A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-18 / 20. szám

Mentési akció bemutatása a hegyi men- A TANAP múzeuma Tátraiomnicon tőszolgálat napján Eduard Černický, a TANAP hegyi men­tőszolgálatának önkéntes tagja duard Černickývel, a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) he­gyi mentőszolgálatának egyik kiváló, önkéntes tag­jával a Zsivány menedék­házban (Zbojnícka chata) beszélgetek. A Nagy Hű­vösvölgy felső végében fekvő épületben, tehát a témához valóban illő kör­nyezetben gratulálhatok Černický barátunk jubileumaihoz: ebben az évben tölti be 50. életévét, és ennek a felét fáradságot és veszélyt nem ismerve a bajbajutottak meg­mentésével töltötte el. Bár egy kissé meg­késve, de ahhoz is gratulálni lehetett a jubi­lánsnak, hogy tavaly rangos megemlékezé­sek keretében ünnepelték meg a TANAP megalakulásának 40. évfordulóját. Azt már eddig is tudtam róla, hogy szülő­városában, Tátraiomnicon lakik, és az ottani USVIT nevű mezőgazdasági építőüzem üdü­lési részlegének a vezetője. Ennél többet most sem tartott fontosnak elmondani saját magáról. Úgy töltöttük tehát az illatos, forró tea mellett az időt, hogy leginkább a TA­NAP-ról és annak hegyi mentőszolgálatáról beszélgettünk. — Bevezetésképpen jó lenne elmonda­ni néhány szót a TANAP-ról. — A Tátrai Nemzeti Park meglehetősen nagy részéhez a Magas-, a Nyugati- és a Bélai-Tátra tartozik. Negyven évvel ezelőtt Ezért igen nagy jelentősége van az olyan szennyezésmegelőzö vagy -csökkentő intéz­kedéseknek, mint a gázfűtés bevezetése, vagy a személyautó-forgalom csökkentése. Az utóbbira vonatkozó 1987. és 1988. évi kísérleti jellegű intézkedéseknek köszönhe­tően a legforgalmasabb tátrai autóúton A c s ú c s o k e g y té jm a g a s a b b a k r 25 EV A HEGYI MENTŐ­SZOLGÁ­LATBAN azért hozták létre, hogy az egyre növekvő emberi beavatkozások ellenére is megvéd­hető legyen a csodálatos tátrai táj jellege, valamint növény- és állatvilága. A tátrai ter­mészetvédő koncepció a már sokkal tökéle­tesebb összhangba akarja hozni a gyógyí­tást, a rekreációt, a sportolást, a park terüle­tének urbanizálását és a környezetvédelmi követelményeket. A cél most az, hogy a Tátra kihasználtsága maximális, a környezet­károsítás pedig a lehető legminimálisabb legyen. A TANAP-nak ma nagyon komoly és sok­oldalú irányító apparátusa van. Vezetősége Tátraiomnicon székel, itt van kísérleti állo­mása és múzeuma is. — Mikre terjed ki a TANAP környezet­­védelme ? — Először az élettelen természetet emlí­teném, amelyhez közismerten a levegő, a víz és a tájjelleg (geológiai és morfológiai jelleg­zetességek) tartozik. A levegő és a legfonto­sabb tényezője a tátrai klíma gyógyító és rekreációs célokra való kihasználásának. 50—60 %-kal csökkent az autóforgalom, 1 7 %-kal pedig a zajártalom. Ennek megfe­lelően természetesen csökkent a levegőbe kerülő mérgező anyagok mennyisége is. Az egykori kristálytiszta tátrai patakok ma már sajnos szennyezettek, de ugyanez vo­natkozik pl. a Csorba-tóra is. A helyzet talán Ždiáron, Biela vodán a legrosszabb, ami a kellő víztisztító berendezések nélküli családi építkezések miatt egyre szennyezettebbé vá­lik. Baj van azonban a Köpataki-tóval és a Lomnici-csúccsal is, ahol a használt és a szennyezett viz tisztítását igen nehéz megol­dani. — Szeretnénk hinni, hogy a Tátra élő természetét illetően nem ilyen lehangoló a helyzet! — Erre a kérdésre vagy óhajtásra nehéz volna pontosan válaszolni. Legfeljebb annyi biztos, hogy hozzáértő és szigorú intézke­désekkel megelőzhető vagy lelassítható az élő természet pusztulása. Az egyik legfon­tosabb feladat az erdők és a növényzet védelme. Köztudott, hogy erdeinket nem­csak a savas esők pusztítják, hanem a szélviharok és az erdőtüzek is. a

Next

/
Thumbnails
Contents