A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-13 / 15. szám

A magány harmóniája Londoni sikere után — Bodnár Erikával Emelt fővel viselt magány és szolid önuralom — leginkább ez árad belőle. Öröme, jó köz­érzete ritkán töri át fájdalmai falát. Ha mégis, akkor eltűnnek arcáról a megszenvedett évek és puha, meleg hangon annyit mond csupán: „Most minden rendben ... megva­gyok ... nyugodt az életem." • A Három nővér Olgájaként Nyugat- Európa leghíresebb színpadain játszott nemrég. Hogy csak két példát említsek: Párizsban az Odeon, Londonban az Old Vic közössége előtt aratott szép sikert. Legközelebb, ugyanezzel a darabbal, dél-amerikai vendégszereplésre indul a Katona József Színház. Hogyan szüle­tett meg ez a nem mindennapi előadás ? — Sejtem, mit szeretne hallani. Azt. hogy mennyit kínlódtunk, mennyit gyötört ben­nünket a darab rendezője Ascher Tamás. Mondanám is, mert volt olyan produkció, amelyben alaposan megizzasztott bennün­ket, a Három nővér próbáin viszont soha. egyetlenegyszer sem tolt le senkit. Pedig nagyon mostoha körülmények között kezd­tünk el dolgozni... Lelkesek voltunk és oda­adok, de annyira, hogy még csak egy hangos szóváltásra sem került sor, minden különö­sebb cécó és hűhó nélkül született meg az előadás. Ascherral egyébként mindig öröm a munka, még akkor is, amikor hajtja az em­bert. Nála egyszerűen lehetetlen lazítani. Lent ül a nézőtéren, de mint a vas, fehér izzással tüzel felfelé a színpadra, s ha valami nem tetszik neki, már rohan is. hogy meg­mondja. Irányít, terel, segít, ha kell, de az örömömet, hogy azt higgyem: ezt a helyze­tet én találtam ki, meghagyja. Ez nagyon fontos. Mint ahogy az sem mellékes, hogy minden este, akár százötvenedszer is beül a Három nővérre, és már a szünetben szalad, hogy megrázzon, mert itt és itt, ennél és ennél a mondatnál felsóhajtottam. Én meg csak állok és nem tudom, miről beszél. Felsóhajtottam? Tényleg? „Igen, igen, pedig nem kellett volna" — mondja őrjöngve. És meg kell. hogy értsem, mert ha nem szól. akkor abból a rövid kis sóhajból a következő előadások egyikén már sóhajária lesz, s ak­kor az egészet megette a fene. Ezt pedig csak az veszi észre, aki lent ül, én nem figyelhetek ilyesmire. Én azt sem tudom, mikor, hogy játszom. A színész nem ellenő­rizheti magát a színpadon, mert ha belép az önkontroll, akkor baj van, akkor én már nem Olga vagyok, hanem Bodnár Erika, és ott azon a ponton már nem stimmel a dolog. Ascher figyelmét szerencsére nem kerülik el ezek a pontok • Olga hogy tartja kezében Bodnár Eri­kát? — Hol így, hol úgy. Attól függ, milyen állapotban vagyok. Akármilyen ugyanis a kedvem, azt óhatatlanul felviszem a szín­padra. és megpróbálom beépíteni a szerep­be. Aztán vagy sikerül vagy nem. Ha nem, jön Ascher és azonnal rám szól. hogy hibáz­tam. Különben nagyon fontos dologra taní­tott meg engem ez a szerep. Arra, hogy egy állandó, figyelő jelenlétnek akkor is óriási ereje lehet, ha az ember semmi látványosat nem tesz a színpadon. Van, amikor egysze­rűen nem bírok magammal, mert bennem az a ronda kényszer, hogy én is csináljak, mutassak valamit, közben tudom: Olgának nem ez a dolga. Olgának a szeretetével, a figyelmével kell összetartania a családot, ö nem sir, nem nevet, nem borul ki, csak figyel. Ő már a darab kezdetén túl van élete jelentős részén, vele már nem történhet semmi különös, az ö élete már egy kész, befejezett élet. Mását és Irinát Básti Juli és Szirtes Ági játssza. Bevallom; sokáig iri­gyeltem őket, mert mind a ketten zokoghat­nak, őrjönghetnek, nekik nagyjeleneteik vannak, nekem meg semmi ilyen nem jutott. Ha a próbák során elengedtem magam, Ascher máris ugrott: „Ne, ezt ne tegyed!" Irtó sokáig tartott, amíg beletörődtem az igazába, de csak az első visszajelzések hitették el velem, hogy Olgát akkor is nézni kell, amikor nem beszél. Sírni, kétségbeesni nagyon tudunk, ezt naponta gyakoroljuk, ebben nemcsak mi, színészek vagyunk pro­fik. mások bajára figyelni, jó szóval segíteni azonban csak az Olgák képesek. A Három nővér Olgájánk életét egyedül az igazolhat­ná, hogy az energia, amit a családjába fektetett, végül is harmóniát