A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
hon keresztyén légkörben nevelkedtem. — Milyen a keresztyén légkör? — nézek rá kérdően. — Jézusi parancs követésű: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedböl és teljes elmédből." Ez az első nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat." — Miért idézett a bibliából? — Mert a vallásgyakorlás korlátozása félelmet váltott ki és pusztítást végzett az emberi lelkekben, hiszen az erkölcsi élet megromlása következett be .. . — Ha már említette Lévát, beszéljen még róla! — Ott jártam általános iskolába, majd gimnáziumba. Mi voltunk az utolsó magyar osztály, velünk szűnt meg a magyar gimnázium. Arra emlékszem, hogy a következő osztályba már nem volt elég jelentkező. A cél mindenképpen a gimnázium megszüntetése volt. Kifogást lehetett találni. 1975-ben érettségiztem, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a legnehezebb esztendőkben jártam gimnáziumba. — Mi a helyzet a reformátusokkal Szlovákiában? — fordítom figyelmét újra beszélgetésünk témájára. — Körülbelül nyolcvanezer református él Szlovákiában. És vagy százhúsz lelkész szolgálja a gyülekezeteket! Tizenötre teszem a női lelkipásztorok számát. Kiss Pálné és Szabó Sándorné voltak az első női lelkipásztorok, — Hányán konfirmáltak tavaly Serkén ? — Kétévenként konfirmálnak — nyolcan-tízen. Én készítem fel őket az ágendázásra. Pünkösd előtti vasárnap délelőtt zajlik az esemény. A gyerekek virágdíszbe öltöztetik a templom belsejét. Fehér ruhában a lányok, sötét öltönyben a fiúk. Szülők, keresztszülök, rokonok és a gyülekezet tagjai szoronganak a templomban. A konfirmáció a hitben való megerősítés. Konfirmálás után a gyermek feljogosul az úrvacsoravételre. — Serke, Simonyi, Darnya, Jéne, Fülek. Nem sok ennyi szolgálattevő hely? — Sok, nem sok, vállalnom kell a lelkészhiány miatt. Hozzávetőleg 30 anyaegyház-községünk van, a hozzájuk tartozó leányegyház-községekkel, s ezeket egyházmegyénkben csupán tíz lelkész szolgálja. A szlovákiai református keresztyén egyház hét egyházmegyére tagolódik. Pozsonyi, dél-nyitrai, észak-nyitrai, gömöri, nyugat-kassai, kelet-kassai és eperjesi. Eredetileg minden anyaegyháznak volt lelkipásztora, tehát csak a mi gömöri egyházmegyénkben húsz lelkész hiányzik. A barsi (észak-nyitrai) és a gömöri (besztercebányai) egyházmegye áll a legrosszabbul. Gömörben nagyon sok gyülekezet szinte széthullott az ateista propaganda, a falvak leépítése, a fiatalok elköltözése és a közöny következtében. — A békés forradalom hatása érződik-e ? — Egyértelműen. Tapasztalom a gyülekezeteimben. Új arcok jelennek meg a templomban. Olyanok, akik korábban féltek eljönni és nyíltan az egyházhoz tartozni. Lélekben korábban is velünk voltak, csak féltek. — November 17-e előtt a konfirmálás helyettesítőjeként hűségesküt tetettek a gyerekekkel. A lelkipásztor szemével nézve mi volt ez? — Én csak annyit tudok erről, hogy volt, és a társadalom rendezte, meg az iskola a konfirmálás pótlására. A csaladok ünnepnapot rendeztek gyermekeiknek, közös ebéden vettek részt, ajándékot kaptak. A hüségesküt a Német Demokratikus Köztársaságban Jugendweihenak (ifjúvá avatásnak!) nevezték. A marxi elvek iránti hűségre eskették fel a gyerekeket! — Külföldi lelkészt elfoglaltságai vannak-e? — A Csehszlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsában működik egy női munkacsoport, amelynek én is tagja vagyok. E minőségemben jártam Kelet-Berlinben egy nemzetközi női konferencián, s egyházunk vezetőségének küldetésében megfordultam Bécsben a Református Világszövetség értekezletén. Tavaly nyáron pedig az ausztriai őrségi Felsőőrre utaztam az európai református lelkészek konferenciájára. — Hogyan néznek gyülekezeteiben Tőkés Lászlóra ? — Híveim feszült érdeklődéssel és imádságos leikülettel figyelték Tőkés László tiszteletes úr sorsának az alakulását. A Romániában lezajlott események lelkűk mélyéig rendítették meg a gyülekezet tagjait. Saját sorsuk is jobban kezdte foglalkoztatni őket. Karácsony estéjén néma gyertyásfelvonulást rendeztünk helyben és Simonyiban. Ilyen módon igyekeztünk kifejezni együttérzésünket Románia és Erdély szenvedő népei iránt. A serkei és a