A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-23 / 12. szám
amatőr csillagásznak viszonylag szerények az igényei. Szüksége van egy kis (meg esetleg egy nagy) távcsőre, szakirodalomra, térképekre, arra a már fent említett csillagos égboltra, mert az amatőr csillagász úgy istenigazából akkor érzi jól magát, ha legfrissebb távcsöves vadásztrófeáival elhenceghet valakinek, ha szent borzadállyal a hangjában elsuttoghatja, hogy a világegyetem rejtett törvényeinek milyen új összefüggéseiről szerzett- tudomást. Ha ezeket a feltételeket megteremtjük számára, akkor az amatőr csillagász (fertőzés útján) Ígéretesen szaporodik, és egész csinos populációt hoz létre a társadalomban. A betegség lefolyása fájdalommentes, sőt megfelelő fettételek esetén kifejezetten kellemes közérzetet okoz. Ami azonban a feltételeket illeti, eléggé gyatrán állunk. Távcső ugyanis nincs! Se kicsi, se nagy! A nemzetközi munkamegosztás és integráció keretében csillagászati optikák és távcsövek gyártásával a jénai ZEISS müvek foglalkozik. Csakhogy a nemzetközi munkamegosztást nem követte nemzetközi áruelosztás. Amikor külkereskedelmi szerveink pár éve mégis megpróbálkoztak egyes kellékek behozatalával, a legnagyobb buzgalmat az árképzésben tanúsították. Talán a költségvetési deficit csökkentése lebegett távoli célként az árhivatal alkalmazottainak szeme előtt, amikor a nagyvonalú 3—5x-ös faktorral szorozták meg az optikák valós árát. Félreértések elkerülése érdekében itt rögtön le kell szögeznem, hogy a Krözusok és Rockefellerek családfája szinte sehol nem fonódik össze az amatőr csillagászokéval. Úgy látszik, ez még nem köztudott. Ugyanebbe a hibába esett a hazai ipar is, amikor egy kezdők számára alkalmas távcsövet közel 3 000 Kčs áron hozott forgalomba. Nagyon cselesen, a távcsövet tartozékok (állvány, napprizma) nélkül árusítják 2 200 koronáért, így viszont nem használható. Érdekes módon, a nemzetközi munkamegosztásnak fittyet hányva gyártanak ebben az országban első osztályút is. De még milyet! Igaz, kizárólag katonai célokra. Nem mindig volt ez Így. A hatvanas években még gyártott 25 X 100 SOMÉT BINAR azóta már legendává vált az amatőrök között még külföldön is. Ez tulajdonképpen egy katonai légi felderítő távcső polgári változata. A katonai változatot tán még mindig gyártják. Azokban a régi szép időkben a katonai optikák kiselejtezés után amatőr kézbe kerültek. Ma bezúzásra. Mert mi köztudomásúan gazdagok vagyunk. Maradt tehát az illegális beszerzés, csencselés, határon való átcsempészés, stb. A távcsőkészités már viszonylag egyszerű dolog. Négy-öt szakma középszintű elsajátítása után (optikus, lakatos, esztergályos, hegesztő, stb.) már tűrhető minőségű távcsövet lehet szerkeszteni. És csak úgy mellékesen a kreativitás fejlesztésére is kitűnő foglalatosság. Ki hinné például, hogy a lóversenytéri célfotóberendezés és automata mosógép programozójának a felhasználásával egészen príma óragép készíthető. De láttam már ilyen célra tojásfőzö óra és centrifugafedél kombinációját is. Hosszabb tanulmányozás után az ember rájön, hogy a technikai civilizáció szinte minden alkotása kisebb-nagyobb átalakítások után használható mint távcsötartozék. Elszabadult fantáziájú amatőr csillagászok már azt is feltételezik, hogy az első kőkereket tulajdonképpen Cassegrain távcső fötükrének szánta az ősbütykölö. Erre viszont nem mernék megesküdni. Szóval távcsövet még csak összebarkácsol magának az ember, de Marx összes műveit sokkal nehezebb csillagtérképpé átalakítani. Atlasz házi készítéséhez meg kellene ismételnie azt a több évtizedes munkát, amibe ez több tucatnyi, jól felszerelt csillagásznak került. Pedig itt is vannak hagyományaink. A világon a legelterjedtebb amatőr csillagászoknak szánt csillagatlasz az Atlas Coeli 1950. 