A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-14 / 29. szám

HÉTVÉGE Kezdő háziasszonyoknak ÚJRA ITT A BEFŐZÉS Paprikapüré. A teljesen beérett, pi­ros, paradicsom alakú paprikát több­ször gondosan mossuk meg. A csu­­máját kettévágva, a magházat is szed­jük ki. Ezután ajánlatos még egyszer megmosni, hogy a magokat is kimos­suk belőle. Lecsöpögtetve, hogy minél kevesebb víz maradjon rajta, húsda­rálón ledaráljuk, lehetőleg a fino­mabb, kisebb lyukbőségű betéttel. Mérjük le. Minden kilogramm ledarált paprikához adjunk 20 dkg sót, és jól keverjük el. Tisztára mosott, kicsi, csavaros üvegekbe töltsük, közben is kevergessük, hogy a még fel nem oldódott só egyenletesen jusson min­den paprikahúshoz. Celofánnal bélelt csavaros tetővel, vagy dupla celofán­nal zárjuk Hűvös helyen tartsuk. Igen jó fűszer és színezőanyag minden paprikával készíthető ételhez, pörkölt­höz, de vékonyan vajas vagy zsíros kenyérre kenve is C-vitaminban dús, kellemes ízesítőanyag. Vegyes gyökérzöldségek. Kisebb mértékben a ritkításnál kikerülő gyö­kerek, nagyobb mennyiségben az őszi betakarításkor sérült hibás, megvá­gott sárgarépa, petrezselyemgyökér, zellergumó eltartására alkalmas mód­szer. A nem romlott, csak sérült dara­bokat alaposan mossuk meg, és tisz­títsuk meg. A nagyobb gyökereket előbb késsel vágjuk kisebbekre, majd úgy daráljuk meg húsdarálón. Kelle­mes arány a 2—3 rész sárgarépához 1 —1 rész petrezselyemgyökér és zel­lergumó. A teljes mennyiség tömegét mérjük le, adjunk hozzá kg-onként 20—25 dkg sót, keverjük el egyenle­tesen mielőtt üvegekbe rakjuk. Meg­tehetjük azt is, hogy az egyes zöldség összetevőket keverjük csak össze, ki­mérjük a teljes sómennyiséget, és ré­tegenként rakjuk az elkészített üve­gekbe: egy kis só az üveg aljára, a rá egyujjnyi réteg a vegyes zöldségből, ismét egy réteg só, réteg zöldség, amig elfogy. A felső réteg mindig só legyen. Legjobb celofánnal és csava­ros tetővel zárni. Az ilyen vegyes zöld­ség elsősorban levesek ízesítésére al­kalmas, de néhány húsfélénél is fel­használható. (Folytatjuk) Ja kút mese Élt egyszer egy jakut faluban egy árva leányka. Nem volt nála szegényebb, boldogtalanabb senki messze vidéken. Korán árvaság­ra jutott. Nem maradt rá más a szülei után, mint egy kidűlt-bedűlt falú kunyhó meg egy darab földecske, amit megművelhetett. A törzs főnöke, aki távoli rokona volt, elhatározta, hogy magához veszi, felneveli, férjhez adja, költözzék csak oda hozzájuk. Nem volt rossz ember a törzs főnöke, úgy gondolta, hogy jól jár ö is meg a kislány is. Birtokba vette a kis földecskét, ingyenkenyéren tartotta a lánykát, s néha még egy rokoni jó szót is odavetett neki. Serdült, nőtt a kislány, s hamarosan híre ment az ügyességének; reggeltől estig meg nem állt a munkában a ház körül, a mezőn, a kertecskéjében. Söpört, sikált, fát hasogatott naphosszat. De ha a törzsfönök nem is volt rossz ember, annál gonoszabb volt a felesége. Kapzsi, számító, no meg olyan házsártos, hogy hét faluba eljutott a rossz híre. Csak dolgoztatta, hajszolta a szegény lánykát, mérgében nemegyszer megverte. Kesergett is sokat a szegény árva, de hát hiába, nem tudott már változtatni a során. Egyszer éjszaka dermesztő hidegben, amikor a lehelet is jéggé fagyott, elküldte a folyóra vízért a gonosz asszony a kis árvát. Ment, ment a fagyos úton, jégrögök közt a leányka, de