A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
/Ófa&ďtäctd-C’ 4 la/Jség'hermestre*? Folytatás az 5. oldalról — Vége a Zelenina felvásárlási monopol helyzetének. A szövetkezetek és az állami gazdaságok, de a kistermelők is annak adják el a termést, aki nekik a legjobban megfelel. — Ez így igaz. De én most egy másik konkurenciaharcról szólok, amely viszont máris folyik. A mi járásunkban is megjelentek a távolabbi helységek felvásárlói és felvásárló telepet nyitottak néhány faluban. Nem vagyok ellensége az egészséges konkurenciaharcnak. Járásunkban eddig négy felvásárló: a Zelenina, az Agrofrigor, a Jednota és a Kertészeti szolgáltató vállalat működött. Tudom, hogy ez a négy vállalat teljes mértékben képes felvásárolni és továbbítani valamint helyben értékesíteni az itt megtermelt zöldséget és gyümölcsöt. — Engem az érdekel, hogy a termelő mikor jár jobban ? Akkor-e, ha ennek a négy vállalatnak adja el a termést, vagy akkor, ha az újonnan jött ötödiknek? — A termelő ugyanazt az árt kapja minden esetben. Közvetlen kár tehát nem éri. Éri viszont közvetett kár, mert az áru továbbításából eredő haszon egy másik járásban csapódik le. Ily módon kevesebb, haszonhoz jut üzemünk, kevesebb az a pénz, amelyet viszsza tudunk juttatni — szállítóeszközök vásárlása, üzlethálózat bővítése, felvásárló hely korszerűsítése, tároló építése által — a lakossághoz. Ha magunkat és a termelőket egy nagy családnak tekintem, úgyis fogalmazhatok, hogy a kiadások mindannyiunkat terheltek, az értékesítésből származó haszon viszont máshol kerül befektetésre. Ezért arra kérem a termelőket, hogy ne kössenek szerződést a saját érdekeik ellen! — Nem szeretném a problémák további sorolásával zárni a beszélgetést, mert még csökken a termelői kedv. Inkább beszéljünk ajTÓI, minek lesz jó ára az idén? — Az a termelő biztos jól jár, aki sokféle zöldséget termeszt. Mint már említettem, elsődleges célunk a minél nagyobb árukínálat biztosítása. Szeretnénk, ha újra fellendülne a fólia alatt hajtatott karalábé és retek termesztése, ha termelőink még korábban és intenzívebben foglalkoznának a hajtatott uborka, paradicsom és paprika termesztésével, ha nálunk is meghonosodna a paprika és a paradicsom októberi, decemberi termesztése. Egyre nagyobb az igény az őszi káposztafélék — a fejeskáposzta és a kel — iránt. A magunk részéről elsősorban fóliát és megfelelő vetőmagot akarunk szállítani termelőinknek. Szélesítjük a kisgépek választékát. A múlt év őszétől kapható üzletünkben olyan kistraktor, amely nagyban megkönnyíti a kerti munkát. Árát tekintve — kb. 50 ezer korona — a kertészkedök helyi szervezeteinek ajánlom. Elindult egy egészséges körforgás, változtak és változnak a gazdasági szabályzók. Megmozdult az az állóvíz, amely senkinek sem volt jó. Sem a termelőnek, sem a fogyasztónak, sem a felvásárlónak. Gondolom sok viz lefolyik még a Dunán, mire az árak egyben gazdasági szabályzók is lesznek és országunkban kialakul a piacgazdaság. Remélem, hogy akkor majd egyértelmű igennel válaszolhatok a címben feltett kérdésre. FISTER MAGDA SZIA, EU teljesített itt szolgálatot és hány lesz ugyanitt ezután; hogy tulajdonképpen ki elől védekeztünk eddig, ha amonnan ide még csak mutatóba sem lopakodott Dévény vagy Oroszvár felé egyetlen határsértő? ... Abban viszont közkatona és riporter ellenvetés nélkül egyetérthetett, ( hogy az elektromos jelzőrendszer lebontása egy gyászos emlékű korszak lezárását jelenti. Sőt! Ebben nemcsak a katonákkal értünk egyet, hanem azzal a Skandináviából érkezett forgatócsoporttal is, amely fülig érő gató bezártság érzetét keltő drótkerítést. Magyarán: zöldhatárt nyitnak ott, ahol eddig kénytelen-kelletlen az ország lakossága csak kerítés mögé zárt fegyencként közlekedhetett. 2. Nem tudom, hogy tavaly, tavalyelőtt, avagy még azelőtt (értsd: a pangás éveiben) hány hazai folyóirat közölt riportot a vasfüggöny (értsd hivatalosan: a műszaki határzár) meglétének szomorú tényéről. Jómagam mindenesetre nemigen emlékszem olyan írásra vagy fotóra, amely megrázó erővel, vagy akár csak hiteles őszinteségre törekedve azt ábrázolta, azt ecsetelte volna: az alapvető emberi jogokat sértve mennyire megalázó számunkra, hogy hazánk nyugati határának „nyomvonalán" éppen olyan, vagy talán még a köztörvényes bűnözőket őrző börtönöket körülzáró drótsövényeknél is szigorúbb szögesdrótkerítés húzódik. A néhány hete még a szocializmus vívmányait őrizni hivatott „műszaki határzár" eltüntetésének munkálataihoz olyan hirtelen fogtak hozzá, hogy e történelmi jelentőségű esemény kapcsán még csak egy sajtóértekezlet összehívására sem futotta senkinek az idejéből... szájjal, boldogan, az óriási anyag tudatában készített aznap filmet a Pozsony határában húzódó vasfüggöny felszámolásáról. És egyetértünk abban is, hogy ami 1989. november 15-én még elképzelhetetlen volt, az 1989. december 12-én már természetes valóság: a térdig poros operatőr zokszó nélkül beállhat az elterelő és a riasztó kerítés közé, újra meg újra végigpásztázhatja a végeláthatatlan tüskealagutat, és onnan indít hatja a tudósító kommentárjával kiegészített képsort. És amikor szeme elől leemeli a kamerát, a barátságosan mosolygó csehszlovák katonától Aztán egy decemberi napon hirtelen megtört a jég, pontosabban „fellibbenhetett" a vasfüggöny! Prágában a szövetségi kormány úgy döntött, hogy a Csehszlovákia és Ausztria közötti államhatár kijelölt szakaszain — ott ahol ezt az idegenforgalom bővítése és a határmenti együttműködés megköveteli — fölszedik az 1953-ban telepített és azóta a fojtoigy azután jómagam hiába jártam a terepen, az akkorra már áramtalanított szögesdrótot, vagy a vadterelő drótsövényt nyirbáló közkatonától, netán annak közvetlen felettesétől nem tudhattam meg, hogy 1953 óta hány embert lőttek agyon és hány embert sebesítettek meg a csehszlovák-osztrák határon? Mint ahogy azt is hiába firtattam, hogy évente hány baleset volt itt; hogy a napnak egy-egy szakaszában hány határőr
