A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-21 / 30. szám
Törökverő hősök emlékére A Koháry-emlékoszlop felirata Háromszázhuszonöt éve, 1664. július 19-én a gróf Louis Ratuit de Souches táborszernagy parancsnoksága alatt álló császári és királyi sereg Léva mellett a korabeli viszonyokhoz képest sok áldozatot követelő csatában legyőzte a Léva vára ellen — és közvetve az akkori felső-magyarországi megyék, illetve a bányavárosok ellen felvonuló, túlerőben lévő török sereget. A csatában részt vett és hősi halált halt többek között a bányavárosok főkapitánya, a nemesi felkelő seregek főparancsnoka, Koháry István gróf is. A csata szerencsés kimenetelének köszönhetően megszűnt a közvetlen veszély az érintett megyék számára, a török visszavonult és a szentgotthárdi csata után deffenzívába kényszerült. Szép ez a vár, még így, romjaiban, toronyházak közé szorítva is szép. Tetszett Evlia Cselebinek is, aki éppen az említett eseményt közvetlen megelőző, és a vár etestét hozó 1663-as nagy hadjárat idején járt itt. Tízkötetes Utazások könyve című munkájának 6. könyvében ekképpen ír róla: „A várban körülzárt háromezer ember átadta a város kulcsát, a .fegyvertár és a kincstár kulcsával egyetemben. Adáni basa és a szandzsákbégek a törvény szerint átvették a fegyvereket. A hadifoglyokat gyalog és lóháton Szentendre és Külvár (Szendrö és Kékkő) váraiba vitték. ... Leva a város építőjének neve, akinek elődje Mogul nevezetű volt, s a vidéken telepedett le. A régmúlt időkben e vár Orta Madzsar (Felső-Magyarország) Egyiptoma volt, mivel a Garam partján sok rizs termett. Most szántóföldek vannak ott, ugyancsak bőven termő. A környékbeli hegyek arany- és ezüstbányákban gazdagok, a síkságon pedig a Garam életet adó vize ömlik végig. Sőt, a vár külvárosának déli részén levő nádas mocsár is a Garam folyó kiáradása. A vár maga olyan építmény, amelyet mindenképpen érdemes megnézni. A belseje kicsiny. A négyzet alapú köépitmény (Jetemén hat kis torony látható. A kapitány háza, a hadiszertár és magtárak vannak benne, más épülete nincs. Keletre néző kis kapuja van. A belső vár árka a Garam vizével van feltöltve és eléggé mocsaras. A Garam mocsaras partján, a belső vár keleti oldalán, kettős kerítésű. tömésfalú erődítményt találunk keletnek fordítva. Belül vagy ötszáz zsindelyezett háza van, szépnek nemigen mondható. Árka köröskörül vízzel telt. Keleti irányban egy fából készült kapu tart kapcsolatot a külvilággal. A benne lévő két templom közül az egyik Khunkjár dzsámi, a másik a nagyvezér dzsámija lett. A ráják (szolgák) mind eljővén, behódoltak és házaikban maradtak. Negyven-ötven bolton kívül itt más nemigen található. A dombokon és a szőlőhegyeken, melyek a keleti oldalon találhatók, sok a meredek magaslat. így ha valaki a szőlőkben köpködni találna, az mind a várba esne. A vár védője Csatra-Patra Ali lett. A kádi tisztét Ramazan effendire bízták, százötven akcsés ranggal. Haszeki Halil aga két odányi janicsárral alkotta az őrséget. Egy odányi fegyvernököt. ugyanannyi tüzért, a szand-A lévai vár mai állapotában LnJ KINCSÜNK AZ ANY/WEIY Kölcsönszavak hangfejlődése A nyelv a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek egyik legfőbb eszköze. Eszköz, de nem élettelen tárgy, mert olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, mint az élőlények: keletkezik, fejlődik, növekszik, sok esetben pedig sorvad, sőt meg is hal. A nyelv azonban nem elszigetelt jelenség. Élete folyamán kapcsolatba kerül más nyelvekkel, kölcsönöz tőlük, vagy kölcsön ad nekik szavakat és kifejezéseket. A kölcsönszavak rendkívül fontos kultúrtörténeti bizonyítékok, mert híven tükrözik, hogy milyen fogalmakkal ismerkedett meg az illető nyelvet beszélő nép, sőt elárulják azt az időszakot is, amikor ez a kultúrkapcsolat végbement. A kölcsönszavak ugyanis többnyire akusztikai úton terjednek, főleg régebben, hangalakjukat átviszik a befogadó nyelvbe, melynek fonetikai szabályaihoz igazodnak. A kölcsönvevő nyelv mintegy konzerválja a kölcsönszó régi, eredeti kiejtését, hangalakját. Az nagyon fontos tény, mert a régi hangalak sokszor támpontul szolgál ismeretlen jelentésű nevek vagy szavak, sőt fogalmak megfejtéséhez. Példának