A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-02 / 5. szám

Vitaminkenyér Zsemléket vékony szeletekre vágunk, vékonyan megkenjük vajjal és sütőben aranybarnára pirítjuk. Közben leresze­lünk sajtot, zellert, almát és az egészet ízesített majonézzel összekeverjük. A megpirított zsemleszeletekre kenjük a keveréket és petrezselyemmel vagy metélőhagymával díszítjük. Tojáslepény szárnyasmájjal Kis kockákra vágott szárnyasmájat va­jon megfuttatunk, majoránnával, törött borssal és kevés pirospaprikával meg­hintünk, majd előzőleg jól felvert tojá­sokat öntünk rá. Sózzuk és azonnal tálaljuk. Ági salátája A főtt marhahúst céklával és főtt sárga­répával csíkokra vágjuk. Kefirrel és 1 tojássárgájával elkeverjük, üvegtálba helyezzük és frissen reszelt tormával meghintjük. Hűtve tálaljuk. A NAPIREND Írásunk azoknak a fiatal, főleg első gyerekes mamák­nak szól, akik nem számíthatnak a gyermek gondozá­sánál nagymamák, férjek segítségére. Legfontosabb, hogy a napirendet úgy állítsuk össze, hogy a babának legyen jó, ez jó lesz nekünk is. Nem a merev időpontok a lényege­sek. Lehet az első szoptatás hatkor, hétkor, felkelhet a mama ötkor és nyolckor is. A kétéves gyerek napja kezdődhet reggel hatkor, és befejeződ­het fél nyolcas lefekvéssel, de pontosan olyan jó, ha hétkor kel és nyolckor fekszik le. A lényeg az állandóság: lehe­tőleg ugyanakkor keljen, ebédeljen aludjon délután és menjen ágyba este. Az a jó, ha kialakul egy bizonyos ritmus. Ha a gyerek eleget van szabad leve­gőn és eleget mozog, akkor megéhezik és elfárad. Ilyenkor nem lesz gond az evéssel, sem az alvással. Gyakori az a hiba is: ha a gyerek egész nap nyúzza az anyját, hogy játsszanak együtt, de folyton ezt a vá­laszt hallja: most nem érek rá, akkor egész nap nyűgös lesz. Sokkal jobb, ha az anya önszántából játszik vele reggeli után, aztán határozottan megmondja, hogy most már nem ér rá, de délután majd mesélnek és együtt sétálnak. / X . 'S. me9’ hogy / ÜT “ r I játszótér, a játszótéren egy pad, a pa- I dón két játékbaba. Az egyik szürke,- kopott rongybaba volt, tintával rajzolt orra már egészen elmosódott, de fonal­lal kivarrt szempárja vidáman tekintett a világba. A másik baba büszkén maga elé meredt, rózsaszín selyemruháját ké­- nyeskedve maga alá húzta, s csak ültek mindketten szótlanul. Mikor melléjük telepedtem a padra, véletlenül meglök­tem a rongybabát, s az kissé nekidölt kényes szomszédjának. No, látnotok, hallanotok kellett volna, mit müveit a selyemruhás! Apró száját nagyra tátot­• ta, s porcelán nyelve peregni kezdett. Szidta a rongybabát, hogy bepiszkítja újdonatúj ruháját, amely először van rajta. A rongybaba nem perlekedett, de vitézül állta a sarat, s kijelentette, hogy I egyik baba olyan, mint a másik. A selyemruhás baba ezen még in­kább felháborodott. Még hogy ő olyan lenne, mint a rongybaba! Ö, a legfino­mabb, legdrágább alvóbaba! Ez sértés! ! Ez ... ez ... ( Most már sohasem derül ki többé, } hogy mit akart még mondani, mert r közbeszóltam. Azt ajánlottam, hogy Š mondják el mindketten életük történe­­: tét, akkor majd kiderül, melyikük a kü- I lönb. Az alvóbabát nem kellett kétszer kérni. Megigazította a selyemruháját, és : rákezdte: — Az anyagot, amiből lettem, kibá­­: nyászták a földből, elvittek a gyárba; ott megformálták a fejemet, befestet­- tek, kiégettek, onnan a babagyárba ke­­; rültem, ott beletették a fejembe a két ■ szemet, a nyakamra erősítették a feje­­; met, ruhát varrtak nekem, s gyönyörű­séqesen felöltöztettek, aztán befektet­r : ^ rültem a játékboltba, ahol megláttak, megvásároltak, és most itt vagyok. Biztattam a rongybabát, hogy most már ö következik. Előbb szabódott, hogy az ő