A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-13 / 15. szám
HÉTVÉGE PARAJJAL TÖLTÖTT TOJÁS Keményre főtt tojást hosszában félbevágunk. A sárgáját kivesszük, áttörjük, és tejszínes parajkrémmel elkeverjük. Ezután a masszát visszatöltjük a fehérjébe. A töltött tojásokat pirított zsemleszeletekre helyezzük, reszelt sajttal meghintjük. KIRÁLYI TOJÁSOK A hámozott kemény tojások két végét kicsit levágjuk, és mindkét végére fogvájó segítségével egy-egy tisztított gombafejet erősítünk. Sózzuk és rántott szelethez hasonlóan bundázzuk. Forró zsírban kisütjük. Tartármártással tálaljuk. ÍNYENC tojás A hámozott kemény tojásokat megsózzuk, lisztben, tojásban és reszelt sajtban bundázzuk. Vajazott tűzálló tálban helyezzük, takaréklángon megsütjük. A HÚSVÉTI NYÚL TOJÁS Ki tudja hány generáció gyermekei kutattak izgatottan húsvétkor a hosszú téli álmából ébredező kertben, a friss tavaszi zöld hajtások között, a bokrok alatt nyuszitojás után. A kicsinyek egy-egy tarkára festett tyúktojásra vagy fényes, - színes papírba burkolt csokoládétojásra bukkanva ma is önfeledten örvendeznek, nem firtatva az eredetét. A nyúlnak a keresztény húsvéthoz semmi köze sincs, megjelenése pogány eredetű: a pogány germán tavaszi ünnepeken a nyúl alakja a termékenységet szimbolizálta. A nyúl alakja csak a XVII. század végén jelent meg és elnyomott minden más húsvéti tojást hozó állatalakot (kakas, gólya, daru, kakukk, fajdkakas, róka). A húsvéti tojások ajándékozása a földbirtokosoktól függő viszonyban lévő szegény földművelőktől ered. Húsvét táján minden paraszt udvarában bőven volt tojás, ezzel kedveskedtek a föld tulajdonosának. A tojásokat a XIII. században kezdték színesre festeni. Maco medve erdejében egy időben nagyon elszaporodtak az állatok. Olyanynyira, hogy már nem is volt hol lakniuk. Maco medve gondolt egyet és parancsba adta, az erdő minden vadja jelentse be nála, hol óhajt lakni. Jöttek a négylábú állatok, a madarak és hüllők, a nyomorúságos férgek, és mind elmondta óhaját. Az állatok az erdő sűrűjével és üregeit választották, a madarak a fészket és a fák odvait, a halak kijelentették, hogy ök a vizek búvóhelyeit óhajtják lakni, és így minden teremtmény szép sorjában előadta kívánságát. Maco jól az emlékezetébe vésett mindent, hogy meggyőződhessen róla, az ö erdei birodalmában rendben mennek a dolgok. Már rég távoztak a később jött állatok is, amikor úgy alkonyat tájt odamászik hozzá a csiga. — Hol akarnál lakni? — kérdi tőle a medve. — Még nem tudom, nem döntöttem — mondja a csiga. Hogy megkönnyítse a dolgát, maga Maco próbált segíteni neki. Csakhogy sem a fészek, sem a fák odvai, sem a föld üregei nem tetszettek a csigának. Maco a türelmét vesztve azt mondta neki: — Menj és kérdezd meg a többi eredményt, ki hogy lakik, s aszerint válassz! A csiga el is ment. De nem ment messzire őkelme, nem is látott, tapasztalt valami sokat, nem is nagyon kérdezgetett. Két nap múlva visszament Macohoz és kijelentette, hogy ő bizony a földben kíván lakni. — Legyen akaratod szerint! — hagyta helyben a medve az elhatározását. Még le sem telt egészen a három nap, a csiga ismét megjelent a medve színe előtt. — A földben sötét van, csupa nyirok, hideg van ott — panaszkodik. — Nem akarok ott lakni! Úgy döntöttem, hogy inkább fészekben laknék, valamelyik fa sudarán, mint a madarak. — Úgy lesz, ahogy kívánod! — mondja neki Maco medve. Hogy felmászott-e a csiga a fára, talált-e vagy csinált-e magának fészket, azt nem tudni. De négy nap sem telt bele, ismét megjelent Maconál. — No, milyen a lakhelyed? — kérdi a medve.