A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-14 / 29. szám
HÉTVÉGE Kezdő háziasszonyoknak ÚJRA ITT A BEFŐZÉS Paprikapüré. A teljesen beérett, piros, paradicsom alakú paprikát többször gondosan mossuk meg. A csumáját kettévágva, a magházat is szedjük ki. Ezután ajánlatos még egyszer megmosni, hogy a magokat is kimossuk belőle. Lecsöpögtetve, hogy minél kevesebb víz maradjon rajta, húsdarálón ledaráljuk, lehetőleg a finomabb, kisebb lyukbőségű betéttel. Mérjük le. Minden kilogramm ledarált paprikához adjunk 20 dkg sót, és jól keverjük el. Tisztára mosott, kicsi, csavaros üvegekbe töltsük, közben is kevergessük, hogy a még fel nem oldódott só egyenletesen jusson minden paprikahúshoz. Celofánnal bélelt csavaros tetővel, vagy dupla celofánnal zárjuk Hűvös helyen tartsuk. Igen jó fűszer és színezőanyag minden paprikával készíthető ételhez, pörkölthöz, de vékonyan vajas vagy zsíros kenyérre kenve is C-vitaminban dús, kellemes ízesítőanyag. Vegyes gyökérzöldségek. Kisebb mértékben a ritkításnál kikerülő gyökerek, nagyobb mennyiségben az őszi betakarításkor sérült hibás, megvágott sárgarépa, petrezselyemgyökér, zellergumó eltartására alkalmas módszer. A nem romlott, csak sérült darabokat alaposan mossuk meg, és tisztítsuk meg. A nagyobb gyökereket előbb késsel vágjuk kisebbekre, majd úgy daráljuk meg húsdarálón. Kellemes arány a 2—3 rész sárgarépához 1 —1 rész petrezselyemgyökér és zellergumó. A teljes mennyiség tömegét mérjük le, adjunk hozzá kg-onként 20—25 dkg sót, keverjük el egyenletesen mielőtt üvegekbe rakjuk. Megtehetjük azt is, hogy az egyes zöldség összetevőket keverjük csak össze, kimérjük a teljes sómennyiséget, és rétegenként rakjuk az elkészített üvegekbe: egy kis só az üveg aljára, a rá egyujjnyi réteg a vegyes zöldségből, ismét egy réteg só, réteg zöldség, amig elfogy. A felső réteg mindig só legyen. Legjobb celofánnal és csavaros tetővel zárni. Az ilyen vegyes zöldség elsősorban levesek ízesítésére alkalmas, de néhány húsfélénél is felhasználható. (Folytatjuk) Ja kút mese Élt egyszer egy jakut faluban egy árva leányka. Nem volt nála szegényebb, boldogtalanabb senki messze vidéken. Korán árvaságra jutott. Nem maradt rá más a szülei után, mint egy kidűlt-bedűlt falú kunyhó meg egy darab földecske, amit megművelhetett. A törzs főnöke, aki távoli rokona volt, elhatározta, hogy magához veszi, felneveli, férjhez adja, költözzék csak oda hozzájuk. Nem volt rossz ember a törzs főnöke, úgy gondolta, hogy jól jár ö is meg a kislány is. Birtokba vette a kis földecskét, ingyenkenyéren tartotta a lánykát, s néha még egy rokoni jó szót is odavetett neki. Serdült, nőtt a kislány, s hamarosan híre ment az ügyességének; reggeltől estig meg nem állt a munkában a ház körül, a mezőn, a kertecskéjében. Söpört, sikált, fát hasogatott naphosszat. De ha a törzsfönök nem is volt rossz ember, annál gonoszabb volt a felesége. Kapzsi, számító, no meg olyan házsártos, hogy hét faluba eljutott a rossz híre. Csak dolgoztatta, hajszolta a szegény lánykát, mérgében nemegyszer megverte. Kesergett is sokat a szegény árva, de hát hiába, nem tudott már változtatni a során. Egyszer éjszaka dermesztő hidegben, amikor a lehelet is jéggé fagyott, elküldte a folyóra vízért a gonosz asszony a kis árvát. Ment, ment a fagyos úton, jégrögök közt a