története nincs fele érdekes sem, de azután mégiscsak elmesélte: — Én bizony nem voltam mindig baba. Valamikor mint jó meleg télika­bát kezdtem a pályafutásomat. Ilike — ő a mostani gazdám — papája hordott, és én melengettem. De elkezdtem kop­ni, foszladozni, hiába tagadnám, Így volt. Még ki is lyukadtam. Akkor meg­­kurtitottak, s amolyan bekecsféle lett belőlem. De abból is kikoptam egy idő múlva. Akkor még jobban megkurtitot­­tak, s átalakítottak Ilike számára. Most már öt védelmeztem a tél hidegétől. De Ilike gyorsan nőtt, mint a fűszál a réten eső után. így őt sem szolgálhattam sokáig, mert kinőtt. Akkor rövid időre portöriö lett belőlem. Az is szép mes­terség, mert az volt a dolgom, hogy tisztán tartsam llikéék otthonát. Egy nap elveszett Ilike szép alvóbabája. A kislány mamája akkor gondolt egyet, kimosott engem, kettéhasított, a test­vérem portöriö maradt, engem pedig Ilike mamájának ügyes ujjai babává va­rázsoltak. Azóta baba vagyok, rongyba­ba, és nagyon szeretjük egymást Iliké­vel. Csak azon veszekedünk néha, hogy én szeretem-e jobban öt, vagy ő sze­ret-e jobban engem. Eddig tartott a rongybaba története. S a valódi rongybaba szemében egy könnycseppet pillantottam meg. — Bocsáss meg — mondta a se­lyemruhás baba a rongybabának. Én pedig azt mondtam: — Az előbb veszekedtetek, de most már ugye megértitek, hogy miért vagy­tok egyformán kedvesek nekem. Igaz, az egyik kicsit szebb, de a másik egy kicsit jobb. Az lesz a legokosabb, ha szépen összeölelkeztek. Megfogadták a szavamat. És talán még most is ott ülnek a ligeti pádon összeölelkezve, ha ugyan haza nem vit­ték őket. KI TALÁLTA FEL? A legenda „szerint Arkhimédész, a híres görög matematikus és fizikus (i. e. 287—212) már Szürakuszában gőz­ágyút gyártott. Ez ugyan nem bizonyít­ható, de tény, hogy a régi tudósok már ismerték a gőz feszitő erejét, csak nem tudták alkalmazni. Papin, Savary és Newcomen kísérletei után általában és teljes joggal James Wattot (1736— 1819) tartják a gőzgép feltalálójának. Ö szerkesztette meg a gőzgépet úgy, hogy a társadalomra nézve is alapvető hatása volt. Szegény skót családból származott és már gyerekkorában érdeklődött a mechanika iránt. Szülővárosában Gre­­nockban szinte minden szerszámkészí­tőt ismert. 'Nagy buzgalommal tanul­mányozta a hajózási műszereket és a távcsöveket. Csak hiányos oktatásban részesült, de nagyszerű megfigyelőké­pessége és dús fantáziája volt. Azt mesélik róla, hogy amikor látta, hogy a gőz hogyan emelgeti fel édesanyja te­áskannájának fedelét, akkor kezdett gondolkozni a gőz különleges erején és annak felhasználásán. Felnőtt korában mechanikus lett Glasgowban, ahol az egyetem különböző munkákkal bízta meg. Itt kapta meg 1733-ban Newco­men egyik gőzgépének modelljét javí­tás végett. Tanulmányozni kezdte a gép előnyeit és hátrányait és éveken át annyit javított rajta, hogy tulajdonkép­pen újra feltalálta a használható gőzgé­pet. A legfontosabb felfedezése az volt, hogy a gőzgép nemcsak felfelé és lefelé irányuló mozgásokat tudott végezni, hanem lendítökerék segítségével kör alakban is mozgott. Ezzel már mecha­nikus munkára is képes volt. Watt saját gépgyárat nyitott és egyik gőzgép a másik után került ki a műhe­lyéből. Persze, mindig újabb és újabb változtatásokkal. A gőzgép egyre több iparágban nyert alkalmazást. 1810-ben már több mint ötezer gőzgép működött Angliában és rendkívül gyorsan elter­jedt az egész világon. Ma már az elekt­romos gépek felhasználása a gőzgépet csaknem teljesen kiszorította. Watt 83 éves korában halt meg és szobrot emeltek neki a Westminsteri-apátság­­ban, annak a jeléül, hogy Anglia nagyjai közé számítják.-d-21

Next

/
Thumbnails
Contents