A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-18 / 20. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF jellegű, mert antikommunísta lett volna, hanem mert nevében ott leiedzett a MA. És ennek fényében — vagy árnyékában — kell látni a jövőt is. A novemberi változások jegyében csak azt kérhetjük számon, amit a bolsevik struktúra tölünk elvett. Nem többet. E bekezdés végére egy költői kérdést bigygyesztenék: Elég-e az az erkölcsi tisztasághoz, ha valakinek nincs köze Sztálinhoz? Várni kellene még talán. Negyvenöt év hibernálás (téli álom) után lassan jön az ébredés. Nagy a bizonytalanság minden új, és még nagyobb minden régi struktúra iránt. A közel százezer Csemadok-tag a csehszlovákiai magyarságnak csak mintegy 1/8-át teszi ki, titkon az itteni magyarság elejének is titulálható. De alig hallottam konkrét elképzeléseket a csehszlovákiai magyarság kultúrájának és műveltségének emelésére. Az egyszerű emberek, akik nagyrészt falvakban élnek, még a mai napig sem tudják, mi is történik igazában. Úgy néz ki, az emberek megint csak kényszerítve lesznek. Mert ha valaki netalán más véleménnyel áll elő, elképzelhető, hogy kioktatják, mint régen, Husák idejében: „Miért nem fogadod el, hiszen ezt akarja mindenki... az emberek ezt akarják!?' És ha megkérdezi: „És mit akarnak az emberek?', akkor azt válaszolom neki: „Amit mondanak nekik." Persze, ez mindenütt Így van, mondhatja bárki. Nyilván; viszont a választás lehetősége és a választásra adott idő nagyobb. November 17-e után elhangzott, hogy immár a nemzetiségek is korlátlanul... Csakhogy Kelet-Közép-Európában élünk, ahol a választások előtt a koalíció cementje már nem az ideológia, hanem a nemzeti érdek lesz. A korlátlanul szó a legújabb dialektikában azt jelenti, legalább felerészben De végül is ez a természetes. Itt ez. Európa csendes, újra csendes ... irta Petőfi Sándor. Bár meglehet, hogy egy másik magyar költő irta, akit szintén Így hívtak. Hozzá kellene már kezdeni valami konkrét munkához Nem nyafogni, többet tanulni, olvasni, mint azelőtt. Jómagam pedig előveszem naplómat, abban folytatom tovább, esetleg — ez valószínűbb — egy kétnyelvű szamizdat-füzet ben. LÉKÓ ISTVÁN Megmozdultak a zseliziek Márciusban tartotta meg első nyilvános gyűlését az FMK zselizi helyi szervezete a Csemadok támogatásával. A Fórumot, ame-Még a Schubert-parkban .. . lyert kb. 300 lakos vett részt, Horváth Géza, az FMK Zselizi helyi szervezetének szóvivője vezette. Miről is volt szó? Elsőként a magyar tannyelvű óvodák külön igazgatóságának problémája került megvitatásra. Ebben a témakörben szót kért Szoby Gabriella, a magyar tannyelvű óvoda tanítónője. Ecsetelte, hogy milyen nehéz azoknak a kisgyerekeknek a beilleszkedés, akik bármilyen okból ki lettek szakítva megszokott anyanyelvi környezetükből. Minden szülőnek biztosítani kell a lehetőséget, hogy gyermekét a neki megfelelő óvodába írathassa. Itt szintén meg kell említenünk, hogy a bölcsődékkel, sajnos, ugyanez a helyzet. Bár vannak nővérek, akik tudnak magyarul, de külön magyar osztály nincs, úgyhogy a pici gyermekek, már az első lépés megtételekor sztresszhelyzetbe kerülnek. Meg kell adni minden szülőnek a lehetőséget, hogy amennyiben ezt kívánja, átírathassa a gyerekét magyar nyelvű óvodába. Ami pedig az igazgatónő választásának kérdését illeti, elvetik a vnb titkára, Dobrovicky László által tolmácsolt nézetet, miszerint pályázati felhívás útján