A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-18 / 20. szám
W M M 4 i S M Fele akkora, mint a nagykócsag. Hófehér tollazatú. Csőre fekete. Tarkójáról három fehér dísztoll nyúlik hátra. A kis kócsag gémszerűen behúzott nyakkal és kinyújtott lábbal repül. Röpte könnyed és egyben méltóságteljes. Mediterrán jellegű madárfaj. Európai elterjedése is a déli államokra koncentrálódik. Népes, vegyes állományú gémkolóniákban költ a dél-spanyolországi Guadalquivir deltában, ugyancsak a Rhône gémtelepein a Camargueban és másutt. Közép-Európában a magyarországi előfordulások jelentősek. Száma itt az utóbbi évtizedekben megnövekedett. Ez a természetvédelem következetes betartásának köszönhető. Vagy csak az úgynevezett atlanti felmelegedéssel kapcsolatos általános madárterjeszkedésröl volna szó? Nálunk a kiskócsag ritka madár. Előfordulása jobbára a Duna és a Bodrog környékére korlátozódik, ahol leginkább a nyár végén és ősszel jelenik meg a kóborlások idején. A pannon fészektelepekről hébe-hóba néhány pár áttelepül hozzánk is. Így került sor 1959-ben Bakcsótanyán egy pár kiskócsag sikeres fészkelésére Zseliz közelében. A bési heterogén fészektelepen a Latorca folyó árterében, csendes, sekély vizű nádas-rekettyés mocsárvilágban 1963-ban négy pár kiskócsag költött. A legújabb adat az 1988 óta a Dunamocs közelében fekvő „Mocsi zátonyon" a Duna kellős közepén a sziget fűz- és nyárfáin képződött szürkegém és bakcsótelepen fészkelő 1 —2 pár kiskócsag. Itt paradicsomi körülmények vannak, hiszen a szigetet többnyire víz fedi, ami a fészkelésnek kellő nyugalmat biztosít. A Mocsi zátony madártani és védelmi jelentősége felbecsülhetetlen. Számos értékes, védett madárfajnak szaporodását és élettevékenységét biztosítja. (Egretta garzetta) STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Štefan Danko A kiskócsag fészkelöhelyére április folyamán érkezik meg. A „szálláscsinálók" néha már az első átmeneti meleg napokkal jelennek meg. Persze, a több fajtól közösen lakott gémtelepen mindig a korábban érkező párok jutnak a legalkalmasabb fészkelőhelyhez. Ezért a kiskócsag hátrányban van, mivel a szürkegémek és bakcsók már régen elfoglalták a helyüket. Ehhez még el kell viselni a gémeknél általában napirenden levő erőszakos helyfoglalásokat, az állandó harcot, verekedést, fészekanyaglopásokat. A fészeképitésben mindkét nem részt vesz. Többnyire a nőstény marad a fészeknél s a hím hordja az anyagot. A partnerek vagy a készülő fészken, vagy annak közelében valamelyik vastag ágon párzanak. A fészeképítés általában 6—8 napot vesz igénybe. A még befejezetlen fészekben sokszor már megjelenik az első tojás. Teljes fészekaljuk 3—6 kékeszöld tojást tartalmaz. Mindkét partner kotlik, a tojó azonban szorgalmasabban. Május végén huszonöt nap leforgása után kelnek a fiókák. A kiskócsag táplálkozása és táplálékszerzése hasonló a nagyobb rokonáéhoz. Termeténél fogva nem képes nagyobb halak fogására. Az apróhalakon kívül béka és rovarfogyasztó. Kóborlási időben (fészkelés után) a kiskócsagok is a száraz legelőket látogatják, s mint azt már megfigyelték, szöcskézve a legelésző szarvasmarhákat követik. Alkalomadtán azok hátára is rászállnak, mint ahogy azt a kiskócsag afrikai rokona a pásztorgém (Bubulcus ibis) teszi. A kiskócsag ritka előfordulása, alkalomszerű, esetenkénti fészkelése révén a nálunk szigorúan védett madarak listáján szerepel.