teremtett. Csakhogy épp az ellenkezője történik: Irina és Mása pontosan oda jut, ahol ö van • Jó közérzetét talán A sötétség lánya című amerikai film is okozza, amelyben Anthony Perkins partnereként a női fő­szerepet játssza. — Ha egy közel-kelet-európai színész azt mondja, hogy amerikai filmben dolgozott, akkor az anyagi siker miatt biztos, hogy sokan irigylik. Sőt, még fel is fognak rá nézni, mert ha egy amerikai filmessel forgatott, az ugye azt jelenti: tehetséges ember. Csak­hogy nekem az az érzésem, vacak kis férc­­műben vettem részt, amelyhez közepes te­hetségű rendező adta a nevét. Maga a törté­net sem kecsegtetett semmi jóval... egy ostoba kis horror, amelyben szó sincs művé­szetről. • Akkor miért ment bele 7 — Először is: vonzott a szerep. Egy elegáns, érzékeny orvosnő, kiről kiderült, hogy poten­ciális gyilkos. Ilyen figurát még sosem kap­tam, ezt ki kellett próbálnom. Másodszor: angolul mondtam a szövegemet, s ettől még inkább izgatott a feladat. Harmadszor predig: ott volt Perkins, akire nagyon kiváncsi vol­tam. • És milyen volt? — Szemtől szembe? Tragédia. Egy élő ha­lott. Egy szánni való, teljesen tönkrement ember, aki már csak akkor tud játszani, ha beszúrja magának a szokásos kábítószer­­adagját. Ott állt előttem elhomályosult, fá­tyolos tekintettel, s folyton arra gondoltam, hogy öt csodáltam a Psychoban és a Phaed­­rában most meg minden önkontrollját elve­szítve időnként elrohan, aztán vibráló arccal tág. fekete pupillákkal visszajön és szanaszét szalad a feje, várni kell egy kicsit, mig ismét uralkodni tud magán. • Amikor Dušan Hanák Szeretlek, sze­ress! című filmjében Iva Janžurovát szinkronizálta, milyen szemeket látott maga előtt ? — Jaj. hát ő fantasztikus nö! Ránéz az ember, még nem is hallja a hangját, de már tudja, hogy zseniális. Igen, ezt rögtön az első pillanatban megéreztem ... azt a nőt, aki úgy néz ki, ahogy akar, és vállalja is magát, én csak imádni tudom. • Spiró György tragédiáját, a Csirkefe­jet hároméves ..tartósítás" után vette elő ismét a Katona József Színház. Há­rom év alatt bizonyára el is felejtették az annak idején már beidegződött hangsúlyokat, mozdulatokat. — Nem felejtettük el. Az én agyamban például pontosan úgy maradt meg a darab, mint egy film. Az elejétől a végéig minden jelenetre emlékeztem. Tudtuk persze, hogy ez a mostani előadás nem nagyon fog hasonlítani a régihez, hiszen a Vénasszony szerepét Gobbi Hilda után Töröcsik Mari játssza, s az ö személye köré teljesen új várat kellett építenünk. Nekem ez óriási élmény volt, mert úgy éreztem: sikerül vég­re megoldanom azt a jelenetet is, amelyet három évvel ezelőtt valahogy nem voltam kép>es megteremteni. Elértem, hogy a Nö, akit megformálok, egyszerre legyen esendő és taszító. Hogy a nézőben ne szánalmat és sajnálatot váltson ki a sírásával, hanem legyen az inkább hamis, átlátszó, idegesítő sirás. Hogy elértem, amit akartam, azt Törő­­csik Marinak köszönhetem. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Oláh Csaba felvétele) Október 1.—10. DÁUA Ön bájos, titokzatos, tele energiával. Különösen jó érzéke van az esztétika iránt. Szereti a széfjét és mindig a divat szerint öltözködik. Büszkesége nem engedi, hogy másoktól tanácso­kat fogadjon el, melyek egyébként a hasznára válnának. Még egy rossz tulajdonsága van; egy kicsit szele­­burdi, ezért sokszor nem veszik Önt komolyan. A szerelemben jól kijön a lótuszvirággal és az azáleával. Október 11.—20. JÁCINT Eredetiség, gyakorlatiasság, jókedv — ezek a fö jellemvonásai. Néha azonban jelentkezik hatalomvágya, amit jobb ha még csírájában leküzd, mert kellemetlenségei lehetnek miat­ta a munkatársai körében. Vonzó megjelenésével meghódíthatja a mi­mózát vagy a fréziát. De vigyázzon, a külső néha csalóka. Előzze meg a kellemetlen meglepetéseket! Október 21.—31. FRÉZIA Ön egy kicsit közvetlen és felületes, ennek ellenére nagy kedvvel végzi munkáját. Szívósan kitart az elképze­lései mellett. A szerelemben hűsé­ges. ezért békés és szórakoztató Ön­nel az élet. Jól kijön a margitvirággal, de kellemesen töltheti idejét a dáli­ával, muskátlival és a gyöngyvirággal is. 17

Next

/
Thumbnails
Contents