A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-11 / 19. szám

V incze Rózsi tizenhét éves korában ment férjhez Egy vegyi üzemben dolgozott mint laboráns, ..ez a mun­ka érdekelt engem ezert felépítményi iskolát vé­geztem. azt hiszem jól végeztem a munkát mi­vel jó erteke/est kaptam es kitüntetése­ket is. vagyis joI dolgoztam " Két fiuk született egyikük sem ért magyarul. ..Én nem akartam, hogy tudjanak magyarul, mert teltem, nehogy nekik is egyszer majd azért kelljen elmenni otthonról, mert magyarok. Minden embernek ott kellene élni. ahol megszületett Sok mindenről szó esik. Magyarország­ról, 56-rol, 68-roi, de ilyenkor mindig ki kell kapcsolnom a magnót, szóba jött a főzés, elmondta, hogy vannak etelek, me­lyeket már elfelejtett, de a bablevest min­denki nagyon szereti, és ha az unokabaty ja otthonról csomagot kuld kétszer egy evben, ami abban a legfontosabb, az a tarkabab. Beszelt a gyerekkoráról, amikor az anyukájával ünnepségekre jártak: Ma­­gyon szépén tudott magyar verset mon­dani. s egyszer a tanító valamilyen évfor­duló alkalmával kiállította ot meg vagy két kislánnyá! együtt a színpadra, s mi pedig nagy örömmel mondtuk, en vol­tam a leghangosabb hogy talpra ma­gyar.hí a haza . a magyarok istenere es­küszünk esküszünk, hogy rabok tovább nélküliség után ónként feljöttem nyolc tagú csaladommal együtt Csehország­ba l\/legszereztuk a kommunista igazol­ványainkat. amit mindannyian megcsó­koltunk Végül Jakubovban tizenöt hek­táros gazda vagyok, nem tudom a halás koszonetemet kifejezni a kommunista part összes vezetőjének, különösen a Csehszlovák Köztársaság elnökének. Klement Gottwald elvtársinknak es Du­ns elv társ mezögazdasagi miniszterünk­nek. Befejezésül kívánunk sok békés nyu galmat az összes elvtársainknak, mi pe­dig óriási módón fogunk dolgozni, hogy mmel jobban tudjunk segíteni az oteves munkatervben, hogy mmel jobban előre­haladjon demokratikus köztársaságunk a szocializmus utján Maradok kiváló tiszteletűd a Jo barát hűséges olvasója SZARKA GYULA es csaladja Jakubov c 22 okr Jachymov itt vagyok Cíťceben. A kornyéken elő magyarokkal készítek riportokat. Szomo­rú dolog ez az egesz Olyan sorsokat hail itt az ember, es ezek a sorsok olyan még prágai zenész sem jutott, el kellett fogadniuk munkatársaikat, a műveze­tőt. . . Szörnyű levegőt szívnak mindannyian Itt minden megvan, ami az egészségre ártalmas. Agrokémiai gyár a város kellős középén. Az Egyesült Államokban a Neva­­íai sivatag középén építettek fel ugyan­ezt. Évente kétezer korona elhalálozási járulékot kapnak. En is neha majd elsírom nem leszünk " Ilyenkor sajnáltam igazan hogy a Hét nem rádio Igen tisztelt főszerkesztő elvtars' Amit nem hittunk volna, hogy valamikor valóra válik, megérkezett csaladom sza mára a magyar betűkkel megírott heti lap Örömmel telve olvassuk minden kedves sorát Második részben mélyen tisztelt fő­szerkesztő elvtárs. ne vedd rossz névén a szegény, öreg proletár sok nyomorban étéit panaszát. 52 eves vagyok, reszt vettem 1919-ben Magyarországon a kommunizmus összes harcában. Utólag hazabújtam Szlovenszkóra. Azután, ami lefolyt, demonstrálás, tüntetés, a május 1-i felvonulások, mindenben részt vet­tem családommal együtt Sok munka­egyformak. Egy asszony, aki mar alig tud magyarul, azt mondta, hogyha még egy szer fiatal lenne, nem menne máshoz férj­hez. csak magyarhoz, masok azt tanácsol ták ne maradjak Prágában, ne vegyek el cseh lányt feleségül. Itt rettenetes körül­mények kozott élnék, teljesen elszigetel­ve. s főleg a nők azok. akik itt maradtak. 13—17 éves Koruktól napi 8—10 órát dolgoznak, textil- és üveggyárakban, ve­­gyiuzemekben. kazánoknál, piszkos heavy metal-gettókban . Biztosan kévés volt itt a férfi akkor, és mint Szöszi, ok is beugrottak. A Szoszikkel beszélgettem, a magyar Szószikkel Csehországban. Nekik járásban megrendeli a Jo barátot a fia részere aki visszamaradt Csehország­ban. és köszöni hogy idáig eljártunk ügyes-bajos dolgaiban isten velük és sok szerencsét a fent maradt magyarok­nak boldog jövőt a szocialista Csehszlo vákiának Ácsék címét a sokolovi telefonkónyvböl írtam ki. Szerencsém volt. otthon talál­tam őket. Mindketten munkások, egy bar­­naszentüzelésű hőerőműben dolgoznak Acs József felesege. lánykori névén Pillar Mária, Magyarországról került ide. — Békés megyében Nagyszénáson születtem 1930-ban. 47-ben ugye, akkor a szlovákoknak kelletett átgyónni ide Magyarországról, a magyaroknak innen oda. Aztán apámnak azt mondták, hogy­ha nem jón el rendesen, aztan úgy Is elhozzák A papa biztos megértette és beiratkozott. Amikor mentünk a vago­nokba berakodni akkor a magyarok do­bálták minket kavicsokkal Mert hogv elárultuk a hazánkat No es negyvenhét szeptemberében akkor aztan kijöttünk Léva melle Nagysalloba Egy kis ideig ott voltunk aztan apám kapott piros lapot. VvO<5 GSe magam, ha egy beszelgetes alatt többszór is felzokognak az emberek, maguktól kez­denek e! a múltról beszélni, a fajdalomról az igazságtalanságról a nehez munkáról, az elfecsérelt fiatalságról, a kettétört min­denről . . . Mélyen tisztelt szerkesztőség! Takács Géza. a szlovenszkol párkányi mert szlovákok voltak — fel Csehország­ba! — Maguk tehát akkor szlovákok — Én? Magyar1 — Amikor idejöttek, tetszett tudni szlo vakul i — Én. nem Egy szót sem No. de hat anyám szlovák származású az apám is az Meg hat nekünk akkor Magyarorszá­gon nem kollótt szlovákul beszélni Ha úgy szóltak hozzánk, akkor kinevettük ókét. mert minek kollott volna nekünk a szlovák, amikor mind magyar volt körü­löttünk Máma is minden rokonságom ott van Magyarországon.

Next

/
Thumbnails
Contents