A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-06 / 14. szám

ra oly jellemző kelepelő hangokat. A fészekalj 3—5, néha hat hófehér tojás (74 X 52 mm). A gólyafészkek elhelyezése változó. Mint kultúrakövető faj, évszázadok óta az emberi lakóhelyeken fészkel, azokhoz jól alkalmazkodott. A háború óta azonban a technika fejlődésével gyors ütemben változtak az emberi települések s ezért a gólya életvitelében is jelentős átalakulás következett be. Egy 1934-es felmérés szerint például a csallóközi gólyák kétharmada pajtatetőn, egyharmada kéményen költött. Manapság ugyanitt a gólyák 65 százaléka villanypóznán fészkel. A költésből mindkét partner kiveszi a részét. A fiókák 33—34 nap elteltével kelnek ki a tojásból. Amíg kicsinyek, a szülők közül egy rendesen őrt áll, sőt ha kánikula van, testükkel árnyékot biztosítanak számukra. ínséges években előfordul, hogy a gólyák egy két gyengébben fejlett fiókájukat feláldozzák (egyszerűen kidobják őket a fészekből), hogy az erősebb testvéreiket felnevelhessék. Július elején a gólyafiak már majdnem anyányiak, szárnyaikat próbálják. Szeptemberben csoportokba verődnek. majd végleg elindulnak a melegebb, déli tájak felé. Téli szálláshelyük Afrika Egyenlítőn túli vidéke. Örsújfaluban, Kistárkányon és Nyárodon fiókakorban gyűrűzött gólyáinkat Afrika déli csücskéből jelezték vissza. A nyárodi már december 30-án Johannesburgban volt. Közel 8 ezer km-es útját tehát 4 hónap alatt tette meg. A fiatal gólyák míg ivaréretté nem válnak — két-három évig

— Afrikában maradnak s csak aztán

— a túlélők — térnek vissza, hogy családot alapítsanak. Egy 1953-ban fiókakorban gyűrűzött bősi gólya tizenkét év után, 1965. április 26-án, ugyancsak Bősön villanyoszlopnak repült, rövidzárlatot idézett elő és elpusztult. Hasonló balesetek, sajnos, elég gyakoriak.

Az 1984-es felmérés szerint Szlovákiában 752 településen fészkel gólya. Falvainkban rendszerint csak egy pár költ. Valószínűleg a környezeti adottságok, illetve a táplálékalap leszűkülése miatt szűntek meg nálunk a néhai „gólyásfaluk". Az 1934-es felmérés szerint főleg az ország keleti részein voltak telepes gólyafészkelések. íme néhány adat: Sárosköcse 70 pár, Csicser 61, Komaróc 53, Hardicsa 50, Zetény 37, Deregnyő 37, Bottyán 32 pár. Mindezek már csak történelmi adatok. Manapság csak egyedül Hardicsán maradt fenn egy 14 költőpárból álló gólyapopuláció. Példaképpen még egy adatsor a csallóközi gólyák megfogyatkozásáról. Itt 1934-ben még 109 gólyapár költött.

1954-ben még 73 pár. Az 1984-es számláláskor már csak 37 pár fészkelését jelentették. ,

A fehér gólya táplálékát a kétéltűek, apróemlősök (főleg mezei pocok) és a rét, szántóföld rovarvilága képezi. Déi-Afrikában, ahol a sáskajárás olykor nagy méreteket ölt, a fehér gólya (the White Stork) mint a sáska elsőrangú pusztítója, találóan a „the great Locust-Birds", tehát a „nagy sáskamadár' nevet viseli. A gólyára jellemző, hogy mind nálunk, mind téli szálláshelyén nagy megbecsülésnek ’ örvend.

Szigorúan védett madarunk»

ŕwff '“-y

STÖLtMANN ANQRÁS Fotó: Štefan Danko

Ki ne ismerné a fehér testű, fekete szárnyú, hosszú lábú, vörös csőrű „jó gólyamadarat". Fészke mindig az ember háza táját díszítette. Állománya az évtizedek folyamán Európa-szerte fogyat kozóban van. Nagyobb számban még előfordul az Ibériai- és a Balkán-félszigeten, továbbá az NDK- ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon. Romániában és a Szovjetunió európai részein. Szlovákiai területén a legutóbbi felmérés szerint (1984) közel ezer pár gólya költött.

A fehér gólya vándormadár. Évről évre nagy utakat tesz meg, mivel a telet Afrika déli részein tölti. Innen tér vissza minden tavasszal, rendesen két hullámban. Először (április elseje körül) a him gólya érkezik fészekfoglalónak, majd néhány nappal később megjön a párja. A meglehetősen nagy fészek tatarozása és maga a nász csak néhány napig tart. Ekkor hálihatj