A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-25 / 21. szám
Ecuador fővárosa, Quito valóban az örök tavasz városa. A különböző természeti hatások ritka összjátékának köszönhetően a mi legszebb májusi időjárásunkra emlékezteti az idegent az év minden napján. Pedig a ráktéritö vidékére nagy forróságok, a levegő elviselhetetlenül magas nedvességtartalma és heves trópusi esők a jellemzőek. A nagy tengerszint feletti magasság (3 000 méter) azonban enyhíti a nagy hőséget és kellemes hegyi levegőre változtatja. A város kedvező fekvését már Dél-Amerika öslakói is felfedezték. Quitóban keresztezték egymást az indiánok kereskedelmi útjai. A város a Keleti- és a Nyugati-Andok gerince közötti keskeny sávon alakult ki. Közvetlenül az utcák felett a nyugati oldalon emelkednek a 4 794 méter magas Pinchincha tűzhányó sziklás falai. A hegyoldalról az egész környék belátható. A tűzhányók nem csak a főváros jelképes őrei. Krátereikből óriási lávasugár ömlött a vidékre és azt magas fennsíkká változtatta. Hozzájárult a talaj termővé válásához, a meredek sziklafalakról lezúduló patakok a hordalékot a fennsíkra szállították. A quitóiak ezért tisztelik a környező hegyeket. Valamennyiről legenda kering vagy az indián ősök, vagy pedig a spanyol hódítók idejéből. Annak ellenére, hogy a mai Ecuador már lakott volt időszámításunk előtt is, az újkori történelmet a spanyolok bejövetele óta írják. A várost is ők alapították. Panecillia csúcsára aszfaltút vezet, amelyet főleg a turisták vesznek igénybe. A főváros felett 200 méterre emelkedő csúcsról festői látvány tárul az utazó elé. Közvetlenül a csúcs alatt terül el a régi városközpont, amely Dél-Amerika történelmileg legértékesebb és legérdekesebb építészeti műemléke. Sehol a kontinensen nem őrizték meg olyan jól a gyarmatosító építőművészet dokumentumait mint e nem egész 2 négyzetkilométer nagyságú területen. A főváros lassan új lakónegyedekkel bővült. Az európai nagyvárosok új negyedeitől eltérően itt nincsenek gyárkémények, vagy különböző termelőcsarnokok. Mindez azért is van így, mert a város, és az egész ország ipara fejletlen. Mint minden amerikai városnak, Quitónak is két arca van. A szebbiket és a drágábbikat a villanegyedek alkotják, s a város kevésbé vonzó része a külváros. Az itt élők elhagyták szülőhelyüket és feljöttek a fővárosba szerencsét próbálni. Abba a városba, amelyet az örök tavasz városának neveznek, s amelynek újkori történetét csak most kezdik írni. Kép és szöveg: PAVOL ZACH ARA A PISZKOS PÉNZ FEHÉRRE MOSÁSA ,,A napokban új törvényt hagyott jóvá az olasz parlament. Ennek értelmében korlátozni fogják a hírhedt maffia tagjainak tőkebefektetési és beruházási ügyleteit, mivel a napnál világosabb, hogy ez a tőke nem tisztességes módon szerzett, nem megérdemelt pénz. A pénzügyi szakemberek zsargonjában az efféle tranzakciót „piszkos pénz fehérre mosásának" nevezik. Nem is olyan rég, a totalitárius rendszert „kommunista maffia" kifejezéssel illettük. A hatalmasok klánjáról beszéltünk, amely évekig sakkban tartotta az ország lakosságának nagy részét. A világgazdaságtól és politikától, modern technológiától való elzárkózás idején, miközben szociális és társadalmi hanyatlásunkat néztük tétlenül, joggal beszélhettünk újkori hűbéri viszonyokról. A változások után letűnt politikai elitnek szerencséje volt: továbbszolgálóként jócskán ráhúzott a „megérdemelt" pihenés korhatárára, elérte a nyugdíjas státuszt, legrosszabb esetben kizárták a CSKP soraiból. Mi van azonban a jóval fiatalabb kollégákkal? Politikailag ugyan mellékvágányra kerültek, de néhány évtizedes állami és gazdasági „tisztségviselés" alatt alaposan megszedték magukat és ma, a liberális változások korában, éppen ők rendelkeznek a vállalkozás startvonalát jelentő alaptőkével. A letűnt struktúrák képviselői tehát eszményi feltételekkel rendelkeznek ahhoz, hogy ne politizáljanak, annál inkább adhatják fejüket nagy „kseftekre". Évekig vizet prédikáltak, bort ittak, bort fognak inni most is? A letűnt struktúrákból sokan mutatnak rá hentesek, fagylaltosok, kocsmárosok vagyoni helyzetére. No de, ki okozta, hogy a műszaki forradalom korában éppen a konstruktőrök, a mérnökök és egyáltalán az értelmiség került a társadalmi ranglétra aljára? A kezük volt megkötve, csak azért, mert kilógtak a szürke átlagból — így történhetett, hogy milliomosok lehettek azok a „kseftmenek", akik járatosak voltak az árnyékgazdaság nem mindig áttekinthető labirintusában. Ma egyenlőségről beszélünk. De kérem azok számára is, akik évekig ültek bársonyszékeikben a jól jövedelmező állásokban és beláthatatlan károkat okoztak az egész országnak? Lehet-e igazságos, hogy a piszkos pénz legyen alapja progresszív gazdasági kezdeményezéseknek, aktivitásoknak? Ha ez igy van, akkor evidens a pénzmosdatás. Olaszországban már törvény gátolja a piszkos ügyleteket. És mi? Tovább türjük a maffiózókat...? JURAJ TEVEC Fordította: -lovászul Quito panorámája Egy indián vezér mellszobra Az elnöki palota előtti tér
