A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
Mórocz Ernő tiszteletes úr harminc éve él és szolgál Martoson. Szolgálatát 1958-ban káplánként kezdte, aztán 1960-ban megválasztották lelkipásztornak. Beköltözött a templom szomszédságában levő papiakba, s azóta fejt ki a Nyitra és a Zsitva összefolyásánál keletkezett kis faluban az Úrnak tetsző áldásos, a pártállamnak nem tetsző áldatlan tevékenységet. Már diákkorában a magyar népi Írókat szerette olvasni, akik olyan hatással voltak rá, hogy egész jövőbeni munkáját is úgy képzelte el, ahogy ők a lelkipásztori szolgálatot leírták. Harmincegy éves volt, amikor Martoson Isten földi szolgájának megválasztották. Nem sodródott az otthonától messzire, hiszen a mindössze tizennyolc kilométerre fekvő Komáromban született, nevelkedett, járt iskolába, míg lehetett. Az első tanítóképző osztályt végezte el éppen, amikor a front elérte Komáromot, s negyvenöt után a tanulásának már nem lehetett folytatása. A tanítóképzősök első felháborodásukban mind kivonultak az utcára, és azt kiabálták: „Magyar iskolát akarunk!" A volt megyeház elé mentek, amellyel szemben állt a kommunista párt székháza. Szuronyos puskákkal szlovák katonák sorakoztak fel eléjük. A csatajelenet azonnal el is kezdődött volna, ha a pártházból nem telefonál valaki a várba, ahol orosz katonák voltak. Ök álltak szintén felfegyverkezve közéjük, megakadályozván az összecsapást. A pártház erkélyéről beszélt hozzájuk valaki: — Menjetek szépen haza! Meglesz a magyar iskola! Az ígéretből azonban nem lett semmi, Mórocz tiszteletes úr fizikai munka vállalására kényszerült. Körülményes módon tanult előbb Érsekújvárott, ahol tanítót akartak nevelni belőle, majd a komáromi gimnáziumban, ahol már a papi pályára készült. Ekkor került először összeütközésbe a párthivatalnokokkal. Ahogy leérettségizett, mindjárt behívatták, a vádlottak padjára ültették, hogyan is képzeli el a jövőjét a teológiával? Azt a tanácsot kapta tőlük, hogy jelentkezzen a pozsonyi Pedagógiai Fakultásra. Makacsul megrázta a fejét, hogy nem teheti, az ö szemével nézve a papi hivatás a legszebb a világon! Gondolkozzon, fenyegették meg. Ha nem fogadja el a tanácsukat, nem lesi érettségi bizonyítványa. „Fogadd el, és aztán érettségi bizonyítvánnyal a zsebedben oda mégy, ahová akarsz!" — ajánlották a diákcimborák. Így lett tanulmányai folytatásának első állomása Pozsony, csak azután következett Prága, a Teológiai Fakultás. Martos, martosiak ... Hogyan nézett ki a falu harminc évvel ezelőtt? Az ebédlőben hosszan eltűnődve, töprengés formájában, az arcára íródik'mindjárt, hogy nehezet kérdezek tőle. A ét an egészen feloldódva mondani kezdi, hogy vendégszerető embereknek ismerte meg az idevalósiakat. Olyanoknak, akik mindenkit befogadnak. Békés, szelíd természetüeknek, akik még az ellenségüknek is megbocsájtanak. 1945-ben agyoncsaptak Martoson egy embert, Vecsey Lajos jegyzőt, a magyarságáért. Gajdoš nevű gyilkosa, a komisszár, csak csekély büntetést kapott, és sokáig élt a faluban, a martosiak még a gyilkost is megtűrték maguk között. Olyan emberek lakják a falut, akik mindig ragaszkodtak a hagyományaikhoz. Sokáig tartották lakodalmi szokásaikat, a nagy keresztelőket, s még a második világháború után is folyt a pillikézés vagy kúriázás az ezredéves tölgyfák alatt. Hét tölgyfát ültettek el valamikor az egyik tó partján, a hét vezér emlékére, s a megmaradt két tölgyfa koronája alatt volt minden tavasszal, húsvét előtt a pillikézés (körtánc), kúriázás a szép martosi népviseletben. Hires volt hajdan Martos a lótenyésztéséről és a szénájáról is, amelyet gyakran vett körül a víz. A gazdák remundának való lovat neveltek, és jó pénzért eladták a katonaságnak. Martos azonban csak az utóbbi évszázadban vált földműves faluvá. Régebben vadvizek uralták a határt. Volt úgy, hogy egymás után kétszer-háromszor is vetettek a parasztok, de csak egyszer arattak. Sokszor elvitte a termést a viz. Ez Így volt egészen a múlt század végéig (1896), amíg nem szabályozták a Nyitra és a Zsitva folyót. Addig a martosiak inkább