A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-23 / 12. szám
Farmerről ezt-azt Hogyan kezeljük? 30—40 fokos vízben, finom mosópor használásával mossuk, így megtartja a színét. A farmerféléket ajánlatos külön mosni, mert a többi ruhát megfesti. Mosás után nem szabad kicsavarni. Ha rövidíteni kell a ruhadarabot és ezt az első mosás előtt végezzük, rendszerint az anyag összemegy, ezért újra le kell engedni. A színkülönbséget megjavíthatjuk tinta és víz keverékével éspedig úgy, hogy kefével vagy ecsettel bekenjük a kifakult részt és megszárítjuk. A foltot nem szabad külön mosni, mert kifehéredik. Legcélszerűbb ilyenkor az egész ruhaneműt kimosni. Barkácsolóknak A lakás legkisebb helyisége általában nincs kellőképpen kihasználva. Ez nem jelenti azt, hogy a WC tisztítóeszközök raktározója legyen, de pl. az ajtót belülről nagyon jól ki lehet használni. Ha a helyiségben mosdó is van, itt tarthatjuk a kéztörlőket, valamint a kisebb csomagolású flakonos tisztítószereket is. Az ajtó belső részében kialakított polcrendszer nem foglal el semmi helyet, viszont sok mindennek ad helyet. HÉTVÉGE (kaukázusi népmese) Egyszer egy gazdag ember elvitt a sapkakészítőhöz egy báránybőrt, hogy a mester varrjon neki belőle sapkát. A sapkakészítő megnézte a bőrt, és a tenyerével kedvtelve megsimogatta a finom szőrmét. — Jó minőségű bőr — mondta elismerően. — Szép sapka lesz belőle. De a megrendelő csak nem indult kifelé. Arra gondolt ugyanis, hogy hibát követne el, ha ilyen szép nagy bőrből csak egy sapkát akarna. Persze — gondolta magában —, varrna nekem egy sapkát, a maradékból pedig kettőt is sajátmagának. Azt mondja tehát: — Tulajdonképpen, mester uram, azt akartam, hogy ebből a bőrből három sapkát készítsen nekem. Elcsodálkozott a mester, de hát a megrendelő szava parancs. Biztosan tudja, minek neki a három sapka, talán egészen kis gyermekei vannak. — Kérem, ha hármat parancsol, hármat készítek — bólintott készségesen. KI TALÁLTA FEL? A mocsaras, lápos helyeken a bolygó tűzről, a lidércfényröl már régóta tudtak az emberek és számos babona fűződött hozzájuk. E fények állítólag sok éjjeli vándort becsalogattak a feneketlen mocsárba. Ez volt az úgynevezett mocsárgéz, mely az elrothadt, szerves anyagokból keletkezett. A világitógáz feltalálója az angol John Clayton volt, aki egyszer, véletlenül, arról értesült, hogy Warrington város közelében van egy félig kiszáradt kút, amelyet már régóta nem használnak és belőle furcsa, egészségre káros gőzök szállnak felfelé. Warringtonba utazott, hogy megvizsgálja a kutat és égő gyertyával közeledett a nyílásához. Azonban hirtelen láng csapott ki a kútból, ami nagy rémületet keltett a városka lakói között, akik abban a hitben éltek, hogy e kút a pokollal, az alvilággal van összeköttetésben. Claytont azonban nem nyugtalanította a dolog. Tudta, hogy valamilyen gáz idézte elő a lángot. Kísérleteket végzett, hogy maga is állítson elő ilyen gázfélét. Ez 1739-ben sikerült is, amikor kőszenet szárazon desztillált. De nem tulajdonítottak neki különös jelentőséget. Közel öt évtizednek kellett eltelnie, amikor Vidám színezés A színek száma: 1 — kék, 2 — zöld, 3 — lila, 4 — sárga, 5 — barna, 6 — szürke, 7 — piros, 8 — fehér A gazdag ember tétovázik. Bántja őt, hogy csak három sapkát rendelt, hiszen a bőr igen nagy. A sapkakészítő megkérdezi : — Van