A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
EMBERI SORSOK Állami intézményrendszerünkben az igazságügyi szervek nagyon fontos szerepet töltenek be, a bíróságok pedig — ítéleteik és határozataik révén — emberi sorsokról döntenek. Eközben az objektiven gondolkodó, egyszerű halandó is képet alkothat arról, vajon milyen is a jogrendszerünk, hogy jogállamiságunk mennyire valós, hogyan érvényesülnek az alkotmányban is garantált demokratikus elvek, s a bíróságok valóban a polgár érdekeit védik-e? A jognak, hagyományos szerepe szerint, ugyanis védenie kell az életet, a testi épséget, becsületet, az állampolgár jogos igényeit, a magán-, illetve a közösségi tulajdont; és persze az állam érdekeit is. A bíróságok feladata tehát védelmezni a társadalmat, a polgárok politikai, személyi, családi, szociális, munka-, lakás- és vagyonjogi érdekeit. Azok összességében és külön-külön is. Érvényben levő alkotmányunk szerint szocialista társadalomban élünk, amelyben a demokrácia elvei prioritási élveznek. Az utóbbi néhány hónap megmutatta, hogy a demokrácia elveit csak most kezdjük tanulni, hiszen a fejlett szocialista társadalomról szóló korábbi hangzatos jelszavak csak deklarálták az említett elvet. Megvalósítását a gyakorlatilag egypártrendszerü társadalom a saját ideológiájának megfelelően érvényesítette. írásomban nem akarok száraz tanulmányt adni a polgári perrendtartásról vagy a büntetőeljárás alapvető demokratikus elveiről. Az esetleges törvénytelenségeket megelőzendő szükségesnek érzem azonban, hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiségű és anyanyelvű polgárok figyelmét felhívjam az anyanyelv használatának elemi jogára a törvénykezésben. Alkotmányunk 20. cikkelye a bíróságokról, azok szerkezetéről és bírák választásáról rendelkezik. Ez a jogszabály kimondja, hogy a törvény és a biróság előtt minden polgár használhatja anyanyelvét, ami nagyon fontos alapelve mind a polgárjogi perrendtartásnak, mind a büntetőeljárásnak. E? az egyenlőség azonban csak úgy valós, ha az eljárásban résztvevő egyének valóban egyenlő feltételek mellett juttathatják érvényre jogaikat. Az államnak tehát minden lehetőséget biztosítania kell, hogy a jogaiban senki se szenvedjen sérelmet. Vi____________________________________________HÉTVÉGE A kétnyelvűségről — a tárgyalótermekben szónt a feltételek — amelyeket a bíróságok kötelesek megteremteni — csak akkor lehetnek egyenlőek. ha az eljárás valamennyi résztvevője anyanyelvén érvényesítheti jogát. így a csehek csehül, a szlovákok szlovákul, a magyarok magyarul, az ukránok ukránul, a németek németül, a lengyelek pedig lengyelül és így tovább. A bíróságok előtt ez biztosítéka az esélyegyenlőségnek. Az anyanyelv használatának tehát nincs semmiféle törvényes akadálya sem a polgári, sem pedig a büntetőeljárás során. Ezt a jogát bárki érvényesítheti, legyen az illető al- vagy felperes, vádlott, elitéit, tanú. örökös, stb. A bíróságokon, jegyzőségeken. az ügyészségeken vagy a rendőri nyomozó szervek előtt egyaránt. A Polgári perrendtartás 18. §-a szerint a polgári eljárás résztvevőit azonos jogok illetik meg. Anyanyelvűket mind szóban, mind Írásban használhatják a bíróságok előtt, mégpedig valamennyi szinten. Az állampolgár általában jogorvoslás céljából fordul beadvánnyal a bírósághoz. Ezt anyanyelvén is megfogalmazhatja, mert a törvény rendelkezik a tolmács intézményéről. Tolmács segítségével kapcsolódhat be a tárgyalásba is, amely egyébként csak cseh vagy szlovák nyelven folyik. A magyar anyanyelvű és nemzetiségű csehszlovák állampolgárok által is lakott, azaz a vegyeslakosságú járások bíróságain, jegyzöségein, ügyészségein és rendőrségein általában a fenti elveknek megfelelően végzik munkájukat. E járások említett intézményeiben többnyire magyar nemzetiségű. illetve magyar anyanyelvű bírák, jegyzők, bírósági fogalmazók, ügyészek, nyomozók is dolgoznak, így nem szabadna, hogy a hazánkban