A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-23 / 8. szám

Miért éppen a rendőrfőkapitánnyal akarok Izraelben interjút készíteni? — kérdezték már itthon, majd izraeli vendégfogadóim is erről faggattak.

Nos, az olvasó eldöntheti érdemes volt-e Dávid Krausztól, Izrael országos rendőrfőkapitányától választ kérni a feltett kérdésekre.

— Ahhoz, hogy érthetők legyenek gondjaink és eredményeink — kezdte bevezetésképpen a beszélgetést a dunaszerdahelyi születésű főkapitány —, annyit tudni kell, hogy Izraelben a rendőrség országos nemzeti szervezet, s feladatait — természetesen — törvény határozza meg. Eszerint a rendőrség nem a politikai pártokat, nem is a képviselőkből álló kormányt, hanem a lakosságot szolgálja. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a kormány nevezi ki: de a rendőrség szakmai ügyeibe a kormánynak nincs beleszólása. A kapcsolatot a kormánnyal a rendőrminiszteren keresztül tartjuk, aki az irányelveket határozza meg és főleg költségvetési ügyekkel foglalkozik. A felelősség teljes egészében a főkapitányé és senki sem szólhat bele olyan részletekbe, hogy — például — kit kell letartóztatni, hogyan történjék a kihallgatás. Még annyit, hogy a közelmúltig hagyományos rendőrségi feladatokat láttunk el: közbiztonság. bűnüldözés, közlekedésrendészet. Amióta az arab zavargások az országban felerősödtek. a közbiztonságra terelődött a figyelem. A megszállt területeken a közbiztonság feladatát a katonaság látja el. Erre azért is szükség van, mert a rendőrség minden esetben az izraeli törvények szerint jár el, de az elfoglalt területeken — például Júdeábán, a jordániai, a gázai övezetben — az egyiptomi törvények az érvényesek. Ezeken a helyeken a rendőrség csak segíthet a katonaságnak, mert a helyzet az igazságszolgáltatást illetően is bonyolult, hiszen ez is az ottani, a jordániai, illetve az egyiptomi törvények szerint érvényesül. Egy jellemző példa: a gázai övezetben a helyi bíróság — az arab „szokást" követve — 25 botütésre ítélt egy autótolvajt. A büntetés végrehajtását az izraeli rendőri hatóságok — természetesen — nem vállalták. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a mi rendőrségünk csak törvényes eszközöket vegyen igénybe.

— Kivel szemben kell megvédenie az álláspontját a rendőrfőkapitánynak?

— Elsősorban saját beosztottjaimmal, vezető kollégáimmal. Nem mindenki ért egyet azzal, hogy fontosabb a törvény betartása, mint a rendőrök biztonsága. Megértem, hogy a járőrözőben — aki folyamatosan ki van téve a terrortámadásnak, a provokációnak — óriási a feszültség. Szerintem azonban vállalnunk kell a visszafogottságot a végsőkig. Aki pedig nem vállalja

ezt, attól meg kell válnunk. Éppen most szereltünk le hat rendőrt. Bíróság elé kerülnek, mert bebizonyosodott, hogy kényszerítő módszereikben túllépték a megengedett határt. Eredményeink eddig a törvényességhez ragaszkodó álláspontot igazolták.

— A kelet-jeruzsálemi kereskedősztrájkkal azonban nem sikerült megbirkózniok. A bazárok többsége zárva, és igy egy idegenforgalmi színfolttal szegényebb a város.

— Igen. Nincs a kezünkben semmilyen törvényes eszköz, amellyel a kereskedőket rávehetnénk a bazár üzleteinek kinyitására. Noha ez elsősorban nekik súlyos üzleti kár, ám a mufti fenyegetései miatt, aki az ellenállást szítja, a többség nem meri kinyitni a boltját. Ezzel kapcsolatban is vannak, akik azt hangoztatják, hogy a kiadott üzleti engedélyek alapján jogos volna a rendőrség kényszerintézkedése. Szerintem nem, mert ha — mondjuk — Nyugat-Jeruzsálemben a zsidó kereskedők határozatot hoznak, például az adóhivatal bojkottálására, őket sem kényszerítjük üzletük kinyitására.

— Az elvek világosak,’ de sikerül-e a hétköznapok gyakorlatában betartani és betartatni minden rendőrrel?

— Izraelben tizennyolcezer rendőr teljesít szolgálatot, beleértve e létszámba a határrendörséget is. Természetesen, a rendőrök is emberek, de ez nem jelentheti, hogy elnézünk nekik bármily szubjektív, a törvényességtől eltérő magatartást.

— Vannak-e rendőrök, akik a szigorítások miatt leszerelésüket kérték?

— Nem jellemző. Az utóbbi időben nem merültek fel morális problémák a rendőrségen belül. Jobb lett a fizetésük is. Az igazsághoz tartozik, hogy probléma továbbra is az utcai szolgálatot teljesítőkkel van, mert a magasabb iskolát végzettek nem kívánkoznak ilyen beosztásba. Hozzáteszem, hogy az izraeli rendőrség több mint harminc, a főtiszteknek pedig hetven százaléka egyetemet végzett.

— Ez azt jelzi, hogy van utánpótlás és van válogatási lehetőség?

— Tavaly a jelentkezőknek csak húsz százalékát vették fel. A minimális követelmény — a 12 osztály sikeres elvégzése mellett —, a kifogástalan egészségi állapot. Ezenkívül szigorú pszichotechnikai vizsgálatnak vetünk alá mindenkit, igy sikerül betölteni minden helyet, ám a létszám növelését a költségvetés — amit 1976 óta nem emeltek — erősen korlátozza.

— Van-e politikai szervezkedési lehetőség a rendőrségen belül?

— A rendőrségen belül semmiféle politizálás nem folyik.

— A rendőrök nem is szavazhatnak?

— Dehogynem. A szavazás állampolgári jog, ami természetesen nem zavarhatja a hivatásssl járó munkát. 1978-ban volt egy próbálkozás, amikor is a rendőrök szakszervezetet akartak kialakítani, de ezt tövényesen megakadályozták. Ugyanakkor lehetőséget kaptak arra, hogy bármelyik rendőr érdekvédelemért a bírósághoz forduljon.

— Az önök túlterheltségét lehetne-e enyhíteni azzal, hogy bizonyos feladatokat magánrendőrség végezzen el?

— Szerintem a ránk bízott feladatokat törvényesen csak a nemzeti, állami rendőrség láthatja el. Létezik Izraelben privát rendőrség is, de ezek csak személyi védelmet, vagyonőrzést vállalhatnak.

— Hogyan birkózik meg a rendőrség az

Izraelben is egyre súlyosabbá váló kábítószer-problémával? Mi az oka annak, hogy érdemes az országba mind több kábítószert becsempészni? Ennyire növekszik a kábítószer-fogyasztók száma?

— Sajnos, el kell ismerni, hogy ebben a tekintetben romlott a helyzet, s ennek az az oka, hogy Izraelben eddig könnyű volt a kábitószercsempészek dolga. A heroint és a kokaint itt forgalmazzák, a könnyebb drogok többségét továbbítják Egyiptomba és más környező országokba. A törvény a kábítószer-fogyasztókat is bünteti. Számunkra ez azért fontos, mert gyakran a kábítószerezőkön keresztül juthat el a rendőrség a terjesztőkhöz, akikkel szemben kérlelhetetlenek vagyunk.

— Egy olyan országban ahová a világ minden tájáról érkeztek bevándorlók, jogos a kérdés: milyen az izraeli rendőrség összetétele?

— Rendőrségünk keretében szolgálnak zsidók, drúzok, cserkeszek, muzulmánok. A legutóbb avatott rendőrtisztek között már volt egy arab is.

— Úgy vettem észre, hogy az izraeli sajtó nem túlságosan elégedett a rendőrséggel. Egyáltalán, milyen a kapcsolatuk a hazai tömegkommunikációval ?

— Noha rendszeresen tartunk sajtótájékoztatót, az együttműködést túlzás volna kofliktusmentesnek minősíteni. Ennek egyik oka, hogy Izraelben az újságírók „vérre menően" versenyeznek egymással a szenzációért, és ebben a harcban számukra semmi sem szent. Mondok egy jellemző példát. Az újságíró bement a megszállt terület egy arab iskolájába, rávette a diákokat, hogy menjenek ki az utcára és az arra jövő autókat kővel dobálják meg. Sok nógatás persze nem kellett, és az újság fotósainak már meg is volt az „ellesett pillanatkép". Hozzáteszem, hogy az ilyen esemény Izraelben ma már igencsak olcsó szenzáció.

— Mi a gyakorlat, ha a sajtóban a rendőrségről téves, hibás vagy valótlan állítás jelenik meg? Azonnal reagálnak?

— Feltétlenül, a legkisebb ügyben is. Éppen tegnap jelent meg egy apró hir, illetve bírálat, miszerint nem tudunk előállítani egy rendőrt, akinek bíróság előtt kell felelnie tettéért. Azonnal vizsgálatot rendeltem el, és kiderült: az illetőt már két éve elbocsátottuk és — mivel nálunk nincs lakhely-bejelentési kötelezettség — valóban nem tudjuk megtalálni. A hírből tehát csak az hiányzott, hogy az illető már nem rendőr.

— A rendőrség teljesen ártatlan lenne? Most hallottam egy friss botrányról, ami közvetlen a sajtót érintette. Az újságok szerint egy zavargás alkalmával a civil nyomozók feltűnés nélküli megjelenésüket egy „PRESSE" (sajtó) feliratú, civil személyautó „beosonásával" próbálták megoldani, de leleplezték őket és a sajtó haragját nem úszták meg.

— Nézze, a nyomozói munka néha furcsa szituációkat teremt. Ha — mondjuk — azt írták volna ki „fedőnévként" az autóra, hogy „Tejgazdaság" és leleplezik őket, senki nem szól egy szót sem.

— Mi a magyarázata annak, hogy a rendőrfőkapitány megtartotta, megtarthatta „régi" nevét. Úgy tudom, hogy az izraeli közélet személyiségei csaknem kivétel nélkül héberesítették a nevüket.

— Valóban a kevés kivétel közé tartozom. Mielőtt kineveztek erre a vezetői posztra, nem köteleztek, de javasolták a névváltoztatást. Azt mondtam, ha Dunaszerdahelyen jó volt a Krausz név és Dávid Krausz közrendőrböl főkapitányságig vihette, akkor ettől a névtől már nem válók meg.

PÁLOS MIKLÓS (Képes 7)

A botütéstől a kábítószerig

NÉGYSZEMKÖZT AZ IZRAELI RENDŐRFŐKAPITÁNNYAL