A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-08 / 23. szám

(ARDEOLA RALLOIDES) Házigalamb nagyságú, a pocgém mel­lett a legkisebb gémfaj. Hosszú nyaka, zömök termete miatt nagyobbnak lát­szik. Tollazatának alapszíne halvány rozsdasárga. Selyemgémnek is nevezik. Tarkójáról sűrű bóbitasörény nyúlik hát­ra. Melegkedvelő madár. Európai elter­jedése főleg a mediterrán zónára szorít­kozik, az Ibériai-, Appenin- és a Bal­kán-félszigetre, ahol leginkább a na­gyobb folyók mocsaras deltáiban honos más gémfajok társaságában. Magyaror­szágon a Kis-Balaton mocsaraiban és a Tiszántúlon költ szép számmal. Nálunk az üstökösgém az amúgyis ritkaságszámba menő gémtelepek együttesének legértékesebb, védett madara. Hazánkban csak alkalomsze­rűen fordul elő. A legtöbb feljegyzett előfordulás a fészkelés utáni időszakból származik, amikor is a fiatal üstökösgé­mek, más gémekkel egyetemben kó­borlásaik során hozzánk is ellátogatnak. Néhány előfordulási adat: 1952. au­gusztus 3.. Marcellháza, 1953. aug. 15. Komárom. 1955. május 2. és 1956. június 7., Nagyszombat,. 1975. május 5—1 5. (5 példány!), 1976. június 10. (2 pl.), 1977. május 19. és 1984. május 22. mind az ungszennai természetvé­delmi területről, valamint 1986. június 15. 1 példány a körtvélyesi Fehér-tóról. Szlovákia területéről csak egyetlen sikeres üstökösgém költésről van mind ez ideig tudomásunk. Urbánek és Mo­­sanszký ornitológusok a Latorca-parti Bés melletti bakcsótelepen találták 1963. július 5-én kikelt fiókáit. A csen­des, sekély vizű hullámtéri, nádas-re­­kettyés fészkelöhely az adott csapa­dékdús esztendőben optimális életkö­rülményeket biztosított az üstökösgé­mek megtelepedéséhez. A gémfélék közül utolsónak érkezik a fészkelöhelyre. Ezért fészkük legin­kább az adott telep perifériájára szo­rul. Annyira hevenyészett a fészkük, hogy néha maguk a tojások is átvilágí­tanak a gallyak között. A teljes fészek­alj 4—5 halványzöld tojás. Mindkét nem kotlik. Az inkubáció 22—24 napig tart. A fiókák gyorsan fejlődnek. Étvá­gyuk határtalan. Az üstökösgém táplálékát a vízből, vagy a vízközeiből szerzi. Csekély súlya (tömege. 200—230 g) megengedi, hogy megálljon a tavirózsaleveleken. Táplálékát elsősorban a halak képezik. Jobbára apró, mintegy 10 cm-es hala­kat fogyaszt. Táplálékában figyelem­­keltő szerepe van a békák tömeges fogyasztásának is. Ami a gerinctelene­ket illeti, gyakoriságra nézve a vízipo­loskák, szitakötők és a nagy víziboga­rak (csibor) lárvái állnak étlapján az előkelő helyen. * Az üstökösgém nálunk szórványosan előforduló faj. Megjelenése egy adott helyen már egymagában elegendő in­dok arra, hogy a legmesszebbmenőbb védettségben, gondozásban részesül­jön az életterét képező terület. Az üstökösgém közeli rokona az in­kább Afrikában élő pásztorgém (Bu­­bulcus ibis). Távolról fehérnek látszó zömök testű, rövid nyakú gém. Afriká­ban gyakran száll a legelésző jószágra, vízilovak, bivalyok hátára. Nem ragasz­kodik annyira a vízhez, mint általában a többi gém. Nálunk egyetlenegyszer figyelték meg Pöstyén közelében. Az üstökösgém és a pásztorgém szigorúan védett madarak! STOLLMAN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko

Next

/
Thumbnails
Contents