A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
icce bor (Cinkotán? Amikor a budai vár ebédlőjében Mátyás király befejezte vacsoráját, odasúgta háziorvosának: — Finom volt ez a kacsazsíros sült krumpli, nagyon finom volt. Erre két icce bort is meginnék! — Továbbra is csak egy iccével engedélyezek, felség, az egészsége érdekében! — mondta határozottan az orvos. * r m Ebben a pillanatban az ajtónál^ló belépett, és azt jelentette, C'Cy / \J hogy egy pap érkezett fontos ügyben Cinkotáról. — Engedd be! — mondta Mátyás. — Mi járatban vagy? — kérdezte a belépőt, a két méternél is magasabb papot. — Felséges és igazságos Mátyás király — mondta az érkező — Azért jöttem, hogy tolmácsoljam a cinkotai nép bánatában érzett nagy kívánságát: csökkentsd Cinkotán az adót, mert nagyon-nagyon magas. Mátyás király közben így gondolkodott: míg nem én voltam a király, két-háromszoros volt az adó, most mégis sok a népnek az a kevés is. Azonban nem utasította el a papot, nehogy rossz hírét keltse, inkább felad neki három kérdést, úgysem tud rájuk válaszolni. Fia három kérdésemre megválaszolsz, ígérem, eltörlöm egész Cinkotáról az adót. A pap izgatottan várta a kérdéseket. — Első kérdésem: hol kél fel a nap? — Második kérdésem: mennyit ér a király? — Harmadik kérdésem: mit gondol éppen most a király? A pap tíz percig gondolkodott, majd Így adta meg a válaszokat: — Felséged felséges kérdései nem is olyan egyszerűek, de megpróbálkozom velük. Az első kérdésre, miszerint hol kél fel a nap, azt felelhetem: felségednek Budán, nekem meg Cinkotán! Mátyás elkacagta magát. A pap folytatta : — A második kérdésre, hogy mennyit ér a király, csak azt felelhetem: majdnem annyit, amennyit Jézus urunk. — Ne hízelegj, te pap! — hőkölt vissza Mátyás. — Mert ugye köztudott felség, — folytatta a pap —, hogy Jézus urunkat Júdás 30 ezüstpénzért adta el, hát így felséged biztosan megér 29 ezüstöt. — A teremburádat! — kacagott Mátyás. — Más király ezért karóba húzatna. No de folytasd! — Igenis. A harmadik kérdésre pedig, hogy mit gondol most a király, hát röviden tudok válaszolni: azt gondolja, hogy most a cinkotai pappal beszél, pedig csak az énekes kántortanitó vagyok. Mátyás nevettében a térdét csapkodta, aztán felállt a trón dobogójára, és megveregette a tanító vállát: — Igazán jól megfeleltél! — mondta. — Ezek után teljes egészében eltörlöm Cinkotáról az adót. A tanító odahajolt Mátyás király füléhez és belesúgta: — Hálásan köszönöm, felség. De még kérnék ám valamit. Azt kérném felségedtől, rendelje el, hogy Cinkotán nagyobb legyen a bormérő icce, mint eddig volt, és mint amilyen az egész országban. — Kívánságod máris teljesült! — Azzal Mátyás kiadta parancsba, hogy vétessék írásba is: Cinkotán jóval nagyobb legyen az icce, mint bárhol az országban. S itt a tanító füléhez hajolt: — Tőled meg azt kérem, ha elkészül az új cinkotai icce, egyet küldj be az udvaromba, de titokban ám, nehogy észrevegye a háziorvosom. Mert a kacsazsíros sült krumpli után bizony kevés nekem egy icce bor. DÉNES GÉZA HÉTVÉGE KI TALÁLTA FEL? Vili. Henrik angol uralkodó a 16. század elején egy pár kézzel kötött harisnyát kapott ajándékba Spanyolországból, és ez olyan feltűnést keltett, hogy Angliában is hamarosan elterjedt a kötőtű használata. A szegény emberek, asszonyok, lányoka harisnyakereskedöknek szinte éhbérért dolgoztak és ez a munka eléggé fárasztó volt. A kötőgépet William Lee a fiatal és szerelmes anglikán lelkész találta fel 1 589-ben. Ifjú menyasszonya családjához járt és érdekes történeteket olvasott fel a korabeli könyvekből, de Maryt és a családját annyira lefoglalta a kötés munkája, hogy a lánynak arra sem volt ideje, hogy a papra nézzen. Lee-t ez nagyon bosszantotta és sokáig töprengett azon, hogyan könnyíthetné meg menyasszonya nehéz munkáját. Végre sikerült egy olyan gépet szerkesztenie, amely 12 szemet szedett fel egyszerre, de csak egyenesen tudott kötni és nem harisnya formában. Lee feleségül vette Maryt és egy kisebb jövedelmű papi állást pályázott meg, de a kötőgépről sem feledkezett el, sokat kísérletezett, javított rajta, végül tényleg használhatóvá vált. Lemondott papi hivatásáról és feleségével együtt nagy mennyiségű harisnyát kezdett gyártani. Ez persze nem tetszett a többi harisnyakötönek, csalónak nevezték, ráfogták, hogy az ördöggel cimborái és az ö segítségével szerkesztette meg gépét. Beverték ablakait, megfenyegették, hogy rágyújtják a házat. Végül kénytelen volt családjával együtt Londonba menekülni és itt sikerült egy harisnyakötő üzemet alapítania. Erzsébet királynőnek egy szép géppel kötött harisnyát küldött, hogy találmányára szabadalmat kérjen. A királynőnek azonban az volt a véleménye, hogy a gyapjúharisnya nem elég finom, ha selyemharisnyát is tudna kötni, akkor talán megadná az engedélyt. Lee teljesítette a feladatot és nemsokára ibolyaszínű selyemharisnyát nyújtott át a királynőnek. A királynő kegyesen elfogadta, de a szabadalmat mégsem adta meg. Lee Franciaországba költözött, ahol IV. Henrik király minisztere hallott találmányáról és támogatásáról biztosította. A királyt azonban két év múlva meggyilkolták, a miniszter elvesztette befolyását és azt tanácsolta neki, hogy hagyja el Franciaországot. Leenek mindent újra kellett volna kezdenie, s ezt a balsorsot már nem tudta elviselni még ugyanabban az évben (1610) meghalt. Találmánya nem veszett feledésbe, túlélte őt és egy hatalmas iparágnak vetette meg az alapját. Különösen Angliában fejlődött nagyra a kötőipar. Ma már a kötőgépeket villanymotor hajtja és automatikusan működnek. Sok ezer embernek adnak munkát a gyárak, s William Lee, ha valami csoda folytán feltámadna, nem ismerne rá találmányára. —d 21
