A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-08 / 23. szám
Szépítőszerek a kertből A kajszibarack húsából kitűnő tápláló és nyugtató arcpakolást készíthetünk. Hetenként kétszer, háromszor is alkalmazhatjuk. A paradicsomlé tisztitó hatású. De némely bőr érzékeny is rá. Ha felkenése után úgy érezzük, a bőr túlzottan húzódik, langyos vízzel mossuk le arcunkról. A póréhagyma fehér fejéből kipréselt levet tejjel összekeverjük és így használhatjuk arcpakolásnak. A pattanásos, zsíros arcbőrre igen jó hatású. A póréhagyma levét hajmosáskor az öblítővizbe is tehetjük. Petrezselyem. Ha azt akarjuk, hogy arcunk szép tiszta, világos legyen, reggelenként mossuk meg petrezselyemfőzettel. Egy petrezselyemgyökeret, néhány zöld levelet negyedóráig forralunk. A főzet levét langyosra hütjük. A sárgarépa nemcsak fogyókúrás étel, mert kicsi a kalóriaértéke, hanem hasznos bőrápoló szer is. Ha reszelt sárgarépával bekenjük az arcunkat és nyakunkat, bőrünk sima és bársonyos lesz. Az arcbőr piros foltjait tejben áztatott uborkaszeletekkel kezelhetjük. ÖTLETEK A könyvek vászonkötését fehér radírgumival lehet a legjobban tisztítani. A zöldborsó megőrzi eredeti színét, ha kevés cukrot teszünk a főzővízbe. A földieper nem okoz csalánkiütést, ha enyhén cukrozva, tejszínhabbal vagy tejjel fogyasztjuk. A burgonya között növő torma távoltartja a kolorádóbogarakat, s megakadályozza a gombásodást. Szúnyogcsípés esetén szükséges borogatás vagy szódabikarbónás viz. Tegyünk rá hűsítő (enyhe ecetes) borogatást. Fürödjünk meg szódabikarbónás vízben. Történt egyszer, hogy a farkast meg a rókát meghívták a lagziba. Jó ideje ballagtak már, mikor egy kúthoz értek. A róka nagyon megszomjazott az úton. Elsőnek szaladt a kúthoz, hogy jót igyék. Ahogy belenézett a vízbe, meg- I látta a Hold képét. — Nicsak, nicsak, farkas koma! Gyere ide gyorsan, nézd, mi van a kútban! Odament a farkas és találgatni kezd: te, mi az. Azt mondja neki a róka: — Az csak egy kerek sajt lehet. — Igazad van —, hagyta rá a farkas. \ — Csakhogy miként hozzuk fel onnan? — Tudod mit? — mondja a róka. — Idd ki a kút vizét, aztán majd kivesszünk. A farkas vedelni kezdte a vizet, bele is fáradt a nagy igyekezetbe. A víz azonban csak nem akart fogyni. Otthagyták hát a kutat és mentek tovább. Amikor már jóideje mendegéltek, azt kérdezi a róka: — Ki cipeli majd haza az ajándékot ? — Nekem semmi kedvem hozzá — ! mondja a farkas. . — Tudod mit, farkas koma? Mindegyikünk viszi a maga részét. Ha azt mondják majd az emberek: „Nesze, róka, ez a tied!" azt én viszem. Ha azt mondják: „Nesztek, ez a tiétek!” azt meg te viszed. Végre megérkeztek a lakodalmas házhoz. A róka mindjárt letelepedett az egyik asztalhoz. A farkast azonban nem engedték odaülni, mert nagyon koszos és gubancos volt a bundája. Az asztal alá szorult szegény feje, a róka lábához. Aztán tálalni kezdtek, s mindenki megkapta a maga részét. — Ez a tied, ez meg a tiéd, róka koma — kinálgatták sorban a vendége'» két. Amikor kevésbé ízletes, vagy még ennél is rosszabbat hoztak, azt mondták: — Na, róka koma, ez legyen a tiétek! A róka meg tovább adta a farkasnak, I aki már alig várta, hogy neki is jusson valami. Úgy bezabált a végén, hogy csak szuszogott meg böfögött. A vendégek nem sokáig tűrték, hanem husángot ragadtak, alaposan elnáspángolták és kikergették őkéimét. A megrémült farkas a fészerbe menekült, az üldözői meg utána. Ott felkapaszkodott egy gerendára. Az emberek rudakat ragadtak, azzal püfölték. A farkas zavarában azt se tudta, mihez kezdjen. Ijedtében kiengedte magából azt a temérdek vizet, amit a kútból kiivott. Annyi volt, hogy az üldözői belefulladtak mind egy szálig. A róka meg ezalatt tele-ette-itta magát kedvére, aztán fogta a maga részét és elindult hazafelé. A farkas a végére nemcsak hogy éhen, szomjan maradt, hanem ráadásul el is náspángolták alaposan. Szomorúan loholt hazafelé a lagziból. így érte utol a rókát. Amint Így kullogtak szótlanul, egyszer csak megszólal a róka: — Hallod-e, farkas koma, nagyon elfáradtam, meg aztán beteg is vagyok, vigyél már egy kicsit! A farkas a hátára vette. Ahogy így cipeli, a róka jókat kuncog a bajsza alatt és azt dünnyögi: — A göthös cipeli az egészségeset! A farkas mintha