A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-15 / 24. szám

Az Arbatot már akkor szerettem, amikor Moszkvát még nem láttam; az Arbatot még akkor is szerettem, amikor első és második moszkvai turistautam alkalmával hiába kértem az Inturiszt utazási iroda emberét, hogy „irányít­son" el valahogyan az Arbatra: a turistautak programja ugyanis néhány évvel ezelőtt még szigorúan „szervezett" volt, moszkvai barangolásokra nemigen adódott alkalom (hogy azóta mennyire változott meg a helyzet, nem tudom). E furcsa — állítólag arab — nevű moszkvai utcát a költészet, elsősorban Bulat Okudzsava, a grúz származá­sú költő-énekes ismertette és szerettette meg velem. Egyik dalában „örömének és bánatának", „hivatásának", „vallásának", „hazájának" nevezi az Arbatot; valóságos szerelmi vallomás ez a dal: annak az utcának szól, amelyet egyszerűen lehetetlen bejárni, azaz szépségeivel betelni. Az Arbat — melynek az „arbatszkaja" metróállomás felé eső sarkán egy darab Prága, vagyis a Praga Étterem áll — egészen az elmúlt év őszéig afféle elérhetetlen álomképként lebegett lelki szemeim előtt, hiszen a turis­tákat (legalábbis a szocialista országokból érkezőket) — mint már említettem — nemigen kísérték el ide a közelmúltig monopolhelyzetet élvező Inturiszt idegenve­zetői. Az elmúlt év őszén aztán egy időre moszkvai lakos lettem, méghozzá a „Délnyugat" (Jugo-zapad) nevű városrész lakosa, ahol — mint megtudtam — a legtöbb moszkvai „őslakos" (köztük például Oleg Bogomolov akadémikus is) él. Ezt azért tartom említésre méltónak, mert véletlenül tett felfedezésem alighanem olvasóink számára is újdonságnak számit: amikor a moszkvaiak udvariatlanságára, sőt durvaságára panaszkodtam, orosz barátaim közölték velem, hogy a „tősgyökeres” oroszok egyáltalán nem ilyen „elvetemültek": az utcán-metrón­­villamoson lökdösődő mai moszkvaiak ugyanis — lega­lábbis zömükben — nem oroszok: az orosz „őslakoso­kat" Brezsnyev idején, amikor jó pénzért bárki lakáshoz juthatott Moszkva belvárosában, általában kitelepítették a város körüli falvak helyén újonnan létrehozott lakótele­pekre, távol a központtól. Őseiktől örökölt tágas, kényel­mes lakásaikat pedig átjátszották az „újgazdagoknak", a Szovjetunió legkülönbözőbb részeiről Moszkvába özönlő funkcionáriusoknak és rokonaiknak. Hanem most álmaim utcáját, a régi, hangulatos Arba­tot akarom bemutatni, ahová végül mégis eljutottam, s moszkvai életem során szinte naponta ellátogattam. És az Arbatra tett kiruccanásokat még akkor sem bántam meg, ha az ott tanyázó ügyeskedőknek, spekulánsoknak sikerült lóvá tenniük. Az Arbaton mindig akad nézni-, sőt bámulnivaló: Moszkva legszínesebb utcája ez (Puskin 1831 tavaszán például egy zöld színű házban lakott itt), de nemcsak a házak, hanem a szüntelenül zajló esemé­nyek is rendkívül „színesek". Több helyen mindenféle mese- és állatfigurákkal fölszerelkezett fényképészek dolgoznak, s a koldustól az utcalányig, az utcai szóno­koktól a legkülönfélébb zenészekig mindenki itt van, aki sehol másutt nem tudná „megvalósítani elképzeléseit", „megmutatni egyéniségét". Egy kapualjban tizenéves suhancok tanulják a szélhámosmesterséget: negyven kopejkáért UFO-kíállításra invitálják a nagyérdeműt, még UFO-darabot is reklámoznak, s persze előre kell fizetni. A „kiállítás" nem más, mint egy újságkivágásokból összeál­lított tabló, vagyis afféle faliújság. Ám aki bedőlt, magára vessen, az Arbaton azt is szabad, ami másutt esetleg büntetendő dolog lenne. A legtöbben persze a festők vannak, az egész utca ki van „tapétázva" a müveikkel, amelyek között — nagyon elvétve! — igazi műalkotást is felfedezhetünk. Ami a zenészeket illeti, első látogatásom alkalmával kimondot­tan megijesztettek (később már nemigen