komoly, intelligens férfival. Fényképpel ellátott levelet várok. Jelige: Segít a hit Rét 90/6 68 éves, egyedül élő, független, szolid özvegyasszony a magánytól menekülve keres hasonló sorsú barátnőt Kassán. Jelige: Talán sikerül Hét 90/8 27/167/55 barna, érettségizett, lakással rendelkező, csallóközi hajadon keresi hozzáillő, vállalkozó kedvű, diszkrét, vonzó külsejű, rendezett anyagi körülmények között élő, nem dohányzó férfi komoly ismeretségét. Jelige: Érzelem és értelem Hét 90/9 EMBERI SORSOK A TETTES ÉS ÁLDOZATA (Folytatás lapunk 22. számából) A viktimológia figyelmeztet arra, hogy a tulajdon elleni „intellektuális jeHegű" bűncselekmények (csalások, sikkasztások, szélhámosságok) sértettjeinek nagy többsége feltűnő hasonlóságot mutat jónéhány személyiségvonása tekintetében. Az áldozatok ilyen közös vonása például a kritikában hiszékenység, a megfelelő óvatosság és ellenőrzés elmulasztása, a hirtelen támadt érzelmi hatásoknak való könnyű alávetettség, a gyors befolyásolhatóság, a bűntettre csábító alkalom naiv felkínálása ... Nemzetközi tapasztalat, hogy a legtöbb csalás nem túlságosan furfangos tett. vagyis egyszerűen átlátható és kivédhető volna, ha a sértetté váló egyén tisztánlátását nem ho. mályositaná el az a vágy, hogy gyorsan és rendszerint szokatlan módon „nagyon jól járjon", azaz roppant olcsón vásároljon, váratlanul szerencsés üzletet kössön, satöbbi. A kriminalisztikában jártas szakemberek szerint erre általában azok az emberek hajlamosak, akiket döntési helyzetekben legfőképp a vágyuk vezérel, mégpedig az értelem megfelelő ellenőrzése nélkül. A hasonló cselekményeket elkövető tetteseknek pedig — mivel ilyen irányú tevékenységüket rendszerint nem alkalmilag, hanem szokásszerüen űzik — már nagy tapasztalatuk és ösztönös emberismeretük van az olyan „megfelelő" áldozatok felismeréséhez, akiknek a hiszékenysége szinte felkináikozik számukra, így ilyenkor nemegyszer maga az áldozat adja — többnyire akaratlanul — az ötletet, az „ihletet" a tettesnek. A bűncselekmény ilyenkor tulajdonképp a tettesnek és áldozatának az „összjátéka”. Például K. I. néhány hónap alatt öt sértett terhére követett el csalást és okozott jelentős kárt azzal, hogy különféle keresett külföldi árucikkek eladására, beszerzésére vett fel előlegeket. Többnyire idegen emberektől, akiket annyira „fellelkesitett" a ritkán hallható alacsony ár, hogy még az állítólagos eladó lakáscímét sem kérdezték meg. ismertek azok a csalások is. amelyeket lakásüzérek követnek el: a károsultakat gyors, de nyilvánvalóan illegális lakásszerzéssel kecsegtetve. Súlyosabb és komorabb a kép az élet elleni és a szexuális bűncselekményekben. A súlyos testi sértések és emberölések áldozatainak jókora része világszerte nem idegen a tettestől és nem is közömbös ismerőse annak, hanem olyan hozzátartozója vagy más, vele érzelmi kapcsolatban levő személy, akinek tevékeny szerepe van a bűncselekmény előtörténetét jelentő konfliktushelyzet létrejöttében. Az egyik ieggyakoribb ilyen szituáció az. amikor az áldozat hosszú időn át a tettest megalázó, feszültséggel teli helyzetet tart fenn (például alkoholista, vagy a tettest megvetően kezeli, a családját elhanyagolja stb.), ám e helyzetekben és azok létrejöttében rendszerint a tettesnek is része van. Ezek azok az élethelyzetek. amikor az úgynevezett provokáló áldozatokról