legalább a Hold világított fölötte. Ahogy odaért a folyóhoz, feltörte a jeget, megmerí­tette a korsóját, és elindult volna visszafelé. De a fagytól úgy megdermedt a keze, hogy egyszerre csak elejtette a csobolyót, kifolyt belőle a víz, ö meg ott maradt erőtlen, tehetetlen. Keserves sírásra fakadt, mert sem hazamenni nem mert, sem pedig visszafordulni. Nyomorúságában a Holdhoz fordult: — Te fehér Hold, nézz le rám! Hideg északi szél fúj, jégeső veri a testemet, nincs hova mennem, nincs kihez szólnom, segíts rajtam! A Hold barátságosan mosolygott a lányra, s mintha hívná, fehér sugarat bocsátott az útjába. De alig tett néhány lépést a lányka, derengeni kezdett, és nemsokára elöbukott a Nap vadvörös fényé­vel. A Hold meg a Nap veszekedni kezdtek, hogy melyiké legyen a lány. Mindkettő legényember, mindkettő magányos, mindegyikük feleségül akarta a szép és szorgalmas lánykát. A Nap volt az öregebb és erősebb, és hamarosan félretolta útjából a Holdat. A Hold kétségbeesetten védte az igazát: — Még el sem telt az éjszaka, és te már előjöttél, a kislány tőlem kért segítséget, mégis te tolakodtál ide — kiabálta —, s végül is te csak elégeted forró sugaraiddal, nálam pedig nyugalmat találna! Addig vitáztak, veszekedtek, még bírókra is keltek, amíg ismét eljött az éjszaka. Ekkor a Hold leszállt a földre, gyengéden magához ölelte a lányt, és felvitte magával az égbe. Azóta is felhőtlen éjszakákon ott látni a lányt a Holdon, kezében a csobolyóval. A LEGEK VILÁGÁBÓL A teknösbékák életkora a 200 évet is meghaladja. Ez bizony tekintélyes idő. Ök tartják a rekordot. De vajon melyik állat él a legrövidebb ideig a Földön? Ezeket a rovarok között találjuk. A mé­hek például csak 4—5 hétig élnek. Kár értük, mert nagyon szorgalmas és hasz­nos állatok. A szúnyog, amelyet nyáron olyan sokat szidunk egy-két hónapig is „dalolgat”a fülünkbe. Egyes lepkék alig egy hétig kápráztatnak el bennünket csillogó szárnyaikkal. Közismerten rövid életűek a kérészek, a tiszavirág pedig egyenesen a rövid élet jelképe lett. Nem virág, hanem rovar. Két pár szárnya van, átlátszó, színtelen. Fején rövid csápokat, két ösz­­szetett szemet találunk. Teste végén hosszú farktoldaléka van. Európában a legnagyobb tömegben a Tiszában élt és júniusban látványosan rajzott. A rajzás csupán 2—3 órát tartott, de utána milliónyi kérésztetem borította a folyót. Ilyenkor mondták, hogy virágzik a Tisza. A folyók szennyeződése miatt sok he­lyen ma már egyre ritkul. A kérészek lárvái a folyóvizekben fejlődnek, néhány faj a jól szellőző állóvizeket, tavakat is kedveli, ahol sok az oxigén. A lárvák nagyobb része korhadékokkal táplálko­zik, némelyik azonban ragadozó. A vízi­rovarok petéit, kisebb lárvákat fogyasz­tanak. A kifejlett rovar, az imágó már nem eszik semmit. Nincs is rá szüksé­ge, hiszen a párzás után elpusztul. Néha 1 —2 centiméter vastag réteget alkotnak az elpusztult rovarok a parton és a víz tetején. A tiszavirág mellett van egy kisebb kérészfaj is, ezt dunavirág­­nak nevezik, de nagyobb folyókban, tavakban is megtalálható. L S CSONTOS VILMOS A tóparti békavárban Tegnap este bál volt, Béka király lányával egy Béka herceg táncolt. Dongó Dani döngicsélte A legszebb nótáját. Szúnyog Szidi Úgy szólt, hogy Szitakötő Szálika Perdült kettőt — — Hét határba szám a a tóparti bálnak. 21

Next

/
Thumbnails
Contents