A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-08 / 23. szám
kolások hagyományos művelődési táborán. Utoljára ennyien tavaly augusztusban találkoztunk Örsújfalun; akkor még pártatyánk gondos keze irányította mozdulatainkat, még jóváhagyásra ítélt programmal, de a renitens szervezőknek köszönhetően már botrányszagú előadással is zajlott. Más körülmények közt szerveződött az idei találkozó. Érdekes elgondolkodni azon, hogy olyan nevek jelentek meg a műsorban, amelyeknek kiejtése, emlegetése tavaly még titkosrendőrséggel fenyegetett. Bár nem először politizáltunk hivatalos műsorban. Először sikerült hazánkat, nemzetiségünket, jövőnket érintő kérdésekről görcsök nélkül beszélgetni. Miben volt új a tábor? Rusznák Gábortól, a nyitrai Csemadok-elnöktől tudtam meg a következőket: — Az ifjúsági klubok a változások után is tiszta lappal indulhattak, mert azelőtt is tiszta lappal játszottak. A nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub a változások után és sok klub önállósulása után is úgy döntött, hogy a Csemadok kötelékében marad. A Csemadok jelenleg az a szervezet, amelynek feladata és kötelessége felvállalni a csehszlovákiai magyar kultúra támogatását — bár néha úgy néz ki, most nem ezt cselekszi. Az idei tábor valóban új körülmények között készült. A program attraktivitása már nem olyan húzóerő mint a múltban volt — elvégre minden klub és minden tábort szervező azt hív meg, akit akar, a jóváhagyások nemzeti bizottsági és pártszintű taposómalma nem létezik többé. A tábor a jövőben bizonyára specifikus arcot fog kapni, az idei újdonság csak annyi, hogy míg eddig mások vigyáztak ránk, az idén úgy döntöttünk, hogy mi vigyázunk magunkra. Sokan gondolták, hogy ez így könnyebb. Nem igaz — ez a nehezebb. Ne tűnjék dicsekvésnek: sikerült. — Mit láttunk hát a táborban? Volt politikai nap (bemutatkozott az Együttélés és az FMK), beszélgettünk történelemről (Esterházyról, a politikusról), népművészetről (Ág Tiborral és a Ghymes zenekarral), jókat nevettünk (Laár Andrással és GaJla Miklóssal), táncoltunk (az Ökrös zenekarral), de ettünk bablevest is („éljen a KAFEDIK!"). az ősi telekre szükség van. Valahogy Így pusztulhat e vidék gyönyörű tárgyi kultúrájának utolsó néhány darabja is, s a fiatalok ugyanúgy lambadát táncolnak és színes tévét néznek mint bárhol másutt. Ez így van rendjén. De a megmentés és továbbmentés... III. Ghymesi fiatalok Először éreztem azt, ami évekig hiányzott: a tábor a falué is volt, minden este részt vett a tábor műsorain néhány hazai fiatal. Ehhez nem kell kommentár. II. A tábor Ahogy pusztulnak a zoboraljai házak, azt gondolná az ember, hogy minden, ami szép és ami kultúra, ugyancsak pusztul. A Juhász Gyula Ifjúsági Klubnak köszönhetően van egy dolog, ami egyre jobb. Tizenegyedik alkalommal találkoztunk a ghymesi kempingben a nyitrai föis-lovász-Fotó: Gyökeres György A ztatnói üveggyár 1900 táján Fotó: Böszörményi István A gömöri határ szélén A hajdani Nógrád északkeleti felében barangolunk. Erdős, dombos vidék ez, kisebb-nagyobb völgyekkel, folyómedrekkel. A táj egyik települése. Csehberek közvetlen a gömöri határon fekszik, a Poltár-patak völgyében. A múlt század végén a falu 1 392 lakosából még 143-an magyarok, 81-en németek voltak. A hajdani lakók a mezőgazdaságon kívül famegmunkálással foglalkoztak. Több kádár és bognár is élt ekkor a községben. Csehberek határában, Zlatnón 1833-ban üveggyárat alapítottak. A Lengyelországból, illetve Csehországból idetelepült Zahn János György volt az alapító, aki egyben a művészi üveggyártás hazai úttörője is. Nógrád megye üveggyártásában valójában csak akkor tapasztalható „igazi változás", amikor a ztatnói gyár felépül, hisz ez a kereskedelmi üveg mellett már művészi üveget is gyártott. Zahn János György gyárában szivárványos üveget, a velenceiek minőségével vetélkedő üvegcsillárokat és lámpákat is készítettek. A gyárban dolgozott Pantocsek Leó Valentin (1812—1893) orvos és pirokémikus, akinek találmánya alapján készültek a kiváló minőségű, művészi szintű üvegtermékek. Pantocsek a zlatnói üveggyár vegyészeként 1849-ben feltalálta az üvegplasztikát, 1860-ban pedig a szivárványszinekben játszó irizáló üveget. Az üveggyárhoz tartozó klasszicista úrilak Zahn János György részére épült 1837-ben, a község templomát pedig a XVIII. század végén emelték. 