halászatból éltek. A halá szatot még most is folytatják, de gyérebben, mert a vizek szennyezettsége nem kedvez a halászatnak. Nagyon értenek a halételek elkészítéséhez. A martosi halászlé még mindig éjjel-nappal a vizen tanyáznak. Az utóbbi időben a hattyúk is felfedezték a martosi tavakat, itt költenek néhány év óta. Senki nem tudja, honnan repültek ide. A falusiak már vagy tizenhármat számoltak meg. Gólya nincs. Mindössze egy család rakott fészket az egyik villanyoszlopon. így aztán a békák vígan élik életüket a tavakban, napközben és esténként ingyen-hangversenyeket adnak! Sok a fűzfa, az akácfa és a gyümölcsfa a faluban. A fóliázás is nagyon elterjedt, majd minden kertben látni fóliasátort. Paprikát, paradicsomot, retket termelnek .alatta. Szorgalmasak, dolgosak a martosiak. Sokszor ezért nem marad idejük a kultúrára és a vallásos életre. Szövetkezeti falu, a munkaképes emberek zöme helyben dolgozik, a többiek komáromi üzemekben. Ha az egyházról van szó, áldozathozatalra is képesek. Évről évre két nagy esemény mozgatja meg a falut. A karácsonyesti ünnepély és a konfirmálás. Az elöbbin karácsonyfát állítanak a templomban, s körűibe lül százharminc szeretetcsomagot osztanak zongora szakos, kántorképzöt végzett Deb recenben, azóta a komáromi református templom kántora, s a Járási Népművelési Központban is hegedűt és zongorát tanít. Kisebb lánya községi könyvtáros Martoson, s a református templom orgonistája, zongora szakos. Fia csellós, a komáromi gépipari szakközépiskola és a zeneiskola tanulója. A műsoranyagot részben Magyarországról szerzik be, részben maguk állítják össze. Április elején, meghívásukra, a pesti Teológiai Fakultás énekkara, a Ráday Kórus szerepelt templomukban. Sok zsoltárt, dicséretet bemutattak. Ök is felkészültek a fogadásukra. Huszonöt martosi népviseletbe öltözött gyermek énekkel köszöntötte őket. A műsor után szeretetvendégség volt a kultúrházban, ahonnan nem hiányzott a híres martosi túrós-mákos rétes! A kilencvenkilenc százalékban magyar községet nem egészen kilencszázan lakják. Hatszázan reformátusok, háromszázan katolikusok. De a faluban csak református templom van. A katolikusok Imelyre járnak. A katolikus val híres, ugyanúgy a sült hal is. Tavakban, csatornákban, a Zsitva - ban halásznak, amely a falu szélén folyik el. a Nyitrát Újvárnál bevezették a Vágba, az 1965-ös nagy dunai árvíz után, azóta csak két holtág jelenti a martosiaknak a Nyitrát, állóvizét néha felfrissítik, nehogy pocsolyává váljon. A falu településtörténetéről annyit mond röviden Mórocz tiszteletes úr, hogy a hagyomány szerint a közeli Aba-dombon Aba vezér ütött szállást néhány száz honfoglaló vitézével, s Martost a tatárok elől menekülő abaiak úgy alapították, hogy a falu helyén levő nádasokkal teli mocsarak közt meghúzódtak, majd a veszély elmúlta után hat család, köztük egy Martos János nevű, már nem hagyta el biztosabbnak látszó helyét, hanem a mocsaras vidék legmagasabb pontján letelepedett. Állítólag ennek emlékét őrzi a „Hatháza" helynév a faluban. Martos János után lett a falunak Martos a neve. Mivel a falu és a határa mocsárvilág maradványa, a folyómedreken kívül még kisebb-nagyobb tavak is találhatók a község területén. Lótenyésztés már nincs, kacsa-, libatenyésztés viszont van. A szárnyasok szét. Egy-egy csomag 10—12 korona értékű, szaloncukor, csokoládé, nápolyi és keksz van benne. A gyerekek énekelnek, jeleneteket adnak elő, zenei kísérettel természetesen. Nyolcvan gyermek vesz részt a műsorban. Évente általában 12 —14-en konfirmálnak. S mindegyik gyereknek 10—12 keresztszülő vesz ajándékot. Ez csupán Madáron van még így! Ami az egészben a legérdekesebb, hogy keresztszülőnek nem választanak rokont. Ez íratlan törvény! Konfirmáláskor sem maradnak el a zenés, énekes jelenetek. Minden évben más a téma. Egyszer az első bűneset, másszor a tékozló fiú, harmadszor a szökött rabszolga stb. A zenés kíséret okozza a legkisebb gondot. Mórocz tiszteletes úr családjában mindenki zenél. Felesége hegedű szakos, ö tanítja be a zenét, idősebb lánya hegedű és 4