beszélünk, akik addig-addig fokozzák a feszültséget, mígnem kicsordul az a bizonyos pohár. Ilyenkor néha úgy látszik — legalábbis erkölcsi és lélektani szempontból —, hogy nincs tiszta és éles határvonal a tettes és az áldozat között: számtalan változatot felmutató egymásra hatásuk szinte törvényszerűen vezet el a bűncselekményhez. Hadd említsünk erre is egy példát — a sok közül... V. E. háromgyerekes, szorgalmas, kissé félszeg munkásember. Nála jóval fiatalabb felesége és annak anyja évek óta csúfolták, a szomszédok előtt szidalmazták, hogy tehetetlen; hogy nem jut semmire és élhetetlen. A feleség fokozatosan elhanyagolta a gyermekeket. majd a barátait fogadta egyre nyíltabban a közös lakásban. Egy ilyen alkalommal a lakásból kizárt férj az ajtót — ittas állapotban — baltával töri be és mind az asszonyt, mind a vendéget súlyosan megsebesíti. A feleség később belehal sérüléseibe. Közismert dolog például az is, hogy mily nagy a szerepe a provokálásnak a nemi bűncselekményekben. De a vagyon elleni erőszakos cselekmények egy részében ts. amikor általában ittas és a pénzét mutogató személy válik áldozattá. Az újabb viktimológiai kutatások zöme igyekszik mind a tettes, mind a sértett személyiségét, egymáshoz való viszonyát megvizsgálni avégett, hogy felmérhesse azt a szerepet, amelyet a tettes és a sértett a bűncselekmény elkövetése előtt és alatt töltött be. Kriminológiai szempontból csak igy lehet felelősségteljesen megítélni: ki a felelős a bűncselekményre vezető helyzetért. A szakértők mindemellett arra is figyelmeztetnek. hogy a sértetti „hozzájárulás" nem szűkíthető le kizárólag lélektani kérdéssé- Az áldozatban rejlő tényezőket túlhangsúlyozó felfogás helyett egyre több kutató hangsúlyozza, hogy legalább ennyire fontosak a szociológiai tényezők is. Például azt. hogy a provokativ magatartásnak is megvannak a maga változó normái: hasonló áldozati magatartást ugyanabban a bűncselekményi helyzetben különböző társadalmi — olykor földrajzi — körülmények között különbözőképpen értékelnek az emberek ... Amit az egyik helyen szinte teljesen „ártatlannak" hisznek, azt másutt épp ellenkezőleg, provokatívnak minősíthetik. Itt nemcsak a nemi bűncselekményekre, a felindulást okozó személyes sértésekre kell gondolnunk (ez utóbbiak megítélése és hatása még azonos műveltségi körök más-más társadalmi rétegeiben is eltérő!), hanem az egyszerű vagyon elleni bűncselekmények előidézésére, „segítésére" is. Például a kapunak, az ajtónak a nyitva hagyása — s ekként értékes tárgyaknak a hozzáférhetővé tétele — nagyvárosokban provokatív jellegű könnyelműségnek minősül; mig zártabb, vidékies közösségekben sok helyütt napjainkban is természetes és szokásszerű dolog. Számos szakember hangsúlyozza, hogy a provoká lás sohasem értékelhető önmagában : megítélése helyhez és időhöz kötődik. Itt valójában az a fontos, hogy a tettes hogyan fogja föl és miként értelmezi a sértett magatartását. Magyarán: őrá hogyan hat annak viselkedése. Mert például ugyanaz a közvetlenség, amely manapság városi vagy P vidéki diákkömyezetben általános és éppen ezért nem provokatív, zártabb faluközösségben élő felnőttek között esetleg a sértett részéről való kezdeményezésnek tekinthető. A tettes és áldozata közötti viszonyt ezernyi nüánsz határozhatja meg. A jövő héten, sorozatunk befejező részében erről lesz szó. 19