kellene igazgatónőt keresni. Szerinte titkos, demokratikus szavazás döntsön e kérdésben. Gulis Márta, a szlovák óvoda igazgatónője szintén beleegyezését fejezte ki a külön óvoda létrejöttéhez, támogatásáról biztosította magyar kolléganőit, bár az ő nézete szerint külön kell választani a két óvodát, vagyis, ne legyen két igazgatónő egy óvodában. Második problémakörként az utcák, terek, üzletek magyar neve, valamint az intézmények kétnyelvűsége került megvitatásra. A vnb képviselői ismertették a lakossággal a jelenlegi helyzetet, miszerint, elsősorban egyes utcák nevének megváltoztatására kell törekedni, majd az új utcaneveket mindkét nyelven megjelölni. Ehhez a kérdéshez többen is hozzászóltak, kérve, hogy az utcaneveknél gondoljunk városunk híres szülötteire is, mint. pl. Sántó Károlyra, az első iskola megalapítójára. Farkas István, a Csemadok-alapszervezet elnöke viszont felhívta városunk vezetőségének a figyelmét arra, hogy ne feledkezzenek meg magának a városnak, Zseliznek. a magyar nyelvű elnevezéséről sem. Harmadik égető problémánk az Esterházy kastély megmentése. Dagmar Newmanová, a VPN képviselője röviden ecsetelte a város lakosainak azt a szomorú tényt, miszerint a kastély, ha nem kezdik el hamarosan a restaurálását, egyik napról a másikra összeomolhat. Beszélt a VPN és az FMK. valamint a szlovák és magyar lakosság kapcsolatáról is. Mindenkit meggyőzött arról, hogy nem a nemzetiségekben van a hiba. hanem abban, hogy egyes emberek, egyes pártok eképpen akarják szítani a gyűlöletet, s hátbatámadni azt. amit a „gyengéd forradalmunk" elért. Hangsúlyozta, hogy nem szabad engednünk a provokációknak, elsősorban maradjunk emberek, és ne azt nézzük, hogy ki milyen nemzetiséghez vagy etnikumhoz tartozik, hanem hogy milyen jelleme van. Ezeket a gondolatokat teljes mértékben alátámasztotta Csáky Pál, az FMK járási képviselője és az országos ügyvivői testület tagja. Röviden felvázolta a jelenlegi politikai helyzetet, rámutatott azokra a hibákra, amelyek mind magyar, mind szlovák részről, egy kis toleranciával elkerülhetők. Visszatérve a kastélyhoz, elhangzottak olyan kérdések is, hogy visszakerülnek-e a parkba a szobrok és hogy hová tűnt a kastély eredeti berendezése, és hogy kapott-e pénzt a vnb a kastély renoválására? A vnb képviselői elmondták, hogy a kastély, mióta az óvoda kiköltözött termeiből. valóban nagyon tönkrement, és a teljes felújítására eddig nem volt anyagi fedezet. Viszont annyit sikerült mégis elérni, hogy a zsolnai Pamiatkostav munkásai, akik eredetileg 1990 szeptemberében kezdtek volna a munkálatokhoz, már májusban megkezdik a kastély szárítását. A felújítás után a zeneiskolának ad majd otthont a kastély, valamint két állandó jellegű kiállításnak. Az egyik Zseliz város történeti-néprajzi, a másik pedig Franz Schubert életrajzi kiállítása lenne. N. KÁKAROV SZILVIA Énekelhet-e szabadon a „Kis csalogány”? Milyen legyen a verseny? • Szegényes-e a gyermekek népdalismerete ? • Laza-e a népdalhoz fűződő kapcsolatuk ? • Elölről kell-e kezdeni a munkát? A tavalyi „Tavaszi szél..." népzenei verseny gálaműsorán elhangzott a felhívás: a Csemadok jövőre gyermekeknek kíván hasonló versenyt rendezni. Végre! Az öröm nagy. Viszont itt van máris a gond: milyen legyen a verseny, a „Kis csalogány"? Verseny legyen-e egyáltalán? Sajnos, a hasonló rendezvények eddig sok kívánnivalót hagytak maguk után. Kiderült, mennyire szegényes a gyermekek