1922-ben Harminc mérnök terve alapján ezt újjáépítették. A régi templom Utolsó vacsorát ábrázoló relikviája a túrócszentmártoni múzeumba került. Csehberek szülötte Bohuslav Tablic (1769—1832), a felvilágosodás korának szlovák költője, irodalomtörténésze és műfordítója. Lírájában a kispolgári életideál kapott kifejezést. Tablic. a csehbereki tanító fia. Hont megyében is lelkészkedett, s itt több természettudományi munkát is irt. Csehbereknek jelenleg közel 1 300 szlovák lakosa van, üveggyára pedig ma is működik (Stredoslovenské sklárne — Zlatno). A volt Gömör megyével határos a nógrádi Sósliget is. A település néhány évtizedig török fennhatóság alá tartozott. A XVI. században a Sósok, majd a Szécsyek birtokolták a falut. Neoklasszicista evangélikus temploma a múlt századból való. A falu ekkor a fazekasság egyik központja volt. A Losonci-katlan északkeleti részének legnagyobb települése a ma városi ranggal bíró Poltár. Már a tatárjárás korában fennállott. Ez idő tájt határában, a Cerina, és a Cicvár dűlök környékén védősáncokat építettek a tatár betörések ellen. A XIII. században már kisebb vár is állott a Zách nemzetség ősi birtokán. Ebből mára szinte semmi sem maradt. A huszita csapatok errefelé is portyáztak, sőt Jiskrának még erődítménye is volt Poltáron. 1 554-től a törökök uralták a helységet. A hódoltság alatt az Ipoly mentén a rizstermesztéshez itt is épültek vízgátak. Poltár már a honfoglalás előtt is lakott település lehetett, amiről a 7., 8. századi feltárt sírok vallanak. A Borovszky-monográfia szerzői úgy vélik, hogy a magyar honfoglalás után első telepesei a palócok voltak. Erről az olyan régi magyar eredetű nevek tanúskodnak, mint a Garai, Vasas, Sárkány, Fehér, stb. A helység neve 1409- ben Nagpolthar alakban szerepelt. A települést erdőség veszi körül, amelyről már a múlt században azt Írták, hogy „makkos s benne szép vadászatok esnek”. Az akkori geográfus továbbá feljegyezte, hogy „agyagja hires; minélfogva itt sok fazekas és bognár lakik". Egy hegytetőn pedig „olly agyag neme is van (szappanföld), mellyel e molnárok malomkerekeik tengelyét kenik". A poltári bognárok, kádárok és fazekasok valaha ismertek voltak az egész környéken. De messzi földön híres volt a poltári cserépedény is. Műemlékei közül megemlitendö az 1775-ben épült, eredetileg klasszicista kúria, amely a Géczy családé volt. 1865-ben ezt teljesen átalakították. A kastély gyűjteményében értékes műtárgyak és bútorok, XVII. századi metszetek voltak. A klasszicista evangélikus templom 1791-ben épült. Természetesen előbb is volt itt templom; a Kostoliska-dombon épp egy késő románkori maradványai vannak meg. Poltárral szemben, az Ipoly jobb partján, egy dombon települt a XIV. században Ipolyszele. A lakosság fő foglalkozása valamikor az agyagtermelés, a fazekasság és a tűzálló cserépkészités volt. Az evangélikusok temploma XVIII. század eleji. A szlovák község ma közigazgatásilag Poltárhoz tartozik. A Losonci járás délkeleti csücskében, a Szuha-patak jobb partján fekszik Kétkeresztúr. Egy XIV. századi pápai tizedjegyzékben már szerepel a neve. amely 1381 -ben Kyskerezthur alakban fordult elő. Régebben is települt hely lehetett, hiszen határában bronz kori leleteket találtak. A XIX. századig Kiskeresztúr a Nagykeresztúr külön település volt. Ekkor Szakáll Mihály birtokolta a falut, aki 1870-ben szép kúriát épített ide. A neoklasszicista úrilakot 1903-ban átépítették. A XIX. század végi templom ugyancsak neoklasszicista stílusú. CSÁKY KÁROLY 15
