A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-27 / 17. szám

RÁNTOTT BURGONYA Személyenként egy nagyobb nyers bur­gonyát meghámozunk és maximum 5 mm vastag szeletekre vágjuk. A szo­kásos módon bundázzuk. Forró olajban kisütjük. Tálaláskor sózzuk. MILÁNÓI PARADICSOM A megmosott paradicsomokat két rész­re vágjuk. Kivajazott tűzálló tálba he­lyezzük és a tetejét sóval, törött borssal, fokhagymával Ízesítjük. Reszelt sajttal meghintjük és a sajt olvadásáig előme­legített sütőben sütjük. Natúr szeletek meljé kiváló köret. MELEG HÚSOS KRÉM Fél kiló apróhúsból a szokásos módon pörköltet készítünk, levétől jól lecsur­gatjuk, majd húsdarálón, 4 db kemény tojással együtt átdaráljuk. Elkeverjük 2 evőkanál tejföllel, 1 evőkanál mustárral, törött borssal, fél fej finomra vágott hagymával, ízlés szerint sózzuk. Piritós kenyérre kenve tálaljuk. — a mosógép akkor áramtakarékos, ha mindig előirt mennyiségű ruhát mosunk; — a villanytűzhelyen a legfontosabb szabály, hogy a karikának megfelelő edényt használjunk és a sütőnél érde­mes mindig csak kellő fokot bekap­csolni; — a vasaláskor gazdaságosabb egy­szerre többet vasalni, ugyanis a vasa­ló bemelegedéskor fogyasztja a leg­több áramot. Ahogy a minap hazafelé vettem az irányt a kocs­mából, már érez­tem, hogy a mai nap is bajjal vég­ződik. Úgy is történt. A feleségem — áldott'jó lélek — már a kapuban várt a sodrófával. Mondom is neki, hogy igen borsos, paprikás lehetett a vacsora, ha ilyen harcias állapotban van. No, több se kellett neki! Úgy felcsattant, hogy a hetedik szomszédban is kiszaladtak az udvarra, s kérdezgették: hol van a tűz, ahol ilyen éktelenül kiabálnak. A szó­áradat pedig akképp ömlött, akárcsak az Ung, ha elszakítja a gátat: — Előbb is hazavethetett volna az ördög! Egy szem liszt nem sok, annyi sincs a háznál! Persze a kocsmában dőzsölni egész nap, az könnyebb kend­nek, mint a munka végit megfogni, mozdítani valamit! Holnap első dolga legyen: két zsák búzát feltesz a szekér­re, s aló, Vajánba, megőrölni! De ne­hogy ott is a kocsmában egye a fene, mig a liszt lejön a garaton! Hallja-e? Nem volt mit tenni, a házi békesség érdekében másnap hajnalban a két KI TALÁLTA FEL? A bélyeget eredetileg a francia de Vélayer találta fel, akinek XIV. Lajos Párizsban 1653-ban szabadalmat adott arra, hogy a városban levélszekrényeket állíthasson fel, a beléjük dobott és a helybelieknek szóló leveleket egy souért (francia aprópénz) ad­hassa át a címzettnek. Ö jött rá arra a gondolatra, hogy a kézhez adásért járó díjakat (biztos rossz tapasztalatai alapján) előre szedje be, vagyis a küldő levélbélyeget használjon. Ez a városi posta azonban nem soká állott fenn és teljesen feledésbe me­rült. Nem tudhatjuk, hogy valódi bélyegek voltak-e, vagy csak papircédulák. Csak a 19. század elején próbálkoztak Szardínia szigetén újra a levelek borítására szánt, bélyegezett fehér papirosokkal, me­zsák búzát befogtam a szekér elé, az ökröket felraktam a szekérderékba, és elindultam Vajánba, a malomba. Alig mentem le az udvarról, csudálkozva álltak meg az emberek az út melletti szérűn. — Nini! Ott megy két zsák a szekér előtt! A három ökör meg a szekéren van! Gondoltam magamban: még szá­molni sem tudnak! Hisz itt csak két ökör van, meg egy ember. Dehát hagy­tam szegényeket, csak annyit mondtam nekik: — Lám, hogy csudálkoznak a két zsákon! Én nem csudálkozom azon, hogy maguk a szilvafán csépelnek. A pelyva lehullik, a szem pedig fent ma­rad. Megyek tovább, szerencsésen el is érek a malomba. A két zsákot kifogom lyen olasz nyelven a vízjelen a Királyi Posta­­igazgatóság neve állott. A mai modern értelemben használt bé­lyeg elindítására Angliában került sor, ami­kor Rowland Hill 1837-ben javaslatot tett a parlamentnek, hogy a levelek postai