népdalismerete, s laza a népdalhoz fűződő kapcsolatuk. Ezért maguk a rossz versenyfelhívások is felelősek, amelyek verseny-központúságuk -Gyermekek: a jövő népdalköreinek reménységei Fotó: Gyökeres György és Kontár Gyula felvétele kai arra ösztönözték a gyermekekkel foglalkozó pedagógusokat — és Így a gyermekeket is —, hogy az egyes fordulókra s a nyerni akarásra összpontosítsák a figyelmet. Minden más — a felszabadult éneklésből, az együttdalolásból adódó öröm — mellékes volt. A csoportok működése leszűkült a versenyekre, illetve a versenyekre való felkészülésre. Kevés lehetőséget kaptak továbbá a fellépésre és a megméretésre az olyan hangszeres együttesek, citerazenekarok, amelyek nem működtek tánccsoportok mellett. És végképp mindenhonnan kimaradtak a népszokásokat bemutató folklórcsoportok. Az elaprózott kategóriák közé szorított verseny a sok megkötéssel, a korlátozott idővel és csoportlétszámmal, sajnos, egysíkúvá tette az elmúlt évek „Tavaszi szél..." versenyeit is. Nem hagyott teret és időt az „élő népdal" szárnyalásának. Az ilyen versenyeknek nincs helyük a népi kultúra hagyományainak őrzésében, idegenek e kultúra szellemiségétől. És kétszeresen nincs helyük a játékos és életvidám gyermekek között! Mi legyen hát helyettük? A munkát elölről kell kezdeni. Népdalköröket kell alapítani az iskolákban, a Csemadok alapszervezetekben, a felnőtt éneklőcsoportok mellett, amely körökben az énektanulás és az együttdalolás a lényeg. A fellépések, a találkozókon való szereplés pedig mintegy ráadás az együtt töltött órák után a jól végzett munkára. Persze, kellenek a seregszemlék, kell a megméretés a népdalkörök számára is. De a versengés körülményei — a sok korlátozással, pontozással, agyonkategorizálással stb. — ne nyomják el azt. amit tulajdonképpen szolgálni kívánnak: az éneket, a szabad dalolást. És férjen hozzá mindenki a dobogóhoz, szólisták, hangszeres zenét előadó együttesek és gyermekjátékokat, népszokásokat felelevenítő csoportok egyformán jussanak a bemutatkozás lehetőségéhez. S a Csemadok olyan seregszemlét rendezzen a gyermekek számára, amelybe belefér ez a sokszínűség. Belefér a felszabadult, őszinte játék, az ének. a muzsika egymás mellett és egyszerre, a színpadon és a színfalak mögött, ahol barátságok szövődnek és ahol a fesztiválhangulat igazán érzékelhető tud lenni. S mindezt tegye különösebb megkötések és korlátozások nélkül. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság ebben a munkában egyformán kívánja támogatni a Csemadokot és a népdalköröket. Segítséget ajánlunk minden már működő vagy alakuló körnek a dalok kiválasztásában és tanulásában. De akár az anyag gyűjtésében is, ha vállalkozik a csoport arra, hogy szükebb tájuk népdalkincsét maguk is gyűjtsék és abból válogassanak repertoárjukba. Az alkotó munka és légkörének kialakításához szeretnénk hozzásegíteni minden csoportot, együttest, népdalkört, amelyiknek ehhez kedve, képessége és lehetősége van. Szaktudásunkkal ugyanígy támogatni kívánjuk az országos seregszemléket rendező Csemadokot is. Várjuk az iskolák, a Csemadok-alapszervezetek, a már működő éneklöcsoportok, népdalkörök, együttesek, és szólisták jelentkezését. Minden érdeklődőnek örömmel állunk a rendelkezésére. (Címünk: Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Népzenei Szakosztály — Csemadok, nám. 1. mája 10—12, 815 57 Bratislava). ÜRGE MÁRIA, a CSMNT Népzenei Szakosztályának vezetője
