A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-15 / 24. szám
CSICSAY ALAJOS Ha fertőtlenítenek Noha mitsem értett a politikához Kovács, folyton belekapaszkodott, és gyerekes odaadással lelkesedett mindenért, amiről úgy vélte, új. Most éppen a demokráciával volt elfoglalva, s kész előadást improvizált a titkárnőjének, aki türelmesen hallgatta őt. — Elvira, ami manapság történik, az kész csoda. Nézze csak! Egyik héten még totalitárius rendszerben éltünk, merev szabályokhoz voltunk kénytelenek alkalmazkodni, majd belefulladtunk az aktákba, a statisztikai adatok rengetegébe, a másik héten pedig ránkköszönt ött a demokrácia. Tudja Elvirácska, mit jelent e bűvös szó? S mivel a titkárnő hallgatott. Kovács folytatta monológját a demokráciáról, annak eredetéről, útjáról, kitérőiről, meghamisításáról, s mindenről, ami vele összefüggött. Boldog volt, arca kipirult, mintha kicserélték volna, egész lényét áthatotta az öröm, s főleg a tudat, hogy mennyire jártas e fogalom körüli témában. Egyedül az zavarta csak, hogy a titkárnő úgy ült mellette, mint az üveg fenekén felejtett savanyú uborka. Ráadásul mikor ő a legszebb okfejtésnél tartott, dicsérve, áldva az ógörög kultúrát, Elvira közbeszólt. — Mi lesz velünk, főnök? — Hogyhogy mi lesz velünk? — Maga nem hallott az átszervezésekről? — Ugyan már! Kevesebbet fogunk dolgozni. A főnökség már most sem zaklat bennünket, nem követeli a hamis kimutatásokat, s ha mégis kiváncsi lesz valamire, csak a színtiszta igazat, akár a bíróság előtt. A jelentéseink alá pedig a „Česť práci!" helyett azt Írjuk: Isten minket úgy segéljen! Elvira ezen egy percre felderült, arcának izmai fellazultak, enyhe pír borította el bőrét, hasonlóképpen, mint mikor a főnök pikáns viccekkel traktálta. Mint a legtöbb nő, aki négy fal közé van zárva, Elvira is szerette a finom szextémát. Már majdnem rátértek, amikor betoppant hozzájuk Kovács barátja, hajdani iskolatársa, igencsak lelombozódva. — Marci! Nem igaz! — kiáltott fel Kovács és széttárta karjait, hogy keblére ölelje a kedves vendéget. A legjobb pillanatban jöttél. Tóth kartársnö azaz Elvirácska, nem képes megérteni engem, te biztosan igazat adsz. Próbálom neki megmagyarázni, micsoda perspektívát rejt e fogalom, demokrácia. Elég csak kimondani, s mint a varázsszó úgy hat. Nézzétek csak az embereket, még a mozdulataik is mások, mint pár héttel ezelőtt. Könnyedek, felszabadultak, mert senki sem befolyásolja őket. Nyíltan kimondhatják a gondolataikat és titkosan szavazhatnak, hogy senkinek se kelljen számot adniuk szándékaikról. Hát nem nagyszerű dolog ? A demokrácia nem puszta fogalom pajtás, nem rideg kategória, hanem jellemformáló erő. — Ezt mondták hajdan az államosításról is — mormogta a vendég. — Államosítás. Ugyan kérlek, hol van az már. Gyerekek voltunk mi akkor, azt hitettek el velünk, amit akartak. A demokrácia, az fiam más. De mi bajod van. olyan sápadt az arcod ? Csak nem történt... ? A Marcinak nevezett egyén lemondóan legyintett, s egy pohár vizet kért, miközben inge gallérját lazítgatta. — Megmaradtam — nyögte ki nehezen. — Hála Istennek! — szorongatta a kezét Kovács. — Nem ismerek különb szakembert nálad, márcsak természetes, hogy rád szavaztak. — Ötvenkét százalékban. — Na és? Több mint a fele — állapította meg Kovács, de a hangjából kicsengett némi csalódás. — Több — bólintott Marci és