élő több mint félmillió magyar nemzetiségű polgár kárára hozzanak törvénytelen végzéseket, ítéleteket. Mivel a tárgyalások „élöek", a magyar anyanyelvű polgár közvetlenül használhatja anyanyelvét. Ha kifejezi szándékát, hogy magyarul kíván nyilatkozni, vagy vallomást tenni, akkor a kihallgató bírónak, jegyzőnek, ügyésznek, nyomozónak ezt respektálnia kell. Amennyiben az illetékes személyek nem beszélnek és nem is értenek magyarul, akkor a törvényes eskütétel után kötelező a tolmács jelenléte. A leírtakból következik, hogy a tárgyalásokat nem vezetik ugyan a nemzetiségiek nyelvén (ezt a törvényt nem teszi lehetővé); ám a magyarlakta vidékeken, ahol a bíró is tud magyarul, más a gyakorlat. A bíró magyarul hallgatja ki az al- vagy a felperest, a vallomásaikat viszont szlovákul diktálja a jegyzőkönyvbe. A közjegyző előtt zajló eljárásban a felek szintén használhatják anyanyelvűket és ebben az esetben ugyancsak tolmács alkalmazható. Lényegében hasonló a helyzet a büntetőeljárásban is. Egy bűncselekmény felderítésének kezdeti stádiumától mind a vádlott, mind a sértett, de más tanúk is kérhetik — ha nem beszélnek szlovákul vagy csehül —, hogy vallomásaikat anyanyelvükön tegyék meg. Ilyenkor természetesen ismét kötelező a tolmács biztosítása és jelentése a jegyzőkönyv írásakor. A tolmács díját állami költségből fedezik. A nyelvhasználat jogát az ország bármely bíróságán lehet érvényesíteni, az illető nemzetiség által lakott területeken kívül is. Több esetben csak a bírósági tárgyaláson tudódik ki, hogy a vallomást tevő személy a nyomozószerv előtt nem a leírt nyelven beszélt és a jegyzőkönyvben nincs feltüntetve a tolmács neve. Ilyenkor, a perrendtartás érvényes előírásai szerint, az illető bíró a főtárgyalásról az ügyészen keresztül, egészen a vizsgálati stádiumba küldheti vissza az ügyet — korrigálandó a mulasztást. Amennyiben a jegyzőkönyv a nyomozás során a törvénynek megfelelően íródott, a tárgyalást vezető bíró a tárgyalásra már a tolmácsot is köteles biztosítani. Tolmácsra akkor is szükség van, ha a büntetötanács tárgyalást vezető elnöke tud magyarul. Az objektiv okfejtés, tényfeltárás érdekében, illetve az esetleges részrehajlást kiiktatandó, szükséges, hogy a magyarul nyilatkozó személyt a tolmácson keresztül a nepbírák, az ügyész, de az ügyvéd is megértse. Gyakori eset, hogy a bíróságok az ott dolgozó jegyzőkönyvirókat (gépírónöket) használják tolmácsként. A bírósági, jegyzői és a rendőrségi protokollok nyelve Csehszlovákiában tehát a cseh illetve a szlovák nyelv. Az ítéleteket, végzéseket vagy határozatokat úgyszintén e két nyelven fogalmazzák meg. Ha azt a felek kérik, az SZSZK Igazságügyi Minisztériumának 226/74-es rendelkezése lehetővé teszi az ítéletek akár magyar, akár ukrán nyelven való kézbesítését is. A gyakorlatban erre kevés példa akad. Az ítéleteket többnyire hivatalos nyelven kapják kézbe a felek. Egyéni belátása szerint ezt saját költségére mindenki lefordíttathatja. A dél-szlovákiai járások bíróságain megtalálhatók a kétnyelvű eligazító táblák, a kétnyelvű pecsétnyomók. (Ez a gyakorlat pl. a Dunaszerdahelyi és Komáromi járásban.) A bíróságok és ügyészségek részére a kétnyelvű nyomtatványok is biztosítottak, bár a valóságban ezt csak két járásban érvényesítik (ismét csak a Dunaszerdahelyi és Komáromi járásban). Nem szabadna, hogy törvénytelenség keletkezzék abból, hogy valaki — pl. a beidézett személy — ne tudja: mi célból kell megjelennie egy kihallgatáson, miről és milyen pozícióból kell majd nyilatkoznia. A tárgyalást vezető bírák többnyire ezért már a tárgyalás megkezdése előtt figyelmeztetik a per résztvevőit jogaikra és kötelességeikre; ebben anyanyelvűk használatának lehetőségére is. A tapasztalat viszont az, hogy az anyanyelvén többnyire csak akkor nyilatkozik valaki, ha a tárgyalást vezető bíró észreveszi, hogy az illető nem ismeri eléggé a tárgyalás nyelvét s gondolatait nem tudja szabatosan megfogalmazni. Gyakorlati tapasztalatait, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok — mind a polgári, mind a büntető ügyekben — alig élnek nyelvhasználati jogaikkal és nemigen élnek ez irányú lehetőségeikkel. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy esetleg hátrányos helyzetbe kerülhetnek a végső döntést illetően. Ezt az érvelést nem szabad elfogadni, mert az anyanyelv használata egyetlenegy esetben sem befolyásolhatja kedvezőtlenül a bírósági, jegyzöségi vagy egyéb ügyekben až érdemleges döntést, illetve az ítélethozatalt. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy anyanyelvének használata miatt csorba esett becsületén, ott van a jogorvoslat, a fellebbezés lehetősége, és egy felsőbb fokú bíróság az objektív bizonyítékokból, a tényállásból kiindulva, megállapíthatja az esetleges törvénysértés mértékeit, a valós helyzetet. Dr. KUBÍK TIBOR tanácsvezető bíró ANATOL POTEMKOWSKI (lengyel humorista) VIRÁG NÉLKÜL Este a feleségem lármázott velem, mert zajt csaptam a konyhában. — Nyugodtan mosogathatnál akkor is, amikor én nem vagyok itthon — mondta és behajtotta az ajtót. — Hiszen én komoly tudományos munkát végzek, te pedig naphosszat nem csinálsz egyebet, csak Írogatsz meg más efféle. Nyomban elzártam a csajaot. — Ne haragudj — kértem, és a piszkos edényekkel együtt kivonultam a fürdőszobába. Lábujjhegyen jártam, így kitünően hallottam, amit a feleségem mondott. — Nekem a feszült munka után pihenésre van szükségem, de alighogy előveszek valamilyen könyvet vagy újságot, vagy ledőlök, esetleg valami érdekes műsort meg akarok nézni a tévében — te mindjárt csörömpölni kezdesz az edényekkel, mosol valamit a gépben vagy bekapcsolod a húsdarálót. Angyali türelem kell ahhoz, hogy kibírjam mindezt. Becsuktam feleségem szobájának az ajtaját, majd a fürdőszobáét is, és szépen elmostam az edényt a kádban, azután visszavittem a konyhába — a legcsekélyebb csörömpölés nélkül. Amikor ezzel végeztem, nyugodtan nekifoghattam a gombvarrásnak. Szégyellem, de tény és való, hogy az utóbbi időben kissé elhanyagoltam az ingeimet — több gomb hiányzik róluk. Még a feleségem is észrevette és néhány csipös megjegyzést tett. A gombvarrás nagyszerű kikapcsolódás. Ülőmunka és nem is zajos. Idegileg és fizikailag egyaránt pihentető. A feleségem fontos ember. Az aprócikkgyár könyvelésének archívumában dolgozik, az igazgatóság belső utasításainak lerakott példányait őrzi. Szó ami szó — felelős állás, össze sem hasonlítható azzal, amit én csinálok. Különben egyenrangú házasfelek vagyunk. Ha megegyezik a véleményünk, én döntők, ha különbözik, akkor a feleségem dönt. A feleségem humán műveltségű, műszaki érzéke nincs. Nem tudja elindítani a mosógépet, a húsdarálót, a porszívót, nem képes bekapcsolni a villanyvasalót. Ez az én szakterületem. Közösen döntöttünk igy. Reggel észrevettem, hogy a feleségem ma szabadnapos. Csöndesen söprögettem, nem indítottam el a porszívót, mert a nyugalom nekem mindennél fontosabb. Semmi serry drágább, mint a nyugodt otthoni légkör. Majd felhoztam az újságot a feleségemnek, kimostam az ingemet a mosdóban, és a ruhámat is kivasaltam — mivel eszembe jutott, hogy ma Nőnap van. A szobámban is van egy kis vasalódeszka, akkor vasalhatok. amikor kedvem tartja. Ez nem idegesíti a feleségemet, vagy ha mégis — akkor jól uralkodik magán. Emiatt mindenesetre még sohasem veszekedtünk. Éppen csak végeztem a reggelimmel, amelyet a vasalódeszkán fogyasztottam el, amikor megszólalt a telefon. Rohantam a készülékhez, nehogy a csöngése fölébressze a feleségemet, ha esetleg elaludt újságolvasás közben, mert nyugalmat akartam ezen a reggelen. Egy lap szerkesztőségéből kerestek. — Mit csinálna, ha történetesen nő volna ? — kérdezte az újság munkatársa. Elgondolkoztam. — Ugyanazt csinálnám, amit most — böktem ki végül —, csak azzal a különbséggel, hogy akkor március 8-án virágot kapnék. Ford.: Gellért György 19
