A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
* Fister Magda: KIÉ AZ ERDŐ? Keszeli Ferenc: BOX HUMANA HELYÜNK A VILÁGBAN György István: NEMZETISÉGI JOGOK ÉS GARANCIÁK MÁRAI SÁNDORRA EMLÉKEZÜNK Dr. Kovács Lászfó: HÚSVÉTI GYÁSZ Haraszti Mária: ELNÉMULNI VAGY ELTÁVOZNI Csanaky Eleonóra: REQUIEM HÁROM TÉTELBEN III. KÓRHÁZ A FÜSTSZŰRŐBEN Lapzárta: 1990. III. 14. Címlapunkon Gyökeres György fotói A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mács József és Ozsvald Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgátat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwald ovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne z. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Ön a pozsonyi Közgazdaságtudo; mányi Főiskola tanára. így a legilletékesebbek egyike, hogy kifejtse a véleményét arról, hazánkban vajon miért futottak sorra zátonyra a korábbi gazdasági reformok? — E kérdésnek vannak nemzetközi összefüggései és hazai sajátosságai. A szocialista országok mindegyikében akkor jelentkezett a legerőteljesebben a reformigény, amikor kiderült, hogy kimerültek az extenziv gazdasági fejlődés lehetőségei. Az intenzív gazdasági életre való átállás igénye éppen Csehszlovákiában jelentkezett először, mivel kiderült, hogy a termelőerők színvonala és maguk a termelési viszonyok is szinte gúzsba kötik a gazdaságot. Hazánkban ez a felismerés a számítástechnika dömpingszerű megjelenésének időszakában kapott mind komolyabb hangot. Az akkori reformok szószólói azzal érveltek, hogy a komputertechnika kitünően biztosíthatja a különböző adatok tárolását és feldolgozását, ami eleve lehetővé teszi, hogy a gazdaságot is újszerűén lehessen koordinálni. Ez a törekvés — néhány későbbi reformkísérlettel együtt — illúziónak, fából vaskarikának bizonyult, főképpen a gazdasági motivációk és a kielégítendő szükségletek sokszínűsége, a külső körülmények kiszámíthatatlansága. nomeg a bürokratikus szabályozás nehézkessége miatt. Később, a fejlett tőkés országok eredményei láttán, rá kellett jönni, hogy a gazdaságot inkább a piaci mechanizmus képes hatékonyan működtetni. Ebből a felismerésből alakult ki fokozatosan az a reformirányzat, amit piaci szocializmusként szoktunk emlegetni. Ez a látszólag progresszív szemlélet nálunk lényegében még csak a kísérlet szintjén sem valósult meg, a keleti blokk reformországait pedig előbb-utóbb csődbe juttatta. Utólag már látható, hogy hazánknak tulajdonképpen szerencsét hozott a gazdasági és politikai vezetés merevsége, saját döntéseivel szembeni következetlensége: az a tény. hogy a csúcsszerveknek nem volt kéllő bátorságuk szabad utat engedni a reformoknak. Ez a tévesnek bizonyult reformkoncepció ugyanis azt feltételezi, hogy a tervutasítások megszüntetése, a vállalatok gazdasági önállóságának bővítése, az árak egy részének felszabadítása, valamint a vállalati szféra szervezeti átalakítása révén létrejön, majd működni kezd a piac — mindemellett azonban megőrizhető a monolitikus állami tulajdon! A súlyos gazdasági válságba sodródott szocialista országok példája bizonyítja, hogy a gyakorlatban mindez tévhitnek bizonyult, a piaci mechanizmus modellje egyszerűen be sem indult. Ma már világos, hogy hazánk és az NDK pusztán azért nem került igazán nehéz gazdasági helyzetbe, mert politikai okokból nem volt bátorságuk nyitni, nem léptek a piaci szocializmust szorgalmazó reformok útjára. Ellenkezőleg: az állami ten/ segítségével továbbra is központilag irányították a gazdaságot, ami kifelé ugyan egyfajta stabilitást mutatott, ténylegesen azonban mélyen a valóságos lehetőségei alatt működött. Így történhetett, hogy a szocialista tábor reformországai csődbe, az ideológiailag merev országok. így hazánk is, gazdasági zsákutcába kerültek. Miben látja hát a piacgazdálko'. dás elvének lényegét itt. Európa szivében, ám negyven esztendő lemaradásával ?! — Okvetlenül tudatosítani kell. hogy az állami vállalatok képtelenek piaci módon viselkedni. Tevékenységükből hiányzik a valós tulajdonosi érdek, a kockázatvállalás. Mentőövként mindig ott áll mögöttük a jótékony hatású költségvetés. Egyelőre főként Magyarországon jöttek rá már a gyakorlatban is arra. hogy a piacgazdaság megteremtéséhez elsősorban a magánszektort kell fej-Interjú HARNA ISTVÁN docenssel, az Együttélés politikai mozgalom gazdasági szakértőjével leszteni. Európa számos országához hasonlóan, nálunk is akkor lesz majd valós piacgazdaság, ha túlsúlyba kerül az egyénileg érdekelt magánszektor. A kiskereskedelemben, a szolgáltatásokban és a szövetkezetekben is. Ez utóbbiaknak valóságos, központilag manipulálhatatlan s önkormányzati alapon működő