lanyhán kortyolta a langyos vizet. — Sose búsulj, komám! — próbált újra lelkesedni Kovács. — Fő, hogy a többség bízott benned, s a kételkedők majd meggyőződnek róla, hogy a támogatóidnak volt igazuk. A demokrácia téged igazol. — Hagyd ezt Laci, más itt a baj. — Mi? — A szavazatok száma már kilencven százalék fölé emelkedett. — Megismételték a választást? — Dehogy, csak szállingóznak hozzám a kollégák és sokatmondó kacsingatások közepette odasúgják: „Remélem tudod, hogy rád szavaztam?" Először meglepődtem, aztán belémbújt a kisördög és vonalakat kezdtem húzogatni a noteszomba. Mielőtt hozzád jöttem volna, gyors számvetést tettem, s most nem tudom, a választóbizottság tévedett-e, vagy az emberek mondanak valótlant. De ekkora különbséggel! — Hm — felelte Kovács és magának is engedett egy pohár vizet a csapból. Hörpintett belőle gyorsan, majd hirtelen eltolta magától a poharat és szemrehányóan szólt a barátjához. — Nem is mondod, hogy milyen büdös. Biztosan lapáttal szórják bele a klórt, csak tudnám, hogy miért? LOVAK VERŐFÉNYBEN Miért kéne egy dörzsölt lóversenyzőnek arra a lóra fogadnia, amelyik verőfényben alszik, s nem arra, amelyik csöndes, éjsötét istállóban. Egy állatorvos kutató fölfigyelt rá. milyen gyakoriak az agresszív összecsapások a lovak között a sötétben. Egy ablaktalan helyiségben folytatott kísérleteket. ahol az állatok gyorsan rájöhettek arra, hogy maguk tudják gyújtani-oltani a villanyt, s az eredmények azt igazolták, hogy minden ló kivétel nélkül a verőfényt kedveli. Az állatpszichológus következtetése : a lovak megszokták a hold. a csillagok fényét, s rettegnek a sötétben. Sőt bizonyos példányaiknál klausztrofóbiát is megállapítottak. HOGYAN JÓ ALUDNI? Egyedül! — állítják korunk pszichológusai. A kétszemélyes családi ágyak, amelyekben férj és feleség együtt tért nyugovóra, már rég kimentek a divatból. Lassan befellegzik a duplaméretű heverőknek és franciaágyaknak is. Akkora a hajsza manapság, oly sok a napközben kötelező szerepjátszás, hogy legalább éjszakára saját kuckóra vágyik az ember, ahol levetheti a maszkot, és úgy viselkedhet, ahogyan akar. anélkül, hogy bárkire tekintettel kéne lennie. Vagyis a külön hálószoba afféle lelki diétát biztosit a gondoktól émelygőknek, és mivel a négy fal között az embernek csak önmagával kell azonosulnia, abszolút pihenésre ad lehetőséget. De vajon nem hidegiti-e el egymástól a házastársakat? Az elmélet hívei szerint épp ellenkezőleg. Ha a külön szobában alvók átmennek egymáshoz látogatóba, az a randevú képzetét kelti bennük, és találka jellegénél fogva fokozza az erotikus érzéseket. Az amerikaiak ez ügyben közvélemény-kutatást is végeztek, mely meglehetősen érdekes eredményt hozott. Az derült ki belőle, hogy a harminc év alatti házaspárok általában a külön szobát tartják ideálisnak, az idősebbek zöme viszont a közös hálószobára szavaz. Ám végtére is felnőtt emberekről van szó! így lélektani tanács ide. pszichológiai jóslás oda, döntsön ki-ki szabadon. hova teszi az ágyát és hol hajtja álomra a buksiját. Egy filozófus feltehetően az elidegenedés tárgyiasuló saként fogná föl ezt a potom 300 dolláros szerkezetet, amely — szabályozható, programozható sebességével — kiváló pingpongpartner, — -oktató és -edző lehet. Több előnye feltétlenül van: nem vitatkozik és tartózkodik az érzelmi kitörésektől. PINGPONG-ROBOT 23
