A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-15 / 24. szám

Az Arbatot már akkor szerettem, amikor Moszkvát még nem láttam; az Arbatot még akkor is szerettem, amikor első és második moszkvai turistautam alkalmával hiába kértem az Inturiszt utazási iroda emberét, hogy „irányítson" el valahogyan az Arbatra: a turistautak programja ugyanis néhány évvel ezelőtt még szigorúan „szervezett" volt, moszkvai barangolásokra nemigen adódott alkalom (hogy azóta mennyire változott meg a helyzet, nem tudom).

E furcsa — állítólag arab — nevű moszkvai utcát a költészet, elsősorban Bulat Okudzsava, a grúz származású költő-énekes ismertette és szerettette meg velem. Egyik dalában „örömének és bánatának", „hivatásának", „vallásának", „hazájának" nevezi az Arbatot; valóságos szerelmi vallomás ez a dal: annak az utcának szól, amelyet egyszerűen lehetetlen bejárni, azaz szépségeivel betelni.

Az Arbat — melynek az „arbatszkaja" metróállomás felé eső sarkán egy darab Prága, vagyis a Praga Étterem áll — egészen az elmúlt év őszéig afféle elérhetetlen álomképként lebegett lelki szemeim előtt, hiszen a turistákat (legalábbis a szocialista országokból érkezőket) — mint már említettem — nemigen kísérték el ide a közelmúltig monopolhelyzetet élvező Inturiszt idegenvezetői.

Az elmúlt év őszén aztán egy időre moszkvai lakos lettem, méghozzá a „Délnyugat" (Jugo-zapad) nevű városrész lakosa, ahol — mint megtudtam — a legtöbb moszkvai „őslakos" (köztük például Oleg Bogomolov akadémikus is) él. Ezt azért tartom említésre méltónak, mert véletlenül tett felfedezésem alighanem olvasóink számára is újdonságnak számit: amikor a moszkvaiak udvariatlanságára, sőt durvaságára panaszkodtam, orosz barátaim közölték velem, hogy a „tősgyökeres” oroszok egyáltalán nem ilyen „elvetemültek": az utcán-metrónvillamoson lökdösődő mai moszkvaiak ugyanis — legalábbis zömükben — nem oroszok: az orosz „őslakosokat" Brezsnyev idején, amikor jó pénzért bárki lakáshoz juthatott Moszkva belvárosában, általában kitelepítették a város körüli falvak helyén újonnan létrehozott lakótelepekre, távol a központtól. Őseiktől örökölt tágas, kényelmes lakásaikat pedig átjátszották az „újgazdagoknak", a Szovjetunió legkülönbözőbb részeiről Moszkvába özönlő funkcionáriusoknak és rokonaiknak.

Hanem most álmaim utcáját, a régi, hangulatos Arbatot akarom bemutatni, ahová végül mégis eljutottam, s

moszkvai életem során szinte naponta ellátogattam. És az Arbatra tett kiruccanásokat még akkor sem bántam meg, ha az ott tanyázó ügyeskedőknek, spekulánsoknak sikerült lóvá tenniük. Az Arbaton mindig akad nézni-, sőt bámulnivaló: Moszkva legszínesebb utcája ez (Puskin 1831 tavaszán például egy zöld színű házban lakott itt), de nemcsak a házak, hanem a szüntelenül zajló események is rendkívül „színesek". Több helyen mindenféle mese- és állatfigurákkal fölszerelkezett fényképészek dolgoznak, s a koldustól az utcalányig, az utcai szónokoktól a legkülönfélébb zenészekig mindenki itt van, aki sehol másutt nem tudná „megvalósítani elképzeléseit", „megmutatni egyéniségét". Egy kapualjban tizenéves suhancok tanulják a szélhámosmesterséget: negyven kopejkáért UFO-kíállításra invitálják a nagyérdeműt, még UFO-darabot is reklámoznak, s persze előre kell fizetni. A „kiállítás" nem más, mint egy újságkivágásokból összeállított tabló, vagyis afféle faliújság. Ám aki bedőlt, magára vessen, az Arbaton azt is szabad, ami másutt esetleg büntetendő dolog lenne.

A legtöbben persze a festők vannak, az egész utca ki van „tapétázva" a müveikkel, amelyek között — nagyon elvétve! — igazi műalkotást is felfedezhetünk. Ami a zenészeket illeti, első látogatásom alkalmával kimondottan megijesztettek (később már nemigen törődtem velük) : az Arbat és a Szerebrjanij pereulok kereszteződésén adtak elő egy antiszemita dalt valamely névtelen együttes énekesei. Megmondom őszintén, nem hallgattam végig, a kisebbségben élő embert az efféle dalok csak sokkolhatják, megfélemlíthetik.