simonyi templomban istentisztelettel fejeztük be a felvonulást. Élelmiszer- és gyógyszerküldeményt is eljuttattunk Romániába. A beszélgetés csendességét ajtókopogás zavarja meg. Erdélyi Judit kimegy, szót vált valakivel, aztán visszajön, és félhangosan mondja inkább magának, mint nekem, hogy az emberekben is hinni kell. Ha valaki pénzt kér tőle kölcsön temetésre, vagy valami másra, nincs oka mást gondolni, csak azt, hogy megadja. Es kiviszi látogatójának a pénzt. Én is megragadom az alkalmat a távozásra. Elköszönök Serke női lelkipásztorától, a hosszú tornácos parasztkúriára emlékeztető papiaktól, az est sötét palástjába bújt házaktól és útra kelek Rimaszombat irányába. MACS JÓZSEF Római kori szarkofág díszítése H ú M rm m lt tito k Máig megfejteden vagy csak részben megfejtett titok épp elég akad népünk történelmében. Nagyobb jelentőségű éppúgy, mint helytörténeti vonatkozású. Felesleges tetézni a számukat mondvacsinált titkokkal. Ilyen például a zselizi (Želiezovce) templom szarkofágból készített oltárához kapcsolódó történet. Szóbeszédben és írásban is terjed, mert tetszetős a témája, a magyarázat : Miért is került az a szarkofág az aquincumi temetőből a zselizi templomba ? Nincs rá pontos, hiteles, bizonyítékokkal alátámasztható válasz, a történetben tehát a „titkot" leleplezik: Bechei Béla, aki Zsigmond király (1368— 1437) seregében szolgált, Dalmáciában és Velence felségterületén a békés lakosokat fosztogatva gazdag hadizsákmányra tett szert: ezüst, arany ékszerekre, drágakövekre, gyűrűkre, nyakékekre, kelyhekre. Amikor aztán gondba került, hogy a Budán tartandó szemlén miként fog a zsákmánnyal elszámolni, a közeli Aquincum temetőjében rátalált néhány szarkofágra, az egyikből vandál módon kidobatta az elhunyt földi maradványait, helyébe rakatta a rablott kincseket. Az őrséggel elhitette, hogy csak értéktelen követ szállíttat az embereivel. Otthon azonban a vele cinkosokkal megosztotta a kincset, a neki jutó részt pénzzé tette, újabb földbirtokot vásárolt, a már felesleges szarkofágot pedig nagylelkűen a templomnak adományozta. Hihetőnek tűnő magyarázat, mert a középkorban a zsákmányolás természetes része volt a hadviselésnek, a zsákmányból fizették ki a zsoldosokat. És hát mindegyik földesúrnak, Így Becheinek is csak az lehetett a legnagyobb gondja, hogy újabb és újabb birtok szerzésével gyarapítsa a vagyonát. Csakhogy... Történelmi tény: Zsigmond király kényszerült hadi küzdelmet vivott Velencével Dalmácia magatartásáért, Ozorai Pipo, vagyis Filippo Scolari vezetésével kemény védelmi(!) háborút harcolt végig a sereg, de a királynak 1428-ban mégis le kellett mondania Dalmáciáról. Zsákmányszerzésre nem került sor. Ami pedig a szarkofágot illeti: nem volt rá szükség, hogy Bechei dobassa ki az elhunyt földi maradványait, mert az egykori római város, Aquincum előbb elnéptelenedett, azután jöttek az avarok, a frankok, Pribina és Kocel harcosai, s köztudott, hogy miért törték fel a köböl faragott, díszes sirládák fedelét. A történetet, a mondvacsinált titok magyarázatát csak az hiszi el, aki feltétlenül rablónak, vandálnak, csalónak és képmutatónak akarja látni az akkori katonákat. Tekintsünk inkább a valós, bizonyítható tényekre! A szarkofág felirata tanúsítja: benne az időszámításunk előtti 1. évszázadban, 90 éves korában elhunyt Oelius Domitiusnak, a második segédlégió veterán harcosának, a szár származású, Hyerapolis városban született, római polgárnak a földi maradványa nyugodott ... Amíg nyugodhatott. Egyébként a szarkofágon jól látható a szállítás nyoma, a szekér kereke mozgás közben jellegzetesen kikoptatta a kő felületét. Tény az is, hogy a Szent Jakabról elnevezett, gótikus stílusú templomot 1330-ban, az első magyar aranyforint veretése előtt építették. Ám különösebben gazdag nem lehetett sem az eklézsia, sem a település akkori földesura, mert a ma is megtekinthető, értékes falfestmények éppen egy évszázaddal később, 1430-ban kerültek a templom falára. És persze, időközben, oltárnak a már említett szarkofág. Hozták, vették, ahonnan lehetett. Csak ennyi rá a magyarázat. Aki többet mond, titkot próbál csinálni abból, ami nyilvánvaló. HAJDÚ ANDRÁS Fotó: Hajdú Endre 15
