A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
(Uniósa th Modorokul Szentfaj/ Galamb nagyságú szalonka alkatú réti madár. Hosszú, egyenes csőre (140 mm) és hosszú lába kiválóan alkalmas a vízjárásos réti élethez. Elterjedése szinte folyamatos Angliából kiindulva egészen az Ob folyóig. Izland szigetén is költ. Jóval ritkább Franciaországban és a Skandináv-félszigeten. Csehszlovákia és Magyarország a nagy goda elterjedésének déli határán fekszik. Hazánkban csak szórványos fészkelő, állománya 50—100 költőpárra becsülhető. A nagy goda egyike azoknak a fajoknak, melyek a költőhelyükön végbemenő környezet-átalakulásra igen érzékenyek. Nálunk a vízrendezések után az általános csatornázás kiépítésével főleg a Csallóközben rohamosan megfogyatkozott. Azelőtt rendszeresen költött a bősi réteken. Balóny határában, a Martos körüli posványos réteken. Kava közelében egy vízjárta területen ugyancsak költöttek, mely azóta már szántófölddé változott. A keleti országrészen a Bodrogközben és az ungszennai természetvédelmi területen valamivel még jobb a helyzet, itt még a nagy goda megtalálja optimális költőhelyeit. Tavasszal, áprilisban érkeznek meg hozzánk. Nagy részük továbbvonul északabbra fekvő fészkelőhelyeik felé. Akik maradnak párba állnak s megkezdik bizarr nászrepüléseiket. A kiszemelt költöterületen ekkor szétterpesztett farkukkal ide-oda szállongnak és ugyancsak hallatják „Tyu-tyu-tyu" flótaszerü hangjukat. A nagy goda megköveteli a csüdmagasságának kedvező 5—lOcm-es vízmélységet, illetve a félmagas füvű réti vegetációt. Itt a hím madár alkalmas száraz helyen fésftkgödröt kapar, azt kibéleli néhán*szál réti növénnyel, majd a nőstény ide tojja négy jellegzetes, körte alakú olivzöld. gyengén barnásán teleszórt pettyes tojását. A hím goda osztozik a költés munkájában. Megtűri a közeli társfészkelőket, a bibicet, sárszalonkát, a vörös lábú cankót vagy a harist. A godafiókák 24 nap elteltével kelnek ki, majd ahogy megszikkadtak, azonnal követik szüleiket a réti világba. Egy hónap elteltével már röpképesek. Ekkor kezdődik a nyári csapatos kóborlás ideje. A Komáromhoz közel eső néhai lándori rizsföldekre az ötvenes években júliusban ötven példányt számláló csapatokban jártak az elöntött kultúrákba. Nyár végén, szeptemberben végleg elvonulnak. A telet a Földközi-tenger partvidékén töltik, de vannak gyűrűs visszajelzések az Egyenlítőn túli Afrikából is. A nagy goda táplálkozása révén részese a rétek, kaszálók biológiai védelmének. Csaknem kizárólag rovarevő madár, ezért mezőgazdasági szerepe pozitív. Vonulás idején ki kell hangsúlyozni (más madarak mellett) a nagy goda iszapkutató tevékenységét, illetve az iszaplakó élőlények fogyasztását. Remélni lehet, hogy bár a természetes nedves rétek kiszárítása nálunk egyre jobban felszámolja godáink életlehetőségeit, ugyanakkor a kiépülő víztárolók, halastavak gazdag táplálékadottságai gondoskodnak arról, hogy ne kelljen e faj végleges kiszorulásától tartanunk. A nagy godánál kisebb a kis goda (Limosa lapponica), csőre ugyan kissé lefelé hajlik, de hasonlít nagyobb rokonához. A magas észak (a tundra) lakója. Nálunk csak szórványosan, nagyon ritkán jelenik meg. Néhány őszi előfordulási adat: Köbölkút, 1959. szeptember 16; Orkuta (Orkucany), 1962. szeptember 19; Vágszakály, 1971. május 2, Sólymos 973. szeptember 9 és 13-án A goszigorúan védett madaraink! STOLLMANN ANDRÁS Fotó: Š. Danko •V 'H S V G O O »t /
