A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-04 / 18. szám

nél. Azok a figyelmeztetések, melyek hi­vatalos körökből a német revansizmusra vonatkoztak, a határvidéken erősebben hatottak, mint másutt. Amerre jártunk, mindenütt csak telje­sen lepusztult erdőket, réteket, templo­mokat, gazdasági épületeket, temetőket láttunk. Gregorová asszony. Vincze Rózsi, ti­zenhárom évesen került Csehországba. Megnyomtam a kapu csengőjét. Az eme­leten kinyílott egy ablak, s megjelent benne egy hölgy. Elmondtam, mi járatban vagyok. Éppen takarít, de várjak egy pi­cit, mindjárt lejön, mondta. Szép, lila alkalmi ruhában nyitott ajtót. Nagy családi házban lakik a férjével, ma már mindketten nyugdíjasok. Letette elém a kávét és az üdítőt, és azonnal elnézést kért, hogy már nem tud jól magyarul, de hogyha előre jeleztem volna jöttömet, tette hozzá, akkor elolva­sott volna egy magyar könyvet, és most már biztosan jobban menne a magyar. Máskor úgy teszek — fogadtam meg hangosan. Amikor kiment a konyhába, hogy valami harapnivalót hozzon, körül­néztem a szobában. Gazdagon, de ízléssel berendezett nappaliban ültem, a polco­kon aránylag sok könyv volt, köztük ma­gyar is: Gárdonyi, Dumas, Balzac, Berke­­si, Anna Karenyina, Budapest-Album .. . Letérdeltem a lemezekhez, nagy volt a választék, volt Hungarian Songs, Korda György: Mondd, hogy szép volt az este. Kozák Gábor József és zenekara .. . „Hébe-korba muszáj cigányzenét is hallgatni." Hozzáláttam a falatozáshoz, Gregorová asszony pedig mesélni kezd. A palóc nyelvjárásnak nem ártott meg az itteni környezet, a magyar nyelvnek annál in­kább, akadozva beszél, igaz felettébb iz­gatott is, keresi a szavakat, mondhatja csehül is, szólok közbe, értek mindent. Ez szemmelláthatóan megnyugtatja, de en­nek ellenére magyarul folytatja, és csak ha valamit bővebben szeretne kifejteni, akkor vált nyelvet. Csehül kitűnően be­szél, ezen a nyelven gondolkozik már régen, de számolni mind a mai napig magyarul számol, a kollégái csak moso­lyognak rajta, ha hallgatják. Az édesapját 1946-ban Litvinovba, a Sztálin nevét viselő vegyi gyárba küldték dolgozni. ..Aztán mi utána jöttünk oda, ahonnan a németeknek éppen úgy kel­lett elmenniük, mint nekünk otthonról. Aput még jól fogadták a csehek, mert hát jó munkás volt. de nekem meg a két testvéremnek nem volt jó. Egy szót sem tudtunk csehül, csak úgy beszéltek ró­lunk, mint cigányokról, főleg az énekta­nár volt hozzánk nagyon rossz. Ma már megértem, de akkor nagyon fájt. De aztán mégis apum megcsinált mindent, úgyhogy volt nekünk olyan jó ismerő­sünk, aki tanított, odahaza. Úgyhogy ezt aztán azt hiszem, hogy dohonili sme (bepótoltuk). Elvékonyodik a hangja, könnyes szemmel mosolyog, elnézést kér... El akartak innen menni, főképp édesanyjuk 51-ben bekövetkezett halála után. Az orvos szerint a tüdeje és a szíve nem bírta az itteni rossz levegőt. „El is voltunk készülve, már az egyik vagon el is ment haza a bútorral, de otthon már nem volt hová menni, mert a házba, ahol laktunk, már idegen népek hurcol­­kodtak be . Négy éve voltam otthon utoljára, megnézni a sírokat. . .. ott van az unokabátyám, hát írunk egyszer-két­­szer egy évben levelet, de most már nyugdíjban vagyok, hát elmegyek meg­nézni a nyáron." (Folytatjuk) szóm A KOZEP-KELET-EURÓPAI VÁLTOZÁSOK SZELE BULGARIAN IS VÉGIGSÖPÖRT. A BOLGÁR KOMMUNISTA PÁRT — RÉSZ­BEN AZ EGYRE NÖVEKVŐ TÁRSADALMI FESZÜLTSÉG HA­TÁSÁRA - MAGA IS SZÜKSÉGÉT ÉREZTE A GYÖKERES ÁTALAKULÁSNAK. A KÖZELMÚLTBAN NEVET ÉS PROGRA­MOT VÁLTOZTATOTT (BOLGÁR SZOCIALISTA PÁRT LETT), S AZ EDDIGI PÁRTFOTITKÁR, PETAR MLADENOV KÖZTÁR­SASÁGI ELNÖKKÉ AVANZSÁLT. új reggelre ébredt A Banja Basi-dzsámi új reggelre ébredt. A nap sugarai még csak itt-ott melegítik föl Szófia utcáit, tereit, ezen az új reggelen viszont a szabadság ide is beköszöntött. A Bulgáriában élő török nemzeti kisebbség a kormány határozata