Az utcai szónokok elsősorban a kommunista pártot és Gorbacsovot szidják, méghozzá a legforgalmasabb helyen, ahol az újonnan létrehozott, illetve engedélyezett „magánszektor" saslikot árusít. ínycsiklandozó illatok terjengenek a levegőben, az itt is „kötelező" sorbanállás ellenére óriási a kísértés, hogy az ember — persze borsos áron — megebédeljen az Arbaton! Az odalátogatókat mégis óvatosságra inteném, jómagam ugyanis egy kiadós gyomormérgezés árán voltam kénytelen megtanulni, hogy Moszkvában nem egészen olyan a „higiénia", mint nálunk.

Egyébként az Arbaton kaphatók jegyek Moszkva első úgynevezett „erotikus színházába" is, hogy pontosan melyik sarkon, azt szándékosan nem írom meg: az érdeklődők — s ezek főleg férfiak — nagyon könnyen megtalálják. VARGA ERZSÉBET

Különleges

horoszkóp

Általános jellemrajz

BIKA

(IV. 21 .-V. 20.)

A természet gyermeke, a szabád és szép természetet senki sem tudja jobban élvezni, megbecsülni nála. Elképzelhetetlen erővel tud ragaszkodni a barátjához, a házához, a környezetéhez. Ha egyszer valamit, vagy valakit a szivébe zár, rokonszenvébe fogad, onnan az többé aligha kerül ki. Mindent alaposan csinál, nehezen tanul, de addig nem nyugszik, míg célját el nem éri. Gyakorlatias, jó evő és ivó, aki főleg a minőségre helyezi a súlyt, igazi ínyenc.

Anyagias, gondolkozása folytán a legjobb családapa, aki családjáról szüntelenül gondoskodik. A Bika jegyében született nő is ilyen, otthoniasságban merül ki egész lénye. Megfontolt, nem rohan, mint a tüzes Kos. Mindent ki tud várni nyugalommal, türelemmel. Reá illik a közmondás: lassú víz partot mos. Van olyan Bika-típus, amelyik akaratos, makacs, keményfejű. Ítéletét valakiről önmaga nem képes megváltoztatni. Viszont igen nagy az ígazságérzete, ha valaki őszintén bevallja a hibáját, bűnét, annak megbocsát, de aki kertel, mellébeszél, azzal szemben bizalmatlanná válik. Aki pedig hazudik, annak a hamisságát nem tudja többé elfeledni. Általában gyermekien naiv. A kis örömöket kedveli, szereti a csinos otthont. A Bika jegyében született nő jó háziasszony, szívesen takarít, főz, és szépen kidíszíti a lakását. Takarékosak, nem szeretnek kockáztatni. Jó zenei érzékük van, szeretnek énekelni. Igen sok világhírű énekes akad köztük.

Általában önzőnek tartják, pedig csak takarékos. A másét sohasem kívánja, nem irigyli mástól a vagyont, csak ami az övé, azt markolja görcsösen. Nem tud nélkülözni, belőle sohasem lesz aszkéta. Ezért mindent összehalmoz, ami csak hasznosat vagy élvezetest jelent számára.

Nem tüzes szerető, de kitartóan tud szeretni és nagyon türelmes élettársával szemben. Nem tud csábos szavakat suttogni, érzelmeit elrejti. Viszont van olyan rossz bikatípus is, aki vadul veti bele magát az élet örömeibe. Ilyenkor kicsapongó és durván támadó. A Bika jegyében született nők egy része nagyon szereti a fényűzést, eléggé szerelmes természetűek és itt megmutatkozik az anyagi érdek is. Csak olyan férfit választanak, aki jó gazdasági alappal rendelkezik. Viszont köztük nem találjuk az ún. „meg nem értett asszonyt", náluk nincsenek lelki bonyodalmak, mert erősen és biz- ' tosan állnak a világban.

Amilyen hűséges a jó Bika-típusú férfi, ugyanolyan féltékeny is, hiszen a tulajdonjog a központja életének és ilyenkor zsarnokká is válhat.

Néhány híres ember, akiknek a születése a Bika jegyébe esik: I. Katalin cárnő, Stuart Mária, Imanuel Kant, Washington, Marx Károly stb.-d

17