A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-08 / 23. szám
FELÉBREDT A MÚZEUM Milliós költségvetéssel készült párttörténeti és munkásmozgalmi monstre kiállítások rendezésében megfáradt múzeumaink, mintha kezdenék meglelni a valódi küldetésüket és a múzeumlátogató tömegek felé vezető utat. Ilyen értelemben akár egyfajta szimbólumként is felfogható a szerény múzeumnapi ajándék, mellyel május 16-án a Rozsnyói Bányászati Múzeum lépett látogatói elé. Jelképként, mely talán magában hordozza a ma még kevésbé bőkezűen támogatott valódi értéktiszteletet és hagyományőrzés gyakorlati megvalósításának egy lehetséges példáját. A múzeumi világnap alkalmából, majd fél évszázad jobb-rosszabb álmegoldásai után, eredeti küldetésének megfelelően született újjá az Andrássy Dénes gróf által létesített képtár. Jelkép értékű a tett, mellyel szűkre szabott lehetőségeihez mérten a múzeum tiszteleg a század első éveiben született és megvalósult gondolat előtt — otthont adni a művészeteknek Gömörben. A művészetek több ágát aktivan művelő és értő Andrássy Dénes 1908-ban megvalósította régi álmát. A képtárak támasztotta sajátos követelményeket tiszteletben tartó tervek alapján rövid idő alatt felépült az épület, ahol 1909-ben Térey Gábor az Iparművészeti Múzeum igazgatója a család 130 festményét bemutató kiállítást rendezett be. A csütörtök és szombat délutánonként látogatható magánképtár 1909. június 1-jén nyilt meg. A kor Ízlésének megfelelően Böcklin, Wenglein, Meyerheim, Braith, Stuck, Pállik. Markó, Halmi és mások alkotásaival a mai szemnek túlzsúfolt teremben az idős „különc" gróf gyakorta személyesen is kalauzolta az őszinte érdeklődést tanúsító müértöket. Olykor-olykor valódi vonzalmat tapasztalva állítólag le-leakasztott egy-egy képet, hogy megajándékozza vendégét. Mint annyi más érték, röviddel a háború után ez a gyűjtemény is az eszeveszett pusztítás martalékává vált. Ma már lehetetlen rekonstruálni a fellelhetetlen darabokból álló kollekciót. Ahogy a bejárat előtt álló fehér márványszobor, nyomtalanul eltűntek a képek is. Diszkréten elejtett megjegyzések keringenek hármasával széthordott vásznakról, padlásfeljáróban rejtegetett Munkácsy-másolatokról, félhomályos padláson porosodó Szinnyei Merse-csendéletröl, közprédává váló műkincsekről. A néphatalom talmi Ígéretével indult korszak gyorsan betetőzte a pusztítás művét. Nemesveretü sorstársaihoz hasonlatosan e ragyogóan tiszta célszerűséggel megalkotott épület is „népgazdasági hasznosításra" jutott. A szinte sablonszerű magtár- és raktárkorszak elmúltával — tekintettel szoros kulturális hagyományaira — a szocialista ifjúságnevelés szolgálatában, mint ifjúsági klub pusztult tovább. Az Andrássyak kultúrateremtő örökségéből garázdálkodó, ám nemes küldetésének fennen hangoztatott elveit soha meg nem valósító helyi kultúrpolitika a hetvenes évek elején műemlékké előléptetett lepusztult épületet „helyreállíttatta", hogy az azóta is állandó raktárgondokkal viaskodó Rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteménypusztító nedves pinceraktárává legyen. A múzeum csaknem teljes akkori kiállítási térkapacitását bitorló munkásmozgalmi tárlat megnyitását követően jelentkező akkut helyhiány kényszerében a felülvilágított csarnokban hosszú éveken keresztül működő, a belsővel zavaróan kibékíthetetlen viszonyban lévő néprajzi kiállítást rendeztek be. A kézenfekvő megoldás, miszerint a meglévőt legcélszerűbb eredeti rendeltetésének megfelelően hasznosítani csak idén válhatott valósággá. A Betléri Kastélymúzeum Andrássyak által létrehozott gazdag gyűjteményéből válogatott festményekben gyönyörködhet itt májustól a Krasznahorkát évente felkereső látogatók serege. A zömében ismeretlen mesterek alkotásai között minden bizonnyal továbbra is az érdeklődés középpontjában marad a Bányászati Múzeum tulajdonát képező nagy méretű, romantikus felfogásban született festmény — Paczka Ferenc Attila halálát képre álmodó alkotása. A nagyszentmiklósi aranykincslelet bűvöletében született kép, melyet az Andrássyak adományoztak Rozsnyó városának, ezentúl méltó helyén, a Krasznahorkai Andrássy Képtárban látható. TÖKÖLY GÁBOR Fotó: a szerző és Fábián István 1. A képtár felújított külseje 2. Paczka Ferenc: Attila halála 5