még valamilyen kívánsága? — Tudja, mester úr, meggondoltam. Négy sapkára van szükségem. — Négyre? — meresztgeti a szemeit a mester. „No lám, a jómadár, az én káromra akart meggazdagodni, de most látja, hogy nem engedem" — gondolta a gazdag ember, majd így szólt: — Nem jól hallotta mester úr: ötre! Öt sapkát mondtam. — Komolyan gondolja? — Perszehogy — feleli a gazdag ember — sőt, úgy vélem, hat sapka is kitelne a bőrből. A sapkakészítő ismét megnézte a bőrt, majd kételkedve kérdezte: — Hogy ebből a bőrből futná hat sapkára ? — Hetet mondtam — mondta a gazdag ember. — Maga hetet is játszva elkészít. egy bizonyos William Murdock'(aki gőzkocsival is kísérletezett) esténként gázzal világította a házát. Ez nagy szenzációt és részben rémületet keltett. A környék lakói attól féltek, hogy leég a ház és vele együtt a szomszédos épületek is. Murdock buzgón dolgozott a gázvilágitás általános elfogadásán, de egyedül nem volt szerencséje. Az ügyet aztán ügyes vállalkozókkal együtt vették kézbe, mégpedig Samuel Clegg és Windsor. Kérvényt nyújtottak be az angol parlamentbe egy olyan társulat elismertetésére, amely egész Londont világitógázzal látná el. Ez először nagy ellenállásba ütközött, hiszen az egyszerű emberek és a városatyák is azt hitték, hogy maguk a gázcsövek lángokkal vannak tele és óriási szerencsétlenség történhetne, ha egy ilyen gázcső véletlenül eltörne. A tudósok is ellenezték, amikor megtudták, milyen óriási gáztartályokra lesz szükség. Az egyik például gúnyosan megkérdezte Cleggtöl: Talán — Nekem teljesen mindegy, annyi sapkát varrók, amennyit parancsol — mondja a sapkakészítö. — Örülök, mester uram, hogy megegyeztünk — mondja a gazdag ember. Nagyon elégedett volt önmagával. Anynyi báránybör sapkája lesz, mint senki másnak. — Akkor nyolc sapkában megegyeztünk. Egy hét múlva értük jövök. Ég áldja! Eltelt egy hét, s a gazdag ember eljött a sapkákért. — Elkészültek a sapkák? — kérdi. — El bizony — feleli a mester, s már rakja is a pultra a parányi sapkákat, egyiket a másik után. A gazdag ember arca megnyúlt. Csak nézi, nézi az apró sapkákat. Tétován kézbe veszi az egyik sapkát, de még az öklén sem tudná viselni, annyira kicsi. — Mi ez, mester uram? — kérdi. — Nem tetszik talán, uram? Hiszen mindent az ön kívánsága szerint csináltam — mondja a mester. — Vagy nem nyolc sapkát akart a báránybőrből? Erre a gazdag ember csak igennel válaszolhatott. Fizetett, s paprikavörösen a méregtől, vitte haza a hasznavehetetlen nyolc kis báránybör sapkát. Sági Tóth Tibor fordítása bizony a Szent Pál-székesegyház kupoláját akarja gáztartálynak használni? Ö nyugodtan azt felelte, hogy még ez se elég nagy. És valóban, még halála előtt látott olyan nagy gáztartályt, amelyben kényelmesen elférhetett volna a székesegyház kupolája. A parlament végül 1810-ben megadta az engedélyt és ezzel megtört a jég. A város lakóinak hangulata is megváltozott, egyre buzgóbban akarták saját utcáikba bevezettetni a gázvilágítást. 1815-ben Párizsban is elterjedtek az utcai gázlámpák. A lakásokban azonban még továbbra is a közönséges lámpákat használták. Később mind a kettőt kiszorította az elektromos világítás, a villanykörte. Erről részletesebben a következő számunkban számolunk be. A gáz azonban a főzéshez, fűtéshez ma is nélkülözhetetlen és ami nagyon fontos, olcsóbb mint a villanyi ütés.-d 21