szövetkezetekké kell alakulniuk, szabad ki- és belépéssel. így a szövetkezeti tulajdon szintén a magánszektor részeként működhet. Természetesen, az állami szektor többi részét hasonlóképpen be kell vinni a versenyszférába! Mivel azonban nálunk nem áll rendelkezésre nagyobb magántőke, ezért részvénytársaságok alakítása és a részvények piacra dobása szükséges. [U Gyakorlatilag mire számíthat hát n h a lakosság ? — El kell kezdeni a gazdaságot élénkítő privatizációt. Ezt elvileg liberalizálni, politikailag és jogilag biztosítani, az adózásban kedvező előnyben részesíteni, a hitelszférában pedig támogatni kell. Azonban számítani ajánlatos azzal is, hogy az életszínvonal dolgában mindennek egyelőre inkább negativ következményei lesznek. Ennek egyik oka, hogy a korábbi gazdasági struktúra utóbbi négy-öt évében már alaposan túlfogyasztottunk, túlköltekeztünk. A korábbi politikai vezetés éppen ezzel a szemfényvesztőén relatív stabilitással akarta bizonyítani életképességét. Ehelyett már esztendőkkel ezelőtt tanácsos lett volna megtenni jónéhány népszerűtlen lépést. Hozzányúlni például a termékek árához, leépíteni az állami dotációk és az állami elvonások rendszerét, gerjeszteni a versenyképességet, a béreket a teljesítmények tükrévé tenni. Sajnos, e szükségszerű a piacgazdaságról, a gazdaságpolitika leckéiről és arról, mire számíthat a lakosság lépések megtétele csak a jövőben vár bennünket, most azonban már kamatostul. Egyszerűen utána kell mennünk a világpiaci áraknak és hosszabb távon a nyugati országok életnívójának is. Persze, amíg odaérünk, valószínűleg a hét szűk esztendőnél hoszszabb időszakot kell leküzdenünk. Méghozzá úgy, hogy eközben a nyugdíjasokkal, a többgyerekesekkel és más rászorultakkal szemben következetes, méltányos szociálpolitikát igyekezzünk folytatni. Önnek abban mindenképpen iga; za van. hogy a bérek teljesítmény szerinti differenciálása alapvető követelmény. A gazdálkodó szervek viszont még manapság is sűrűn úgy érzik, hogy „szociálpolitizálniuk" kell. E tekintetben várható-e végre gyökeres változás? — A szociálpolitika gondjai érzékenyen kezelendők, ám nem a gazdaság eredményességének rovására. A piaci mechanizmusokban alaptétel, hogy a béreknek a teljesítményekhez kell kötődniük. Amennyiben valóban el akarunk jutni a piacgazdasághoz, akkor ezt a kérdést az elsők között kell tisztázni. És egyúttal felszámolni a korábbi időszakok torzulásait, mesterségesen kialakítani preferenciáit. Egyébként ezt már a korábbi vezetés is tudatosította, de nem volt elegendő mozgástere és bátorsága, hogy elvégezze a kellő korrekciókat. Sokakat aggaszt, vajon elkerül; jük-e a keleti blokk reformországainak sorsát; van-e kiút ebből a bűvös körből? — Közhellyel válaszolok, éppen a reform országok hibáin okulva kellene elkerülnünk a buktatókat. Szerintem azonban a jelenlegi "vezetés, a nemzeti megbékélés kormányának gazdasági szakértői nem ismerték fel igazán a reformcsapdákat. Ügy tűnik, inkább taktizálnak, és a negativ lépések zömét inkább a leendő kormányra akarják átruházni. Ez azért baj, mert időközben űjabb hónapokat veszteglőnk tétlen az igazi piacgazdálkodáshoz vezető úton. Becslése szerint mennyi ideig ; tart majd az átmenet? — Imént a hét szűk esztendőt emlitettem. Nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy hatni kezdhessen a piaci mechanizmus. A gazdaság valóban hatékony működésének megteremtése tiz-tizenőt éves program. Miként tud mindebben eligazítást. főképpen biztatást adni az Együttélés politikai mozgalom, amely az országban élő nemzeti kisebbségek számát, esetleges szlovák vagy cseh szimpatizánsait tekintve, akár több százezres tömeget befolyásolhat? — Már Duray Miklós február 7-én megjelent nyilatkozata, de mozgalmunk alapszabálya szintén leszögezi, hogy gazdaságilag a jó társadalmi közérzet lényege az általános vagyoni biztonság, illetve az anyagi jólét, amely csak piacgazdasági viszonyok között lehetséges. Ennek alapfeltétele a privatizálás, a magánvállalkozások elterjedése és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek átalakítása szövetkezésekké. Lényeges, hogy aki akarja, az visszanyert magántulajdonként ki is válthassa a földjét. Nem kevésbé fontos az eredményes farmergazdaságok létrehozása, valamint annak a gazdasági felépítménynek a megteremtése, ami nem mamutkombinátokban gondolkodik, de munkahelyteremtő és helyben kínálja a környezetkímélő feldolgozóipart. Az Együttélés aligha lehet vezető kormánypárt, ám kötelességének érzi, hogy ezekben a kérdésekben is hozzászóljon a nagypolitiká - hoz, az ország vélt vagy valós fejlődéséhez. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 2