szerint megint használ­hatja eredeti nevét, gyakorolhatja muzulmán hitét, megnyithatja török anyanyelvű iskoláit, s végre rendeződhet Bulgária és Törökország viszonya. A Balkán eme országában a zsivko­­vi vezetés a nemzetiségekkel szemben ha­sonló „megértést" tanúsított, akárcsak a Ceau$escu házaspár Romániában. A dikta­tórikus rendszerek Európa több országában igyekeztek felszámolni az etnikumot, a nagy „HŐSÖK" Sztálin, Brezsnyev, Husák, Jakeš, Honecker, Zsivkov mára már csak rossz em­lékként élnek az emberek tudatában. Nekik köszönhetően kiéleződtek a nemzetiségi el­lentétek, elég csak ujjal mutatni Karabah térségére vagy Jugoszlávia Koszovó tarto­mányára. Akkoriban nemcsak romániaiak menekültek Magyarországra, NDK-beliek az NSZK-ba, hanem a bulgáriai törökök is több százezren hagyták el szülőföldjüket állandó üldöztetésük miatt. Még a tavalyi év legvégén összeült a bolgár parlament. A nép követelésének ele­get téve a kommunista párt kezdeményezte az alkotmány módosítását, melynek értelmé­ben megszűnik a BKP vezető szerepe. A Parlament a gyülekezési és egyesülési jogot is módosította, s elfogadta az új választási törvényt is. Szófia főterén hétköznapokon, főleg délu­tánonként nagy a tumultus, a röpiratokat osztogató fiatalok nagy szimpátiát élveznek. A jóhiszemű, jogos követeléseket sokszor váltják fel szélsőséges megnyilvánulások, s a demokrácia kibontakozásakor bolgárok tün­tetnek a török nemzetiség jogai ellen. Miköz­ben örökségként néhány jogszabály itt ma­radt, újabb törvényjavaslatokról folynak a tárgyalások. Még nem tisztázódott a demok­ratikus választások időpontja sem, a kom­munisták a májust tartanák legalkalmasabb­nak, az ellenzék ez év végét. A változások szele Bulgáriát épp oly gyor­san elérte, mint hazánkat. Az átszervező­­dés, átalakulás viszont jóval lassúbb tempó­jú, mint nálunk, s már a gazdasági nehézsé­gek is megmutatkoznak. Amíg a pártház magasba nyúló tornyának csúcsán még mindig büszkén virít a vörös csillag, az áruházak előtt kígyózó sorok áruhiányra fi­gyelmeztetnek, s az élelmiszerellátás is rosszabbodott. Nehány év alatt rohamosan csökkent az életszínvonal, egy bolgár átlag­ember az élelmiszerárak növekedése miatt ma már fizetésének több mint felét költi élelemre — kenyérre, húsra. Mindezek elle­nére a forró hangulat lassan elcsitul, az utóbbi hetekben már csak kisebb tünteté­sek voltak. Az emberek hisznek az új veze­tőség politikájában. Egyre több ellenzéki szervezet, párt jelenik meg a politikai élet­ben, a pozitív gazdasági változásoknak vi­szont még az előjeleit sem tapasztalni. Az egyre fokozódó elszegényedés legjobban az A Nyevszki-székesegyház Szófia legjelentő­sebb temploma. Egyre több híve van a pra­voszláv vallásnak is ◄ Szófia egyetlen épségben maradt muzulmán temploma a Banja Basi-dzsámi, ahol az isz­lám vallást újra gyakorolhatják Szófia főtere, jobboldalt a BKP székhaza, ahol reggelenként nagy a nyugalom. A torony tetején ott büszkélkedik a vörös csillag idáig perifériára szorított, csak-csak meg­tűrt török kisebbséget sújtja legjobban, az iratokban biztosított jogok csak nehezen „térnek át" a gyakorlatba. A szabad vallás­gyakorlatnak viszont máris látszatja van, a Nyevszki-székesegyházba egyre több pra­voszláv hívő gyűlik össze istentiszteletre. Ez a templom Szófia legértékesebb műemléke, Pomerancev pétervári építész tervezte, óri­ási képei a kiemelkedő orosz és bolgár festők alkotásai. Nem üres már a hosszú éveken át bezárt, már-már összeomlásnak indult egyetlenegy érintetlenül maradt mo­hamedán templom a Banja Basi-dzsámi, melyet 1575-ben Mimar Szinán épített, kinek nevét a hires drinápolyi dzsámi is viseli. Isten és Allah egymásra talált, de az rejtély, fiaik mikor nyújtanak kezet egymás­nak. A lehetőség itt van, Bulgária új reggelre ébredt ... KOLLER SÁNDOR A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents