A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-16 / 7. szám

Rovatvezető: MÁCS JÓZSEF rövidsége, s a tevékenységhez feltétle­nül szükséges „intézmények" — appa­rátus hiánya miatt erre most nem látok sok lehetőséget. Valószínű, hogy mire ezek a sorok megjelennek a lényegi kérdésre — ki alapítja meg a pártot — már ismerni fogjuk a választ. Annak ellenére, hogy mind ez ideig nem tar­tottam túlzottan szerencsésnek a párt­­alapitásra, most — január 8-án a Cse­­madokot tartom arra legalkalmasabb­nak. Ellenvetésem eddigi legfőbb indo­ka az volt, hogy nem tudtam kellő megnyugvással hová áthelyezni eddigi fő tevékenységét, nemzetiségi kultú­ránk ápolását, s azokat a tagokat, akik továbbra is csak a kultúrával kívánnak foglalkozni. Ennek egyik lehetséges megoldása a klubtanács január 6-i ülé­se után fogalmazódott meg bennem. Ezen a tanács jelenlévő tagjai, közöttük jómagam, úgy döntöttünk, hogy további munkánkat — tevékenységünket önál­lóan, függetlenül kívánjuk folytatni. Tel­jes mértékben összpontosítva a klubok eredeti céljára, a kultúrára a kulturális tevékenységre összpontosítva, s ugyan­akkor távolmaradva mindennemű poli­tikai harctól. A független klubokat, tel­jesen önálló tevékenységükben én ké­pesnek tartom arra, hogy minőségileg is javítva továbbvigyék és ápolják az eddig a Csemadok keretében végzett kulturális munka jelentős részét. (Sok helyen már ez ideig is ezt tették.) Ma­gyarságunknak azon tagjai, akik csak a kultúra — önművelődés terén szeretné­nek aktivizálódni a klubok, klubszerű egyesületek keretében, tág teret kap­hatnak elképzeléseik megvalósítására. A Csemadok így mentesülve a kultu­rális munkától meglévő és személyei­ben megújítandó apparátusát, kiépített hálózatát, s ezeken keresztül tevékeny­ségét csaknem teljes mértékben az ér­dekképviseletnek, illetve a politikai élet­ben való aktiv részvételnek tudná szen­telni ... Jómagam nem félek attól, hogy aktív tagsága eltávozna az ily módon újjászülető Csemadokból, mint pártból. Nevét természetszerűleg min­denképp meg kell változtatnia. Lehet „Magyar Párt”, „Csehszlovákiai Magya­rok Pártja" vagy más is. Eldöntése fon­tos, de nem a legfontosabb kérdés, s nem egyének, hanem a támogató tag­ság feladata lesz. Programjában az alábbi feladatokat tartanám fontosnak kihangsúlyozni-: a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebb­ség egyéni és kollektív jogainak védel­me, betartásuk ellenőrzése, külön figye­lemmel kísérve az alkotmányos jogo­kat ; a kétnyelvűség következetes meg­tartása és biztosítása a magyarlakta területeken; az anyanyelvi oktatás biz­tosítása, a tanítóképzés terén főisko­lai-egyetemi szinten is; a magyar nem­zeti kisebbség életének maximális ön­igazgatása; a kassai kormányprogram felülvizsgálata. PUNTIGÁN JÓZSEF Tények Mindig viszolyogtam a statisztikai ki­mutatástól, most azonban nem tudok ellenállni a belső kényszernek. Példának hozom fel saját szülőföldem járását, a rimaszombatit, hogyan érvényesült, il­letve nem érvényesült a lakosság százalékarány szerinti képviselete a já­rási nemzeti bizottság választott és végrehajtó szerveiben. A fölvázolt kép már csak azért is elgondolkoztató, mert 1948 februárja után a lakosság nemze­tiségi megoszlására való tekintettel még ragaszkodnak annak az elvnek az érvényesítéséhez, hogy ha a járási veze­tő párttitkár szlovák, akkor a járási nemzeti bizottság elnöke magyar. Ekkor állt évekig a jnb élén Éliás József. Aztán változtak az idők, az elvek, az 1960-as területi átszervezéssel szlovák többségi járásokat hoztak létre Dél-Szlováki­­ában, és egyre rosszabbodott a magyar lakosság képviselete a járási nemzeti bizottság választott és végrehajtó szer­veiben. A tanácskozások kétnyelvűsége is fokozatosan megszűnt. De nem foly­tatom tovább, beszéljenek a tények! A járás lakosságának 48,2 százaléka magyar nemzetiségű. A járási nemzeti bizottság plénumá­nak nemzetiségi összetétele: 48 szlo­vák és 42 magyar képviselő (46,6 szá­zalék) Az oktatásüggyel és a kultúrával fog­lalkozó bizottságok összetétele: — oktatásügyi bizottság: 6 szlovák, 3 magyar (33,3 százalék) — kulturális bizottság: 6 szlovák, 3 magyar (33,3 százalék) Ez az összetétel a legutóbbi választá­soktól érvényes! A járási nemzeti bizottság tanácsa 13 tagú: ebből 8 szlovák, 5 magyar nemzetiségű (38,5 százalék). A Nyilvánosság az Erőszak Ellen kép­viselőivel történt megegyezés után az 1989. december 18-i plenáris ülésen korrigálták a tanács összetételét, még­pedig úgy, hogy ne érvényesüljön a CSKP vezető szerepe. Lemondott egy magyar nemzetiségű párttag, a tanács­tagok száma pedig 13-ról 1 5-re növe­kedett. Ezután a nemzetiségi összetétel a következőképpen alakult: — a 15 tagú tanács 9 tagja szlovák, 6 tagja magyar nemzetiségű (40 száza­lék). A szűkebb vezetőség összetétele: elnök — szlovák alelnök — szlovák alelnök — magyar alelnök — szlovák titkár — szlovák a Népi Ellenőrző Bizottság elnöke — szlovák a magyarok aránya ebben a fontos végrehajtó szervben 16,6 százalék. A járási nemzeti bizottság osztályve­zetőjének összetétele: 11 szlovák, 3 magyar nemzetiségű (21,4 százalék). Befejezésül minden kommentárt mellőzve jegyzem le, hogy a járási nem­zeti bizottság 172 dolgozójából 62 a magyar nemzetiségű (36,05 százalék). M. J. Viharos este A Csemadok bösi alapszervezete meg­tartotta nem éppen rendhagyó, a de­mokratikus átalakítás szellemét magán viselő évzáró tagsági gyűlését. Fellépett a helyi, valamint a nagymegyeri kórus. Ág Tibor karnagy vezénylésével. A meg­nyitót Miklós Ferenc tartotta. Üdvözölte a megjelenteket, s a jelölő és javaslóbi­zottság megválasztása után Horváth Mária, az alapszervezet elnöknője is­mertette az egybegyűltekkel a szerve­zet tevékenységéről szóló beszámolót, amit megkülönböztetett figyelemmel hallgattak meg a jelenlevők. A beszá­moló tartalma nem a megszokott, sab­lonos volt, éppen ellenkezőleg. Meg­tudhattuk belőle, hogy a Független Ma­gyar Kezdeményezés csoportja élesen bírálta a vezetőség munkáját, és lemon­dásra szólította fel. Az elnöknö bejelen­tette, hogy tudomásul veszi a felszólí­tást, és egyhangúlag lemond. Ezzel a bejelentéssel kezdődött a vita, amely már nem is vita volt, hanem az egymást tisztelni sem tudó, az emberi méltósá­got meghazudtoló felszólalások vihara. Ha mindenütt demokráciáról, demokra­tikus átalakulásról beszélünk, nem he­lyénvaló, hogy az egyes kultúrtársak a nem rokonszenves szónok mondandó­jába a szó szoros értelmében beleki­abálnak, lehetetlenné téve őt ezzel. Igaz, a demokráciát mi még csak most ízlelgetjük, most kóstolunk bele a helyi plébános úr szavaival élve. Ez nem megy egyik napról a másikra. Főleg az ilyen helyzetekben kellene jobban oda­figyelnünk egymásra, jobban tisztelet­ben tartanunk egymást. Megjegyzem, ennek a tiszteletnek kölcsönösnek kell lennie. Az egyre élesedő, néha már az emberi tűrőképesség határát súroló vi­tában pro és kontra érveket sorakoztat­tak fel a vitázók az új vezetőségi tagok személyét illetően. A régi vezetőség ugyanis 16 teljesen új nevet jelöltek meg. A demokráciában a kritikának he­lye van, s ha jogos, el kell fogadni, nem szabad sértésnek venni stb. Már a késő éjszakába nyúlva, majdnem éjfél felé született meg kompromisszumos meg­oldás. A 16 név közül mindenki kivá­laszthatta azt, akit az új vezetőségben szeretne látni és a kihúzottak helyébe a saját jelöltjét írhatta be. A szavazás eredménye várható volt és igaznak is bizonyult. Megmaradt a régi vezetőség, de további két új taggal bővült. Végeze­tül szabadjon megfogalmaznom egy gondolatot. Szerintem a Csemadoknak nemcsak a kultúra ápolásával kell tö­rődnie, mint ahogy ez is elhangzott, hanem a politikával is. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a Cse­madok politikai párttá váljon. Mint egy független szervezet, a maga lehetősé­geit ismerve és kihasználva tegyen meg mindent azért, hogy ne kelljen az em­bereknek szégyellniük magyar nemzeti­ségüket, hanem büszkén, szabadon hir­dethessék anélkül, hogy csorba esne becsületükön. CSICSAY ALICA Tanfolyamok Zselizen A Zselizi Városi Népművelési Központ fő feladatai közé tartozik az iskolán kívüli nevelés és művelődés. A beszél­getések és az előadások mellett nem kis szerepet kapnak a tanfolyamok, me­lyek nagy népszerűségnek örvendnek a lakosság körében. Az 1989-es évben a népművelési központ dolgozói 13 tan­folyamot szerveztek, s ezekben közel 300 résztvevő bővíthette ismereteit és tudását. A lányok és az asszonyok 3 szabó­varró-, 1 sütő- és 1 hidegkonyha tanfo­lyamon sajátíthatták el a varrás és a konyhaművészet fortélyait. A szaktan­­folyamokat elsősorban az ifjúság láto­gatta. A legkisebbek számára már má­sodik alkalommal szervezték meg a né­met nyelvtanfolyamot. A nyolcadikosok hagyományos társastánctanfolyama ünnepélyes táncbemutatóval végző­dött. Már évek óta nagy az érdeklődés a zongora-, gitár- és harmonikatanfolya­mok iránt; tavaly nemcsak Zselizen, de a közeli Fámádon (Farná) is működött ez a tanfolyam. A Zselizi Büntetésvég­rehajtó Intézetben az írástudatlanok számára két tanfolyamot szerveztek. A Városi Népművelési Központ a tan­folyamok szervezésében szorosan együttműködik a Jednota FSZ Zselizi Ellenőrző Bizottságával és a Szlovák Nőszövétség helyi szervezeteivel. Elismerést érdemelnek a szabadide­jüket feláldozó előadói testület tagjai: Trnavský Irén, Ulbríková Éva, Bordánová Anna, Vaneková Zdenka, Horváth Ár­pád és Demian Tibor. A népművelési központ most azon fáradozik, hogy bő­vítse a tanfolyamok skáláját és az elő­adói gárda tagságát. DROBNÝ ZSUZSANNA ■»

Next

/
Thumbnails
Contents