A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-16 / 11. szám
Zs. NAGY LAJOS hazafelé menet megtanított egy ilyen nótára : „Pilo bi sza pilo, kebi bolo zacso. — amiből természetesen egy szót sem értettem, de azért vidáman fújtam egészen a magyar határig, azaz a madzaghidig — mert hogy el ne felejtsem, mi akkor külföldön, Szlovenszkón jártunk nagymamával. Tank a talapzaton Katona koromban „harckocsizó gyerek", azaz tankparancsnok voltam, most mégis meglepődöm, amikor megpillantom a Nagykürtös előtt talapzaton álló harcias külsejű T—34-es tankot, pedig nem is most látom először, viszont csak most jut eszembe, hogy megkérdezzem magamtól: mit keres ez itt? Talán bizony ez volt az első tank, amelyik fölszabadította Nagykürtöst? Ez semmiképpen sem lehet igaz, errefelé ugyanis egyáltalán nem voltak tankcsaták, de ami még rosszabb, a háború végén még ez a Nagykürtös sem létezett, amelyik előtt ez az ormótlan harci eszköz díszeleg. Ez a „város" ugyanis jóval '45 után kezdett fölépülni és nem egyéb sivatagszerű lakótelepnél, amilyen sokezer található az országban és szinte semmi köze nincs a régi kedves Nagykürtöshöz, amelynek evangélikus templomában például Mikszáth Kálmánt megkeresztelték. Ám ha mégse lenne igazam, ez a harckocsi a „felszabadítókkal" érkezett volna is ide '45 elején, még mindig marad a kérdés, hol rejtegették több évtizedig, hiszen talapzatra emelésétől, azaz műemlékké való nyilvánításától talán még 15 esztendő sem telt el. Arról meg tán fölösleges is szólni, micsoda ízlés kell ahhoz, hogy egy ilyen harci barmot műemlékké magasztosítsanak. Sajnos, most nincs itt a nagyanyám, aki minderre elfogadható magyarázatot adna. Ám nem messze a tanktól van egy másik műremek is, amelynek alapkőletételénél már én is jelen voltam: a UAZ, azaz a libereci tehergépkocsigyár összeszerelő üzeme. Az a jeles férfiú, aki annak idején az alapkövet elhelyezte, pontosabban egy kalapáccsal háPalócföldi mozaik Palócföld, Mikszáth Kálmán földje, Madách Imre földje, a világ legszebb tája, már csak azért is, mert e sorok Írója is ott született, ott gyerekeskedett, ifjonckodott, legénykedett, s feltehetően ez a föld fogja öt elnyelni „mint a persely", tehát semmi kétség, hogy ez a tájék a világ közepe, itt pottyant le az égből az aranyalma, ha jól emlékszem Varbón, de lehet hogy Óvárban, ám az sem kizárható, hogy éppen Zsélyben. Nézzünk hát körül ezen a vidéken, nézzünk körül most, amikor itt is halk és szelíd forradalmi szellők fújdogálnak és pirosítják ki (vagy sápasztják el) az arcokat! Az első látogatásom Nagykürtösön Kell egy kis visszapillantás! Először öt- vagy hatéves koromban jártam itt és módfelett csodálkoztam, miért hívják ezt a falut Nagykürtösnek, hiszen sokkal kisebb, mint Zsély, illetve ha már Így van, akkor az én falumat miért nem hívják Nagy Zsélynek — ezt kérdeztem nagyanyámtól, akivel akkor ezt az első látogatást megtettük, mégpedig gyalog, és igen lassan, hiszen nagymama akkor már elmúlt hatvanéves és különben is „meztélláb" mentünk mind a ketten, mezítláb viszont csak én tudtam volna sietni, sőt szaladni, épp csak az irányt nem ismertem még akkor. — De hiszen láthattad, hogy van Kiskürtös — válaszolta a kérdésemre — így hát kell lenni Nagykürtösnek is. Kis Zsély viszont nincs. Nagymama hajlamos volt az ilyen szofisztikus filozofálgatásra. Máskülönben ez az első látogatásom nagykürtösi rokonaimnál elég balul ütött ki: hároméves unokaöcsém alaposan elvert egy szijostorral, én visítottam, mert azt már tudtam, hogy a nálam kisebb gyerekeket nem szabad megverni, de azt, hogyan védekezzem, ha egy ilyen kisebb kölyök szijostorral támad rám, azt még nem. Ilyen eredménye van az egyoldalúan humanista nevelésnek. Azon is eleget csodálkoztam akkor, hogy a nagykürtösi emberek egészen másképp beszélnek, mint mi otthon. S nagyanyám romszor szelíden rákoppintott, néhány hete akasztotta föl magát, természetesen nem azért, mert egy nagykürtösi műremek létrehozásában három kalapácsütéssel közreműködött (az ilyen végzetes elhatározások okát inkább ne kutassuk!). Azon már inkább eltűnődhetnénk, hogy az alig tizenkét éves üzembe hogyan kerülhettek negyven-ötven éves szerszámgépek például egy 1943-ban gyártott Warderer — igaz még ma is becsületesen dolgozik két műszakban, de bárhogy nézzük is, 1943 óta volt némi fejlődés a világ valamennyi táján. E fejlődésből épp csak „a világ közepe" maradt volna ki ? Ó, ez sem egészen! A viszonylag kis vállalat kilencemeletes irodaháza minden bizonnyal világszínvonalú. Városka lakói szerintem csak „fehérház"-nak becézik. Zajlik azért az élet Nagykürtösön is szelíden, a szelíd és enyhe forradalom szellemében. Amint hallottam, a néhány magyar utcatáblát többen le akarták cseréltetni. Egyelőre még megvannak ... » Fotó: PrandI Sándor----------------------------------------------------------------------\ Június 1.—10. AZALEA Ön a végletek embere. A szimpátia és az ellenszenv áldozata. Ennek ellenére nagyszerű szónoki tehetségének köszönhetően teljesen leköti munkatársai és barátai figyelmét. A munkahelyi feladatokat könnyen elvégzi. Az érzelmek terén partnere érdekes embernek tartja. Leginkább a napraforgó, gerbera, liliom és a jácint vonzza. Számítani lehet viszont azokra a virágokra is, akik nem sajnálják az időt és a pénzt az Ön szórakoztatására. Június 11.—20. LILIOM Ön türelmes, hűséges és megbízható. Ezek a tulajdonságai feljogosítják, hogy a tudománynak szentelje figyelmét. Hajlamos az idegességre, de ezt képes legyőzni. Nagylelkűsége tiszteletet ébreszt környezetében. Az új felfedezései örömét megoszthatja az azáleával, de ha állandó kapcsolatra vágyik, keresse a gyermekié ncfüvet. Június 21.—30. VADRÓZSA Ön nagyon megértő és nagylelkű, kész segíteni mindenkinek a környezetében. Ennek ellenére nem mindig határozott a munkában. Fél, nehogy hibát kövessen el. Az érzelmek terén a szépséget helyezi előtérbe. Barátkozó típus, főleg a különc, furcsa embereket kedveli. Válassza a jázmint vagy a tulipánt. — 17