felhozhatok két szláv eredetű kölcsönszót a magyarban: galamb, gomba. Szlovákul holub, huba, csehül holub, houba. A két szó magyar hangalakja azt bizonyítja, hogy akkor kerültek a magyar nyelvbe, amikor a régi szláv nyelvben megvolt az úgynevezett nazalizáció, ami ebben az esetben annyit jelent, hogy orrhangon ejtették ki a zárt szótagbeli -o- hangot, amit aztán a hallgató, azaz kölcsönvevö -om-nak hallott. Továbbá, hogy a szókezdő hang g- volt, ami aztán az átadó nyelvben h- hanggá fejlődött. Természetesen más nyelvekben, így a szlovákban is találunk számos példát erre a nyelvi jelenségre. Például láttuk, hogy a szlovák Sárié, Spis és Sarluky a Sáros, Szepes és Salló (Sarló) földrajzi nevek régi kiejtését őrizték meg. A kölcsönszavak hangváltozásainak és azok tanulságainak minden nyelvben számos tanulmányt és cikket találunk. Ebben a kis tanulmányban csak néhány érdekes helynévre és azok magyarázatára szorítkozhatok figyelembe véve azok hangváltozásait. Garamkovácsi — Kozárovce Község a Lévai járásban. Már 1075-ben Kouachi, 1209-ben Koach alakban szerepel a történelmi okiratokban. Szlovák neve csak 1773-ban lett feljegyezve a hazai forrásokban, noha minden bizonnyal ugyanolyan régi, mint a magyar elnevezés. Az 1664. évi török adóösszeirósban már mindkét nevén szerepel: Nagy Kovács, más néven Kozárofce. A török adóösszeirás szerint nagy és népes falu volt. A fejadóköteles (azaz felnőtt) férfiak száma 76, a házaké 53 volt. A lakosság földműveléssel, állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozott. Legfőbb terményük a búza és kevert gabona, melyekből tizedet fizettek adó címén. Az évi búzatized 250. a kevert gabonáé 190 kejlet tett ki. (A kejl török súlymérték, mely pontosan 12,83 kilogrammot nyomott.) A szőlő helyett musttal adóztak. Az évi musttized 150 pint volt. A pint — 1,563 liter. Az évi összadó 14139 akcsa (török pénzegység), ami egyenlő volt 215 magyar forinttal. A Kozárovce név jelentése: „a kazárok faluja". A kazárok török nyelvű nép voltak és 602-ben gazdag és virágzó birodalmat alapítottak a Kaukázustól északra elterülő hatalmas síkságon. Fővárosuk a Volga torkolatánál épült. A neve Itil volt, a későbbi Asztrahán. Több nagyobb városuk és erődítményük is volt, melyekben élénk kereskedelem folyt. Hires erődjük volt Sarkéi a Don folyó torkolatánál, mely a honfoglalás előtt nagy szerepet játszott a magyarság történetében. Abban az időben, amikor a magyarság már útban volt új hazája, a Kárpát-medence felé, a szomszédos Kazáriában belső viszályok dúltak és néhány törzsük fellázadt az uralkodó ellen. Ezeket kabar-kazároknak nevezték és a honfoglaló magyarsághoz csatlakozva részt vettek a honfoglalásban. Árpád fejedelem zömüket a Vág, Nyitra, Zsitva folyók középső és alsó szakaszán elterülő síkságon telepítette le. A kabar és kazár szavak értelmezése nincsen teljesen tisztázva, de általában a nyelvészek elfogadták török nyelvi eredetüket, mégpedig kabar — lázadó, kazár — vándorló, nomadizáló. A kozár, Kozárovce nevek első szótagjában levő -oa hang már a magyarban változott -o-vá. Hasonlóan lett a török arszlan szóból a magyar oroszlán. A név származtatása a szlovák kozár (kecskepásztor) szóból naiv népi etimológia. A magyar krónikák a kazárokat (kabarokat) tatároknak vagy kúnoknak nevezik. Emléküket számos helynév őrzi (Komárom, Örsújfalu. Ekel, Kovárc) lásd alább és Hét 1988. évi 15. sz.). Hogy tényleg a kazárok településéről van szó, nem pedig kozárokról, azaz kecskepásztorokról, a közeli Néver (Neverice) község neve is alátámasztja. Neverice jelentése „a hitetlenek faluja". A szlovákok nevezték ezzel a szóval a besenyőket és kúnokat is, mert azok jóval később vették fel a kereszténységet, mint ők és a magyarok. Néver (Neverice) Község a Nyitrai járásban. 1273-ban Neuer, 1664-ben Niver alakban lett feljegyezve. A név jelentése: „a hitetlenek faluja". A történelmi forrásokból tudjuk, hogy a besenyőket nevezte a környékbeli szlovák lakosság hitetleneknek, mert letelepítésükkor még nem voltak keresztények. A Néver (Niver) szlovák kölcsönszó a magyar nyelvben. Az 1664. évi török adóösszeírás szerint a falunak 60 felnőtt férfi lakosa volt. A házak száma 52, a 10