meghallott volna valamit: — Mit morogsz? — Semmit, semmit, farkas komám, csak azt sajnálom, hogy nem tudtad megszerezni a sajtot a kútból. Jujuj, annyira fáj minden porcikám, hogy már azt sem tudom, mit beszélek. A farkas meg cipelte tovább. A róka kis idő múlva megint csak rá kezdte: — A göthös cipeli az egészségeset! A farkas megint hallani vélt valamit és kérdi: — Hallod-e, róka koma, mit dünynyögsz te odafönn? — Hajaj, a nagy fájdalomtól azt sem tudom, mit beszélek. A farkas cipelte tovább. Kis idő múlva a róka megint eldünynyögte: — A göthös cipeli az egészségeset! Ezt már jól hallotta a farkas koma is. Rettentő mérges lett. Éppen egy keskeny pallón vitt az útjuk. Nem teketóriázott, levetette a hátáról a rókát, bele a víz kellős közepébe, és ballagott tovább. Hű, de dühös lett erre a róka! Ugyanis alig tudott kikecmeregni a vízből. Tán még most is szitkozódik és nyalogatja a bundáját, ha azóta meg nem száradt. Vércse Miklós fordítása A kilenc négyzetből kettő teljesen egyforma. Melyik kettő? Katasztrófák földön-égen Egy tengeri vihar az ókorban Xerxész (u. az i. e. 486—465) perzsa uralkodó nevét elsősorban balul végződött görögországi hadjárata tette ismertté az utókor előtt. I. e. 481 -ben hatalmas szárazföldi hadsereg és hadiflotta élén felkerekedett, hogy leigázza a görög városállamokat és kiterjessze uralmát az Égei-tenger menti területekre is. Vállalkozását eleinte siker kísérte, könnyedén nyomult előre a szárazföldön, az egyes városok sorra behódoltak neki, s még ott is, ahol ellenállást tanúsítottak, előbb-utóbb jobbnak látták a megegyezést. Egy ilyen hatalmas sereg, távol a szülőföldtől aligha indulhatott útra megbízható utánpótlás nélkül. Az élelem egy részét, a hadifelszerelést és egyebeket hajókon szállították a sereg után, s természetesen a katonaság egy jelentős hányada is hajón utazott. Az ókori hajók szemrevaló, de meglehetősen törékeny jármüvek voltak, s még a part mentén hajózva is állandó veszélyeknek voltak kitéve. Hérodosztól, a kiváló görög történetírótól tudjuk, hogy Xerxésznek nem volt szerencséje a tenger istenével. Egy baljós esemény már előrevetítette a hadjárat végső kudarcát, bár ez csupán epizódnak számított. Az történt, hogy Xerxész hajóhadának egy része (kb. 500 hajó) éjszakára lehorgonyzott Kaszthania városa közelében, s másnap folytatta volna az útját. Hajnalra azonban a csendes, derült időt „irtózatos vihar váltotta fel, felkorbácsolta a tengert az északkeleti szélvész, amelyet az itt lakók hellészpontoszi szélnek neveznek. Akik idejében észrevették a vihart és jó helyen horgonyoztak, még partra vonták hajóikat, és miközben a hajókat megmentették, maguk is megmenekültek. De azok a hajók, amelyeket a nyílt tengeren kapott el a vihar, részben az Ipnoi nevű pélioni sziklákra sodródtak, részben partra vetődtek és összetörtek". Hérodotoszt idéztem az imént, aki a továbbiakban elmeséli, milyen hatalmas veszteséget okozott a három napig dühöngő orkán a perzsáknak. Legalább négyszáz hajó elpusztult, több ezer ember a tengerbe fulladt, s töméntelen rakományt elnyelt a víz. „A magnésziai Ameinoklészt — írja Hérodotosz —, Krétinész fiát viszont, akinek a Szépiasz-hegyfok mellett volt birtoka, dúsgazdag emberré tette ez a szerencsétlenség, mert összeszedte a partra vetődött arany- és ezüstkelyheket, és megtalálta a perzsa pénzesládákat is." Persze nemcsak Ameinoklész örült a perzsák szerencsétlenségének, hanem a környező görög városok lakói is, mert úgy képzelték, hogy ez jelentős mértékben meggyengiti Xerxész erejét. A perzsa király azonban továbbra is magabiztos volt, folytatta útját Athén felé, s még a Thermopüléi-szorost védő Leonidász király vezette hős spártaiak önfeláldozó bátorsága sem térítette jobb belátásra. Végül is Xerxész végzete a tenger lett. Nagyon sokat várt a hadiflottájától, úgy gondolta, hogy a görög hajóknál nagyobb méretű perzsa hajóknak már a látványa is elrettentő lesz, és a görögök ijedtükben behódolnak. Az athéniek azonban nem így vélekedtek, fürgébb és kedvezőbb helyen csatasorba állított hajóikkal a szalamiszi ütközetben döntö csapást mértek a perzsák flottájára. Xerxész belátta, hogy nincs értelme a hadjárat folytatásának ezért sürgősen visszavonult.-lacza-21