leányka, de legalább a Hold világított fölötte. Ahogy odaért a folyóhoz, feltörte a jeget, megmerítette a korsóját, és elindult volna visszafelé. De a fagytól úgy megdermedt a keze, hogy egyszerre csak elejtette a csobolyót, kifolyt belőle a víz, ö meg ott maradt erőtlen, tehetetlen. Keserves sírásra fakadt, mert sem hazamenni nem mert, sem pedig visszafordulni. Nyomorúságában a Holdhoz fordult: — Te fehér Hold, nézz le rám! Hideg északi szél fúj, jégeső veri a testemet, nincs hova mennem, nincs kihez szólnom, segíts rajtam! A Hold barátságosan mosolygott a lányra, s mintha hívná, fehér sugarat bocsátott az útjába. De alig tett néhány lépést a lányka, derengeni kezdett, és nemsokára elöbukott a Nap vadvörös fényével. A Hold meg a Nap veszekedni kezdtek, hogy melyiké legyen a lány. Mindkettő legényember, mindkettő magányos, mindegyikük feleségül akarta a szép és szorgalmas lánykát. A Nap volt az öregebb és erősebb, és hamarosan félretolta útjából a Holdat. A Hold kétségbeesetten védte az igazát: — Még el sem telt az éjszaka, és te már előjöttél, a kislány tőlem kért segítséget, mégis te tolakodtál ide — kiabálta —, s végül is te csak elégeted forró sugaraiddal, nálam pedig nyugalmat találna! Addig vitáztak, veszekedtek, még bírókra is keltek, amíg ismét eljött az éjszaka. Ekkor a Hold leszállt a földre, gyengéden magához ölelte a lányt, és felvitte magával az égbe. Azóta is felhőtlen éjszakákon ott látni a lányt a Holdon, kezében a csobolyóval. A LEGEK VILÁGÁBÓL A teknösbékák életkora a 200 évet is meghaladja. Ez bizony tekintélyes idő. Ök tartják a rekordot. De vajon melyik állat él a legrövidebb ideig a Földön? Ezeket a rovarok között találjuk. A méhek például csak 4—5 hétig élnek. Kár értük, mert nagyon szorgalmas és hasznos állatok. A szúnyog, amelyet nyáron olyan sokat szidunk egy-két hónapig is „dalolgat”a fülünkbe. Egyes lepkék alig egy hétig kápráztatnak el bennünket csillogó szárnyaikkal. Közismerten rövid életűek a kérészek, a tiszavirág pedig egyenesen a rövid élet jelképe lett. Nem virág, hanem rovar. Két pár szárnya van, átlátszó, színtelen. Fején rövid csápokat, két öszszetett szemet találunk. Teste végén hosszú farktoldaléka van. Európában a legnagyobb tömegben a Tiszában élt és júniusban látványosan rajzott. A rajzás csupán 2—3 órát tartott, de utána milliónyi kérésztetem borította a folyót. Ilyenkor mondták, hogy virágzik a Tisza. A folyók szennyeződése miatt sok helyen ma már egyre ritkul. A kérészek lárvái a folyóvizekben fejlődnek, néhány faj a jól szellőző állóvizeket, tavakat is kedveli, ahol sok az oxigén. A lárvák nagyobb része korhadékokkal táplálkozik, némelyik azonban ragadozó. A vízirovarok petéit, kisebb lárvákat fogyasztanak. A kifejlett rovar, az imágó már nem eszik semmit. Nincs is rá szüksége, hiszen a párzás után elpusztul. Néha 1 —2 centiméter vastag réteget alkotnak az elpusztult rovarok a parton és a víz tetején. A tiszavirág mellett van egy kisebb kérészfaj is, ezt dunavirágnak nevezik, de nagyobb folyókban, tavakban is megtalálható. L S CSONTOS VILMOS A tóparti békavárban Tegnap este bál volt, Béka király lányával egy Béka herceg táncolt. Dongó Dani döngicsélte A legszebb nótáját. Szúnyog Szidi Úgy szólt, hogy Szitakötő Szálika Perdült kettőt — — Hét határba szám a a tóparti bálnak. 21
