A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 31. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A Hét és az IBUSZ nyári képes versenye Csáky Pál: Miután csillag lettem Nyári László: Nudizmus a XX. század hóbortja Gál Sándor: Költészetünk otthontudata Ozogány Ernő: Hány év az öröklét? Kurucz Nándor: Leningrád, Tallinn, Moszkva Címlapunkon Gyökeres György felvétele a Naplótöredékek az erdei iskolából című riporthoz A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strassér György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame z. p., Koáice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Igaz. hogy ön az elmúlt évad végén bejelentette: nem kívánja többé betölteni a Matesz igazgatói tisztét? Ha tényleg igaz ez a hír. akkor miért döntött így. és ez nem jelent-e önnek egyfajta személyes presztízsvesztést? — Valóban lemondtam, s őszintén szeretném, hogy szeptember elsejétől már egy új igazgató irányítsa a Mateszt. Jómagam tíz évig álltam a színház élén, és ez bőven elég idő ahhoz, hogy valaki a sablonszerűség, a rutinmunka hibáiba eshessen. Elérkezettnek láttam hát az időt, hogy a felmentésemet kérjem. Valóban „csak" arról van szó, hogy nem kívánok végleg belefásulni ebbe a munkakörbe, netán örökre beleragadni az igazgatói székbe. Elhatározásomat véglegesnek tekintem, mégha a Thália Színpad tervezett önállósodásával hamarosan megszűnik az örökös kettősség, az állandó megosztottság a két társulat között, s így a komáromi igazgató helyzete valamivel egyszerűbb lesz. Ősztől teljes mértékben eredeti színházi hivatásomnak, a rendezésnek szeretnék élni. Őszintén szólva, már zavart az a kétlaki állapot, hogy rendezés közben az igazgatói feladataim kerültek mellékvágányra — és viszont. És hogy elhatározásom jelent-e presztízsvesztést? ... Ezen még egy pillanatig sem gondolkoztam. Részemre az a fontos, hogy újra rendezhessek. Jóval többet és összpontosítottabb figyelemmel, mint az 1979 tavasza óta eltelt tíz esztendő alatt. Vajon elkészitette-e már igazga. tói tevékenységének mérlegét? ' — Részletekbe menően egyelőre még nem. Ennek ellenére nem titok, hogy annak idején hónapokig tanultam: mi mindenért vagyok felelős színházigazgatóként. Már csak azért is, mert a kinevezésem után pár héttel a gazdasági vezető viszont bejelentette, hogy nyugdíjba megy. Az üzemvitel napi gondjainak áttekintése után elsősorban az a szándék foglalkoztatott, hogy tudatosabbá, átgondoltabbá tegyük a dramaturgiai terveinket. Természetesen úgy, hogy azokkal egyúttal a közönséghez is közelítsünk. Viszszapillantva az elmúlt évekre úgy érzem, hogy színházunkban több vonatkozásban is javult a művészi csapatmunka. Jólesett, hogy 1983-ban Ropog József egyéni dijat kapott, 1986-ban pedig a komáromi társulat nyerte a legjobb dramaturgiai megoldás diját a vidéki színházak nyitrai fesztiválján. Okvetlenül megemlítendő, hogy sok esztendei hányattatás után Komáromban fölépült az új Városi Művelődési Központ, amely egyúttal a Matesz székháza is. Hasonlóképpen pozitívum, hogy a Thália Színpad számára sikerült megteremteni az együttes járműparkjának garázsolási lehetőségeit, és átkerült Kassára a gyártás is. Persze, legalább ennyi a megoldatlan gond is. Óriási hátrány például, hogy színházunknak továbbra sincsenek kellő számban főállású rendezői, s az ilyen helyzetben bizony bajos dolog tartósan jó eredményeket elérni. Meggyőződésem viszont, hogy mindkét társulatunknak tehetséges, szakmai rátermettséggel bíró, jó színészgárdája van — csakhát a létszám rajtunk kívülálló okokból, sajnos, távolról sem ideális. Ez az oka annak, hogy a szereposztások eldöntésénél jobbára csak kiosztani tudjuk az új feladatokat; de az egyes generációkon belül már vajmi kevés módunk nyílik a típuskeresésre . .. Mindezt egybevetve talán joggal tűnik úgy, hogy mind Kassán, mind Komáromban — művészileg, emberileg és társulatiig — egyelőre inkább a panaszokból van több, mint a naponta adódó örömökből. Mégis úgy érzem, hogy nincs mélyponton a Matesz, hanem egy hullámvölgynek olyan felfelé ívelő ágán, ahol még bőven van előtte út a kapaszkodásra. Interjú TAKÁCS EMÖDDEL, a Magyar Területi Színház (távozó?) igazgatójával Cd A Magyar Területi Színház menynyiben támasza a Csehszlovákiában élő magyarságnak? — E tekintetben két dolgot tartok különösen lényegesnek. Az