törődtem ve­lük) : az Arbat és a Szerebrjanij pereulok kereszteződésén adtak elő egy antiszemita dalt valamely névtelen együt­tes énekesei. Megmondom őszintén, nem hallgattam végig, a kisebbségben élő embert az efféle dalok csak sokkolhatják, megfélemlíthetik. Az utcai szónokok elsősorban a kommunista pártot és Gorbacsovot szidják, méghozzá a legforgalmasabb he­lyen, ahol az újonnan létrehozott, illetve engedélyezett „magánszektor" saslikot árusít. ínycsiklandozó illatok terjengenek a levegőben, az itt is „kötelező" sorbanállás ellenére óriási a kísértés, hogy az ember — persze borsos áron — megebédeljen az Arbaton! Az odalátogatókat mégis óvatosságra inteném, jómagam ugyanis egy ki­adós gyomormérgezés árán voltam kénytelen megtanul­ni, hogy Moszkvában nem egészen olyan a „higiénia", mint nálunk. Egyébként az Arbaton kaphatók jegyek Moszkva első úgynevezett „erotikus színházába" is, hogy pontosan melyik sarkon, azt szándékosan nem írom meg: az érdeklődők — s ezek főleg férfiak — nagyon könnyen megtalálják. VARGA ERZSÉBET Különleges horoszkóp Általános jellemrajz BIKA (IV. 21 .-V. 20.) A természet gyermeke, a szabád és szép természetet senki sem tudja jobban élvezni, megbecsülni nála. Elképzelhetetlen erővel tud ragaszkodni a barátjához, a házához, a környezetéhez. Ha egyszer valamit, vagy va­lakit a szivébe zár, rokonszenvébe fogad, onnan az többé aligha kerül ki. Mindent alaposan csinál, nehezen tanul, de addig nem nyugszik, míg célját el nem éri. Gyakor­latias, jó evő és ivó, aki főleg a minőségre helyezi a súlyt, igazi ínyenc. Anyagias, gondolkozása folytán a legjobb családapa, aki családjáról szüntelenül gon­doskodik. A Bika jegyében született nő is ilyen, otthoniasságban merül ki egész lénye. Megfontolt, nem rohan, mint a tüzes Kos. Mindent ki tud várni nyugalommal, türelem­mel. Reá illik a közmondás: lassú víz partot mos. Van olyan Bika-típus, amelyik akaratos, makacs, keményfejű. Ítéletét valakiről önma­ga nem képes megváltoztatni. Viszont igen nagy az ígazságérzete, ha valaki őszintén bevallja a hibáját, bűnét, annak megbocsát, de aki kertel, mellébeszél, azzal szemben bizalmatlanná válik. Aki pedig hazudik, an­nak a hamisságát nem tudja többé elfeledni. Általában gyermekien naiv. A kis örömöket kedveli, szereti a csinos otthont. A Bika jegyében született nő jó háziasszony, szíve­sen takarít, főz, és szépen kidíszíti a lakását. Takarékosak, nem szeretnek kockáztatni. Jó zenei érzékük van, szeretnek énekelni. Igen sok világhírű énekes akad köztük. Általában önzőnek tartják, pedig csak takarékos. A másét sohasem kívánja, nem irigyli mástól a vagyont, csak ami az övé, azt markolja görcsösen. Nem tud nélkülözni, belőle sohasem lesz aszkéta. Ezért mindent összehalmoz, ami csak hasznosat vagy él­vezetest jelent számára. Nem tüzes szerető, de kitartóan tud sze­retni és nagyon türelmes élettársával szem­ben. Nem tud csábos szavakat suttogni, érzelmeit elrejti. Viszont van olyan rossz bikatípus is, aki vadul veti bele magát az élet örömeibe. Ilyenkor kicsapongó és dur­ván támadó. A Bika jegyében született nők egy része nagyon szereti a fényűzést, eléggé szerelmes természetűek és itt megmutatko­zik az anyagi érdek is. Csak olyan férfit választanak, aki jó gazdasági alappal ren­delkezik. Viszont köztük nem találjuk az ún. „meg nem értett asszonyt", náluk nincse­nek lelki bonyodalmak, mert erősen és biz- ' tosan állnak a világban. Amilyen hűséges a jó Bika-típusú férfi, ugyanolyan féltékeny is, hiszen a tulajdon­jog a központja életének és ilyenkor zsar­nokká is válhat. Néhány híres ember, akiknek a születése a Bika jegyébe esik: I. Katalin cárnő, Stuart Mária, Imanuel Kant, Washington, Marx Károly stb.-d 17

Next

/
Thumbnails
Contents