0 csehszlovák szellemi termék. Ezt a jelentős munkát azonban szöröstül-böröstül mindörökre eladtuk (bagóért) a Sky Publishing Corporationnak. Ha jól tudom 1960 óta nem volt hazai kiadása. Nem is lehet! A szerződés tiltja. A behozatalára pedig nincsen deviza. Az atlasz még fellelhető példányai az eredeti ár kb. ötszöröséért cserélnek gazdát a feketepiacon. Ugyanitt feltűnnek szórványosan különböző sokszorosítási technológiával készült kalózkiadásai. Más atlaszokhoz is ilyen úton lehet hozzájutni. Az egyéb irodalom hozzáférhetősége is elég nehézkes. Az egyetlen amatőröknek szánt, de inkább ismeretterjesztő folyóirat a kéthavonta megjelenő Kozmos húsz évi létezés után jutott el odáig, hogy a legutolsó számában megnyitott egy kétoldalas rovatot a megfigyelők eredményei számára. Állítólag többre nincs keret. A semmivel sem gazdagabb Magyarországon — ahol már az ismeretterjesztés is önelszámolásra tért át — havonta 48 oldalon kizárólag az amatőr észlelőknek szánt Meteor című folyóirat kb. 20 éve eredménnyel működik. Ami a szervezeti életet illeti, talán itt a legrosszabb a helyzet. Pedig a kulturális minisztériumon keresztül meglepően bőven csordogál pénz a csillagászat népszerűsítésére és az amatőr csillagászat támogatására. Egészen szép hálózata van a bemutató járási és kerületi csillagvizsgálóknak. Ahol nincs csillagvizsgáló, ott a népművelési központok mellett működő ún. csillagászati kabinetek feladata a népszerűsítés. Ezek szemináriumokat, kiállításokat, versenyeket és táborozásokat szerveznek az érdeklődők számára. Ezenkívül létezik a Szlovákiai Amatőrcsillagász Szervezet, (SZÁSZ) amely a csillagászati kabinetekkel karöltve fáradozik az amatör élet fellendítésén — meglepően kevés sikerrel. Azoknak a bizonyos csillagvizsgálóknak a hatásfokát jelentősen rontja az a tény, hogy egytől-egyig mindenütt 8—16 óra közötti a nyitvatartási idő. Esténként a csillagvizsgálók többségét bezárják, a modernebbekben a riasztóberendezést is bekapcsolják, nehogy illetéktelen behatolók esetleg használják a méregdrága, nagy nehezen beszerzett műszereket. Ezek után nem csoda, ha az amatőrök között főleg a Nap megfigyelése (a 8—16 órás nyitvatar-. fásba belefér) és a „szabadszemes" meteormegfigyelés (távcsőhiány) terjedt el. Országosan annyi változócsillagészlelés történik évente, amit egy jól felszerelt nyugati észlelő egyedül produkál. Pedig ez ajehető leghasznosabb amatörmunka, amit a profi csillagászok is igényelnek. Az általában ismert országos csillagásztáborokról csak annyit, hogy a legutolsót az egekig magasztalták, mert sikerült elérni, hogy a 100 résztvevővel és 100 ezer koronás költségvetéssel megrendezett tábor lakóinak kb. 30 %-a rendelkezett amatőrcsillagász múlttal. Komoly haladás. Hét-nyolc éve ez még csak 8—10% volt, és akkortájt még este 10-kor takarodó volt! A csillagásztáborban! Botrány! A SZÁSZ (kb. 650 tag) működésképtelenségét megmagyarázza az a tény, hogy szerkezete kísértetiesen emlékeztet egy bizonyos, azóta már totális csődöt mondott pártstruktúrára. Legutolsó országos konferenciáját egy ideológiai előkészítő bizottság a februári győzelem negyvenedik évfordulója jegyében szervezte meg. Erről ennyit. Ez ma már a múlté. Az új gazdasági rendszerrel együtt új (ideológiamentes) kultúrpolitikát is várhatunk, és nagyon úgy néz ki, hogy kevesebb ilyen célra adományozott pénzzel kalkulálhatunk. De az új piacorientált gazdaságra való áttéréssel együtt talán még az öregebb amatőrök is megérik azt, hogy az üzletekben válogatni lehet a jobbnál jobb távcsövek, atlaszok és könyvek között. Az amatörcsillagász találékonysága pedig nem absztrakt műalkotásokra emlékeztető távcsövek kreálásában nyilvánul majd meg, hanem'életképes önszerveződésben, amely megtalálja majd a megfelelő anyagi forrásokat is a működéshez. Addig is amíg a haditermelés polgárira való átalakítása keretében megérjük, hogy optikai üzemeink egymással versengve próbálják kielégíteni a piaci igényeket, sokat lendítene az amatörök helyzetén, ha legalább azt, amivel a hadsereg rendelkezik, kiselejtezés után nem olvasztókemencében végezné. Ugyancsak nem kellene külön befektetés a járási és kerületi csillagvizsgálók kihasználatlan távcsöveinek közkinccsé tételéhez, a csillagásztáborok résztvevőinek jobb kiválogatásához, stb. Ez már talán nem mese. Remélhetőleg ilyen (lesz) a valóság. Dr. JÁVORKA ÁGOSTON Fotó: Gyökeres György EGY AMATŐR CSILLAGÁSZ KESERVEI Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország Kelettől nyugatra és Nyugattól keletre, szóval valahol Közép-Európában a környezet- és fényszennyezéstől alig-alig pislákoló csillagos égbolt alatt, a ma mindenre elszánt amatőr csillagászaival. Az ő sanyarú sorsukról szól ez a mese ... Persze, a történet nem mese és ebben a mesebeli országban másnak is legalább annyi keserve volt, mint az amatőr csillagászoknak, de mert e cikk írója nem szent, ezért ne csodálkozzunk rajta, hogy elsősorban a saját fajtája bajai számára keresne orvoslást.
