A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-08 / 23. szám
fŕedotči ől kodzazckfor? Aki mer, az nyer! Járt utat járatlanért el ne hagyj! Melyik közmondásnak ad igazat? Ellenőrizheti véleményét és a saját magáról alkotott kép helyességét, ha megoldja tesztünket! 1. Határoznia kell, hogy megmarad-e a régi munkahelyén, vagy újat keres. Mennyi ideig tart, amíg a kérdést eldönti? a) Hetekig vagy hónapokig 1 b) A dolog sürgősségétől függ 3 c) Csupán addig, amíg informálódom az új helyről 5 2. El tud ja-e képzelni az életét egy másik országban ? a) Miért ne? 5 b) Sohasem jutna az eszembe 1 c) Talán csak akkor, ha valamilyen szuperajánlatot kapnék 3. Hogyan fektetné be nagyobb összegű készpénzét? a) Takarékbetétkönyvben helyezném el 0 b) Új vállalkozásba fektetném 5 c) Részvényeket, vagy kötvényeket vennék 2 4. Balsiker érte. Kit hibáztat érte ? a) Senkit. Egyszerűen nem volt szerencsém 4 b) Csak magamat 1 c) A körülményeket 2 5. Hivatásában mit tart a legfontosabbnak ? a) A sikert 5 b) A munka szerezte örömöt 3 c) A biztonságot 1 6. Kötött-e élet-, vagy tűz-, esetleg balesetbiztosítást? a) Egyiket sem 5 b) Csak a legfontosabbakat 3 c) Mindhármat kötöttem 1 7. Hosszabb időn át tartó kapcsolata hirtelen olyan változáson megy át, amelyet képtelen elviselni. Fontolóra veszi az esetleges szakítást? a) Képtelen lennék rá 0 b) Valószínűleg 2 c) Arra gondolnék, hogy újra kell kezdenem 4 8. Mi a véleménye a hegymászásról, az ejtőernyőzésről, a sárkányrepülésmi, a búvárkodásról? a) Elbűvölnek! 3 b) Ha csak rájuk gondolok, kiráz a hideg 1 c) Bárcsak közülük egy sportot is űzhetnék 5 9. Hogyan töltené szíve szerint a szabadságát? a) Jól szervezett társasutazással 1 b) Lakókocsis utazással 3 c) Autóstoppal, távoli országban 5 ÉRTÉKELÉS 12 pontig: Mindennél többre tartja a biztonságot. Minden, amire előre nem látszik célravezetőnek, ami nem zár ki eleve minden kudarcot, csalódást — kétesnek tart. Félős. tartózkodó lénye nagyon szenvedne, ha történetesen úgy adódna, hogy vállalnia kellene valamiféle kockázatot. 13—29 pont , Bár ismeri a közmondást (Aki mer, az nyer!), azzal is tisztában van. hogy senkinek sem hullik az ölébe a szerencse. Gyakran elvész a kockázat öröme a megfontolás miatt! Ezt előnyösen is felhasználhatja, hiszen értelme megvédi a korlátlan bizalomtól, és megfontoltsága nem engédi. hogy elhamarkodottan cselekedjék. 30—43 pont Jó adag önbizalom, sok optimizmus, a kockáztatás öröme jellemzi. A kényelemszeretetet nem ismeri, ha gyors elhatározásról van szó. Sőt, gyakran fejjel rohan a falnak. Ha valami nem sikerül, akkor nem emészti magát szemrehányásokkal, sőt továbbra is ugyanúgy vállalja a kockázatot, mint korábban. Ha viszont gyakran vall kudarcot, akkor nem árt, ha elgondolkodik azon: nem téveszti-e össze a rizikó örömét a vétkes könnyelműséggel ? RUMEN BALABANOV (bolgár író) TAVASZI VIRÁGZÁS Kisütött a meleg tavaszi napocska, és az egész természet kivirágzott. Ivan Milanov is kivirult. Tetőtől talpig szép tavaszi virágoktól pompázott. Még a kalapját sem tudta a fejére húzni: összegyűrte volna a tarka virágokat. Ivan Milanov legott a figyelem középpontjába került. Persze, nem mindennap virul így egy ember! Egyesek csodálkoztak, mások irigyelték. Ezek voltak többen. Nekiláttak és vájkálni kezdtek a családi ügyeiben. Kiderítették, hogy Ivan Milanov életében nincs minden rendben. Lakása meglehetősen szűk, állása szerény, sőt. a fia az előző napon kettest kapott számtanból. A feleségével is folyton veszekszik. És most egyszerre csak — no tessék! — kivirult. — Micsoda szenzáció — fintorogtak az irigykedök —. hiszen mindenki virágozhat kedvére. Majd meglátjuk, milyen lesz a termés! Eltelt két nap, és Ivan Milanov termést hozott. Bizonytalan formájú, apró gyümölcs volt. Körtéhez hasonlított — de talán almához. — Rendben van, gyümölcs — ismeték el az irigykedök —, de biztosan savanyú vackor ... Ugyan kinek kell az ilyen? Legfeljebb a disznóknak . . . Elmúlt még néhány nap, és világossá vált, hogy körte termett. És mennyi! Milanovot valósággal elborította a körte, olyannyira, hogy az autóbuszba sem préselhette be magát, mert attól kellett félnie, hogy elveszíti a gazdag termés felét. És micsoda körte volt! Édes, ízletes, zamatos! Olyan illata volt, hogy a király asztalára illett volna. De mit beszélek királyról! Milanov körtéjéhez képest a királyé is elbújhatott volna. Irigyei azonban nem nyugodtak. — A vak is látja — mondták —. hogy kivirágzott, tehát gyümölcsnek is kell lennie. De Így nem járja! Vagy dolgozzon, mint minden becsületes ember, vagy pedig üljön odahaza és hozzon gyümölcsöt, mint a gyümölcsfa. — Rendben van! — mondta Milanov. És a második (ehetőséget választotta, mivel amikor munkába ment. egyesek sértegették, mások zaklatták, megint mások pedig azon mesterkedtek, hogy nekiütközhessenek és a körte felét lerázzák róla . . . Milanov kénytelen volt otthon maradni. Szerencsére a családja megértette. és a termés egészen jó volt — négyzetcentiméterenként két kiló. — Ahá, odahaza maradt — ágáltak megint az irigykedök. — Úgy látszik, itt nem munkából szerzett jövedelemről van szó! Ott üldögél a lakásán, virágzik és gyümölcsöt hoz. A körtéért kapott pénzecskét pedig a zsebébe rakosgatja ?! — Miféle pénzecskét?! — nevetett Milanov. — Ha termékeny az esztendő, akkor még megjárja ... — Termékeny esztendő, szűk esztendő — kardoskodtak az irigyei. — De hiszen te odahaza ülsz! Mi pedig reggeltől estig az osztályon gürcölünk! Mit tehetett volna Milanov. Kénytelen volt visszamenni a munkahelyére. Naphosszat ott ült az asztal mellett, közben pedig virágba borult és gyümölcsöt hozott. Pedig mi mindent nem tettek az irigyei: sóoldattal locsolták, hernyókat raktak a virágokra, vegyszerekkel permetezték. De hiába! Ivan Milanov csak virágzott magában és gyümölcsöt hozott. Két kollégája az osztályon szintén megpróbált kivirágozni — de hasztalanul. Még rügyek sem duzzadtak rajtuk ... — Hogyan sikerül az neked? — kérdezték . Ivan Milanovtól. — Akaraterő kell hozzá! — válaszolta. — Ne beszélj mellé! — tamáskodtak az irigykedök. — Neked jó összeköttetéseid vannak. azért virágzói! — Igen. igen ... — tódították a többiek —, manapság jó összeköttetés kell ahhoz, hogy valaki virágozzon és termést hozzon. — Ezek a szavak szinte megperzselték Ivan Milanovot. ahogyan a fagy csípi meg a zsenge hajtásokat ... Ivan Mila novon többé egyetlen bimbó sem jelent meg. Újra közönséges ember lett. A kalapját is nyugodtan a fejébe húzhatta, semmit sem gyűrt össze eközben. Irigyei megkönnyebbülten sóhajtottak fel. és többé rá sem hederítettek, hrán Milanov megint ott gunnyaszt az osztályon és az iratokat rendezgeti. Körtét pedig a piacon vásárol. Kilóját 1 leva 60 sztotyinkáért. Ford.: Golfért György A világ legnagyobb napórája Az ötlet nem új, már az ókorban is ismerték: végy egy botot, szűrd le a földbe, ülj mellette egy napig, napkeltétől napnyugtáig minden órában jelöld meg a nap árnyékát s igy a világ legpontosabb óráját kapod. Azóta megszámlálhatatlan ilyen „készülék" mutatja az időt szerte a világon. Laurent Magét harmincöt éves francia akcióművész és felesége, Eanchon azonban mégis tudtak újat alkotni az óragyártásnak a területén. Elkészítették ugyanis a világ legnagyobb napóráját melynek .jnutatója" a francia partok előtt álló Mont-Saint-Michel szigetének csúcsán álló apátság tornya, míg az egyes órákat a tengeröböl homokjába ágyazott hatalmas tükrökből áUó, egyenként kilenc méteres római számok mutatják. A tükröknek köszönhetően az óra nemcsak apálykor, hanem dagálykor is „működik", a tenger felszínére vetülő toronyárnyék alól ugyanis kicsillognak a hatalmas számok, így a szigetre látogató turistáknak elég bármikor lepillantaniuk a hegyről, s máris tudják a pontos időt — feltéve, hogy éppen süt a nap. 23