továb­bításáért díjat szedjenek. Ekkor vezették be az ún. penny-portó rendszert és pályázatot írtak ki bélyegek tervezésére. William Mul­­ready festőművész tervei alapján levélborí­tékokat adtak ki 1 és 2 penny (fillér) érték­ben benyomott bélyeggel. Az első rendes bélyegeken Victória angol királynő képe látható. Néhány évvel később a többi orszá­gok is követték a példát (Brazília, Finnor­szág, Franciaország, stb.) Ausztriában és a hozzácsatolt tartományokban 1850-ben készült el az első bélyeg az osztrák címerrel. Kossuth Lajos a magyar szabadságharc ide­jén már 1848-ban önálló magyar bélyeget szándékozott kiadatni. Than Mór neves fes­tőművészt bízta meg a terv előkészítésével. A terv az egykrajcáros bélyeggel el is ké­szült, de a szabadságharc leverése miatt a megvalósításra már nem kerülhetett sor. Az ún. klasszikus bélyegek rendkívül egy­szerűek,témában szegények. A legtöbbször az érték, az uralkodók képe vagy az ország, város címere szerepelt rajta. Viszont rendkí­vül ritkák, hiszen a leveleket, a borítékot legtöbbször megsemmisítették, eldobták és mivel a bélyeggyüjtés divatja csupán évtize­dek múltán alakult ki, akkor, amikor az egyes bélyegeket nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lehetett megszerezni. A vi­lág legritkább, a Brit-Guiana által 1856-ban kibocsátott piros színű egycentes bélyegét egy fiatalember találta meg 1873-ban há­zuk padlásán egy régi újságpéldányon. Hat shillingért adta el egy bélyegkereskedönek. Ma ezt a bélyeget tűz és bombabiztos vitrinben tartják és a világkiállításokon job­ban vigyáznak rá, mint akármelyik hires festményre. A ritkaságok rangsorában második helyen a legendás hírű, filmben, regényben megö­rökített „mauritiusok” állnak. Mint tudjuk, 1847-ben a kormányzó felesége estélyt akart adni a szigeten és a kormányhivatal­a járomból, vetek eléjük szénát, az ök­röket pedig felöntöm a garatra, s vá­rom, hogy jöjjön a liszt. Amíg ott várakozom, hát a zsákok előtt a szénában fészket rakott a sere­gély. Mondom, kiszedem a tojásokat, jó lesz a gyerekeknek. Megeresztem az ingem, meghúzom a gatyakorcot, bele­rakom a teméntelen tojást az ingem alá. Hát uramfia! Az a sok tojás ott mind kikelt! Elkezdett velem repülni, éppen hazafelé. Az Udocs-parton ott mosták a vásznat a menyecskék, s el­kezdtek óbégatni: — Óbémária, de nagy madár! Óbé­­mária, de nagy madár! Én meg ott fent úgy értettem, hogy: Ódjam meg a gatyám! — Hát ahogy megoldom a korcát, a sok seregély mind kirepült! Én meg belepottyantam a vízbe. Olyat csaptam, hogy három szekér hal repült ki a partra. Éppen ott furdött három pucér gyerek. A sok halat mind a kebelébe rakta, s úgy elfutott véle, hogy még most is szaladnak, ha meg nem álltak. Ha a három gyerek a három szekér hallal el nem futott volna, az én mesém is tovább tartott volna. GYÜRE LAJOS N. KAKAROV SZILVIA Kip-kop, kip-kop, Nyisd ki az ajtót, mesét hoztam, három szakajtót, két zsák verset, három regényt, kis királylányt, szegénylegényt, csizmás kandúrt, rút kiskacsát, negyven rablót, AH babát. . . Kip-kop, kip-kop, nyiss ajtót gyorsan, meséket viszek, meséket hoztam. ban elfogyott a bélyegkészlet. Hogy a meg­hívók időben elmenjenek, egy helyi nyom­dában megrendelték az ideiglenes 1 és 2 pennys bélyegeket. A klisék elkészítését egy órásra bízták, aki a feliratban hibát követett el. Két évtized múlva fedezték fel a ritkasá­got, s azóta huszonöt darab Mauritius került elő. Egy boríték, amelyen a két hibás szöve­gű bélyeg szerepel, egy New York i árveré­sen háromszáznyolcvanezer dollárért cse­rélt gazdát. Értéke azóta is növekedik. Mint ahogy növekedik a bélyeggyűjtők tábora is és vannak olyan kis államok, amelyek bevé­telük nagy részét a kiadott bélyegekből fedezik. -d 21

Next

/
Thumbnails
Contents