-=■.Hát biz' az rossz, kedves medve komám. A fa törzse sima, a fészek magasan, még le is zuhanhatok onnan — panaszkodik a csiga. — Szeretnék másutt lakni, de magam sem tudom, hogy hol. — Eridj a víz alá. lakj hát a halakkal! — veti oda neki a türelmét vesztett Maco. Két nap és két éjjel vánszorgott a csiga odafelé, ugyanannyi ideig visszafelé, és lázasan törte a fejét. A víz nagyon hidegnek tűnt neki, meg fölöttébb veszedelmesnek is. ezért aztán belé se merészkedett. Mire ötödik alkalommal készült nyugovóra a nap, a csiga már megint ott állt a medve barlangja előtt. — Oly sokáig tartott az út az új lakhelyemre, hogy végül el is felejtettem, hol kellene laknom — füllentette. Maco azonban észrevette, hogy a csiga hazudik, ezért hát így válaszolt: — Hogy soha el ne feledd, hol a lakhelyed, a hátadon fogod hordani a házad! Azzal fogta egy öreg kos jókora szarvát, karikába csavarta és a csiga hátára helyezte. Bizony, meg is roggyant alatta csiga koma. — S hogy el ne veszítsd a házad, a kiálló kocsányaidon lesznek a szemeid. Attól kezdve csiga koma még lassabban halad, mint azelőtt, mert a hátán cipeli a házát is. A szeme meg a magasba törő kocsányokon díszük és annyira izzad ökelme, hogy ezüstszínű esik marad a nyomában. Vércse Miklós fordítása CSONTOS VILMOS Nálunk tartják még a szokást: Nyuszi-hozta himes tojást Adnak a locsolónak, A falut sorolónak, Aki úgy néz minden lányra. Mint a nyíló tulipánra. Hogy ne érje hervadás: Húsvét napján. Érje arcán, Ici-pici loccsanás. Ki TALÁLTA FEL? Amikor Ascanio Sobrero olasz vegyésznek 1847-ben sikerült előállítania a nitroglicerint úgy, hogy a tömény salétromsav és kénsav keverékébe glicerint csepegtetett, az emberiség alig sejtette, hogy milyen óriási, veszedelmes erő birtokába jutott. E robbanóolajnak rendkívül kényes volt a kezelése, szállítása, mert könnyen felrobbant és ezenkívül mérgező gázokat is kibocsátott. Alfred Nobel (1833—1896) svéd kutató apja robbanószergyárában testvérével együtt dolgozott a nitroglicerin használhatóságán. 1864 őszén a gyár egy véletlen baleset folytán a levegőbe röpült és több ember, köztük Alfred Nobel öccse is életét vesztette. Ez nagy rémületet keltett a környéken. Nobel, apja betegsége miatt a laboratóriumot egyedül vezette és egy úszó tutajon helyezte el, de ezzel is folyton költözködnie kellett, mert a hatóság félt a robbanásoktól. A nitroglicerint folyékony állapotban szállítani nagyon veszedelmes volt. tehát szilárddá kellett tenni. De hogyan lehetséges ez anélkül, hogy robbanóereje megmaradjon? Ezen töprengett Nobel is és a véletlen jött a segítségére. Egy kis hordó, amelyben nitroglicerint tartott megrepedt, és a folyadék a hordót boritó homokba szivárgott. Nobel észrevette, hogy ezt a homokkal átitatott nitroglicerint könnyebben lehet szállítani és kezelni, anélkül hogy robbanóereje csökkenne. Nobelnek sikerült megtalálnia azt az anyagot, amely a saját súlyához képest aránylag óriási mennyiségű kovaport tud felszívni. Nobel dinamitnak nevezte el az új robbanószert. a görög dünamisz — erő szó alapján. Ez valóban nagy erőt jelentett békében és háborúban egyaránt. Nobel egy évtizeddel később feltalálta a robbanó zselatint, mely a nitroglicerin és a kollodium keverékéből áll. robbanóereje pedig felülmúlta a nit roglicerinét is. Ezt is a véletlennek köszönhette. Nobelnek munka közben megsérült a keze és kollodiumos vattával kötözte be. Azonban olyan erős volt a fájdalma, hogy egész éjszaka nem tudott aludni és ekkor támadt az az ötlete, hogy talán a kollodium a keresett anyag. És igaza lett. Nobel Európa számos helyén alapított robbanószergyárakat és egyszeriben nagyon gazdag ember lett. Végrendeletében vagyonának nagy részéből alapítványt létesített, amelynek kamataiból osztják minden évben a hires Nobel-dijat, a világ tudósai és írói között. Az egyik Nobel-dijnak békedij a neve és ezt az kapja, aki nagy érdemeket szerez az emberiség békéjének megteremtésében. Mert Nobel a legöszintébb békebarát volt. Az volt a szilárd meggyőződése, hogy hozzájárul a háború teljes kiküszöböléséhez, mert olyan borzalmas anyagot fedezett fel, hogy az emberek nem mernek majd háborúzni. És ez a felfogása, mint ahogy a két világháború is bizonyította, téves volt.-d 21
