A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-13 / 15. szám
Ki van kint és ki van bent? Az országunk is be volt kerítve. Nyugaton szöges dróttal, délen húsz méter magas gáttal. A gyárak, a gazdaságok, az erdő is be volt kerítve. Kerítéssel jól el voltunk látva. Mert mindent védeni kellett. (Kitől is?) És közben a kerítésen belül szépen tönkrement az ország, a gyár, a gazdaság ... De ez az erdő nem ment tönkre. Hála annak, hogy különleges vadászkörzetté minősítették. Ha azt látom, hogy másutt az egyszerű (a nem különleges vadászkörzet) erdőből szemétdombot csináltak, örülnöm kell. Mert az erdőket is megkülönböztették, akár az embereket. Az erdők is osztódtak a magas politikai reprezentáció céljait szolgáló (piros könyves) erdőkre és pusztulásra ítéltre (lásd a Garam menti, a Vág parti és a Duna parti A vadkár megelőzése Az úgy kezdődött, hogy a vaddisznók nemcsak az erdőben túrtak, hanem a szántóföldön is. Az egészről tehát a vaddisznók tehetnek. Mert letaposták a zsenge búzát, a vetögép után a soron ők is végigmentek, felcsipegették a szemeket, így lett sorhiányos a tábla és terméshiányos a gazdálkodás. (Tényleg csak ezért?) A keletkező, több százezer koronás kárt a helyi vadásztársaságnak kellett (volna) megfizetnie. (Ez igy törvényes, ők lövik a vadat, ők fizessenek!) Csakhogy, szegény volt a vadásztársaság, nem tudtak fizetni. Ekkor sietett a segítségükre (csupa jószándékból) az erdészet. Merthogy övék az erdő. ahol a vaddisznó tanyázik, ugyan miért ne segítenének? (A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.) Sőt, az lesz a legjobb — mondták —, ha kerítést húznak az erdő köré, akkor nem jöhet ki a vaddisznó és nem keletkezik több vadkár. Ne féljenek a vadászok, marad nekik is (egy zsebkendönyi) az erdőből, de igazán beláthatják ök is. ha fizetni nem tudnak, nem érdemlik meg a vadászterületet ... Itt a történet véget is érhetne, ha ... Ki kicsoda? Annak ellenére, hogy az erdő, most már nevezzük nevén: a perbetei erdő, a Komáromi járás határain belül terül el, István Major felől — s ez már az Érsekújvári járás —, nem gazdagítanák új elemek, érdekes, véletlen (?) összefüggések. Kommunista (pártkönyves) elvtársak (urak, bárók, grófok, újkori arisztokraták, akik azóta már megváltak a kiváltságot adó könyvecskétől) voltak az erdő korlátlan urai. A köztudat szerint az erdő elkerítésének és „különleges vadászterületté" nyilvánításának ügyén legfőképpen három ember dolgozott. Mindhárman az érsekújvári járási csúcsvezetöség tagjai. A szocializmus hőskorának hőse, az Ifjúságfalvi szövetkezet volt elnöke, később a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság titkára, az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság volt titkára, valamint a knb volt elnöke. Egyikük nagyon szép karriert futott be. Volt a járási nemzeti bizottság elnöke, járási párttitkár és végül kerületi funkcionárius. Még a fokhagymapép — bár csúszós — sem volt képes lejjebb csúsztatni. Sőt. egy újabb ember (szövetkezeti elnök) felemelkedését (az SZNT képviselője lett) is képes volt elrendezni. (Hogy legyen mivel kiegészíteni a nyugdijat, ha az elnöki fizetés nem lenne elég alap.) A jóságos „keresztapa" cserébe mindössze egy házacskát kapott. Mindjárt a szövetkezet borpincéjével szemközt. Lehet, hogy később éppen ez a képviselő terjesztette a Szlovák Nemzeti Tanács elé azt a törvényjavaslatot, amelynek alapján a perbetei erdő idáig elkerítetten nyúlványait (zsebkendönyi. de még a vadásztársaságé) is bekebelezheti az erdészet. Ettől a naptól fogva egyszerű halandónak nemhogy vadászni, de virágot szedni, sétálni sem volt szabad az erdőben. Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát a vadászlobby láthatatlan kötődésein, aki elvágja a puskadurranással megpecsételt érdek-összefonódások bogát. A nyilvánosság, a közvélemény nyomása nem elég. A törvény ereje kell. Hallom, azt a járási főügyészt, akinek hivatali kötelessége tett volna a visszaélések, hatáskör átlépések összegzése és a törvény érvényesítése, mindössze áthelyezték. Na. mit gondol a kedves olvasó, hogy hova ? A Komáromi járásba .. . A régi bástyák ledőltek. Azok az emberek, akik az erdő ügyét igy elrendezték, már nincsenek hatalmon. És nincs hatalma már azoknak sem, akik őket védték. Fentröl. Vajon hogyan cselekszik majd az új hatalom ? A nemzeti megbékélés kormányának minisztere kinek adja az erdő „kulcsát" ? Ez gyümölcsöskert volt — ma sze méttelep KIÉ AZ erdőket, kivéve azok közül is a piros könyveset. amilyen a Kis Uon, a Csergő ...) Nem a vad volt itt bekerítve, hanem mi, egyszerű emberek egy szűklátókörű világba. Korlátok, palánkok és kerítések közé szorítva tengődtünk. S a hatalom tobzódva mulatott a fejünk fölött. Még örültünk is, ha hullatott valamit a bőség asztaláról. (A vadásztársaságnak jól jött az a pénz. amit a kerítés felhúzásáért kaptak. Az erdöalji pincesor is kap majd abból a villanyból, amelynek vezetékét és transzformátorát az erdö-4 Nem a vad bekerítése volt a cél. hanem a kvrnyék népének kikerítése 1