egyik: az itt tekintélyes számban és összefüggő nyelvterületen élő magyarság anyanyelvén játszunk, ezért a legeslegfontosabb feladatunk, hogy estéről estére szétnyíljon a függöny és legyen magyar nyelvű színházi előadás Dél-Szlovákia tájain. A másik: tudatosítanunk kell, hogy az ország legheterogénebb közönsége a miénk. Előadásainknak ezért úgy kell jelen lenniük a hazai magyar publikum tudatában és hétköznapjaiban, hogy azok közérthetöek legyenek, hogy hozzánk és rólunk szóljanak — ugyanakkor legyenek olyan produkcióink is, amelyek rétegigények kielégítésére képesek. Egy jól átgondolt koncepció bátor és szívós végrehajtásával kell az anyanyelvén megszólítanunk a Matesz közönségét. Beleértve a jövő közönségét, azaz a gyerekeket és az ifjúságot! Azt hiszem, ezen a ponton kell ' rákérdeznem, hogy önálló társu' lattá alakul-e a kassai Thália Színpad? — Igen, a tervek szerint 1990. január elsejétől! Persze, a gyakorlatban távolról sem enynyire egyszerű ez. A Thália mai feltételei és a hazai magyar színjátszás helyzetéről és égető gondjairól körülményei között ugyanis szimpla öngyilkosság lenne ez a lépés. A Komáromtól függetlenített társulat működésének legalapvetőbb előfeltétele, hogy a kassai együttes első fokon 16—18 személlyel, később pedig még több színésszel, rendezővel, nagyobb létszámú művészeti segédszemélyzettel tudjon gyarapodni. Szerintem elsősorban a leendő igazgató kilétét kell eldönteni egy mielőbb kiírandó objektív pályázat keretében; azután pedig az illetőnek meg kell adni annak lehetőségét, hogy kiépítsen egy ütőképes alkotógárdát. Higgadt körültekintéssel csupán ezután lehet majd szó a tényleges és teljes önállósodásról. Az elsietett, kapkodó lépések viszont azt eredményezhetnék, hogy — képletesen mondva — egy koldusból kettőt csinálunk. Ezt a luxust egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak! Sem politikai értelemben, sem nemzetiségi vagy művészi tekintetben. Már csak azért sem, mert a küszöbönálló színházalapítás után kialakuló új helyzetből igenis, profitálnia kell a hazai magyar színjátszás ügyének és színvonalának. A pillanatnyilag még közös fedél JK alá tartozó két társulat különválá- Lí Lr sát mennyiben segíti a Csemadok. illetve az Írószövetség magyar tagozata? Ezek a szervek megfelelő „felügyelői". irányítói a szóban forgó folyamatnak? — Valóban jó lenne, ha a Csemadok lenne az egyik legfőbb konzultáns és koordinátor, de egyelőre még nem ez a helyzet... És egyelőre, sajnos, az írószövetség magyar szekciójának tagjai sem tüsténkednek különösebben, hogy leendő dramaturgokként, lektorokként, eredeti hazai magyar színművek szerzőiként pártfogolnák a két önálló csehszlovákiai magyar színház ügyét. Pedig csak közös igyekezettel érhető el, hogy a majdani új „felállásból" elsősorban a néző gazdagodjék. A fentiek alapján szinte önmagáj |. tói adódik a kérdés, hogy vajon LI Lr melyek színjátszásunk legégetőbb gondjai ? — Soroljam? A rendezöhiány. A szinészhiány. A tervezőművészek hiánya. A dramaturghiány. A nemzetiségi drámairodalom hiánya. Ha meglesz a két színház, ez utóbbi kétszeresen is égető gond lesz. Sürgősen megoldandó gondként tűnik fel a szakmai képzés kérdése. Jelenleg tanévenként két színészjelöltünk kezdheti meg tanulmányait a bratislavai főiskolán; ám a jövőt illetően ez semmiképpen sem elég. A Matesz önmagában kevés ahhoz, hogy közbenjárjon annak ügyében, hogy hosszabb-rövidebb időre állandó magyar osztály, vagy akár önálló tanszék is nyíljon Szlovákia fővárosában, a Színművészeti Főiskolán. Bizonyos fokig az is segítséget jelentene, ha a bratislavai és a kassai konzervatórium drámai osztályaiban magyar tanerőket is foglalkoztatnának ... Bántó gondunk továbbá, hogy színházunknál javulni javultak ugyan a fizetési viszonyok, de más vidéki társulatokhoz képest még így is van elmaradás. Sajnos, a Mateszre egyelőre még nem vonatkozik a különleges elbánás elve. Gondolom, e „bajlista" alapján érthető, miért mondtam az imént: csak közös igyekezettel érhető el, hogy a leendő két önálló társulat kellő művészi nívón, olajozottan működjön. Ön most kívülről fogja bírálni mindazt amit elsőkézből, azaz igazgatóként nem tudott megoldani ? — Nem szeretnék ebbe a hibába esni. Ha erre előjogot vindikálnék magamnak, akkor kutyakötelességem lenne igazgatónak maradni! MIKLÓSI PETER 2
