A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-22 / 52. szám
VIDÁM fogyókúrás ÉTREND HÉTFŐ: Reggeli: alma Ebéd: Tejfölös papríkáscsirke illatának mély beszippantása, az asztalon hagyott morzsák savanyúsággal. Vacsora: 2 dl aludttej savója, néhány cukrászsütemény receptjeinek lemásolása KEDD: Reggeli: Sárgarépa saját zsírjában, rágógumi Ebéd: Hatalmas tál töltött káposzta és a hozzávaló friss kenyér megtekintése, az edények elmosogatása. Vacsora: Szabad szemmel is jól látható darabka sovány sajt, reszelt káposztatorzsával megszórva SZERDA: Reggeli: 5—6 teljes jógalégzés, félbe vágott főtt tojás sárgájának a fele. Ebéd: Bécsi szelet és sült krumpli készítésekor lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok elemzése, céklával. Nagy tál túróslepény lefényképezése. Vacsora: A képek előhívása, savanyú uborka, hashajtó CSÜTÖRTÖK: Reggeli: 1 db tojásból készített rántotta, utána kifli, kolbász és vaj segítségével tízórai készítése a gyerekeknek. Ebéd: Húsleves és tejfölös rakott krumpli alkatrészeinek beszerzése a közeli élelmiszerboltból. Madártej elhelyezése a hűtőszekrényben. Vágott vegyes savanyúság Vacsora: Ecetes hagyma citrommal. PÉNTEK: Reggeli: Főtt kolbász, mustár, tea, citrom, zsemle ízléses, már-már esztétikai élményt nyújtó elhelyezése az asztalon, mire a többiek felébrednek, frissen mosott káposzta levél, kekszreszelék. Ebéd: Gőzölgő bableves, csülökpörkölt, uborkasaláta lerajzolása, kiszínezése, 1 szelet kétszersült, harmadszor is átsütve, nagy pohár ásványvíz Vacsora: Hasított karalábé, dúsan díszített sárgarépa szeletekkel. Lefekvés előtt füldugó a korgó gyomor neszeinek kiküszöbölésére. SZOMBAT: Reggeli: Joghurtba mártott almaszeletek, limonádé szacharinnal, nyomelemekkel ízesítve Ebéd: „Halászlé, túróscsusza, sütemény" címmel frappáns epigramma megalkotása, egy teljes kockasajt ásványvízzel. Vacsora: Paradicsombelsöség, kamillatea, egy darab sósrudacska VASÁRNAP: Reggeli: Fagylalttölcsér, nagy adag friss levegő, sűrű szitán áttört kefir. Ebéd: Ricinus leves, csontlében abált torma, citromhéjszeletekkel, süteménymaradványok levakarása a tepsiről Vacsora: Amit a kanári meghagyott Egy kisfiú ment az erdőn át, és fogott egy csalogányt. — No — gondolta —, megsütöm ezt a csalogányt, és megeszem. A csalogány azonban kérlelni kezdte: — Ne egyél meg barátocskám. Velem úgysem laknál jól. Bocsáss szabadon, és cserébe adok neked három jó tanácsot. — Jól van — válaszolta a kisfiú. — Ha valóban jó tanácsokat adsz, elengedlek. — Figyelj hát rám. Az első tanácsom: ne akarj olyat, ami nincs. A második: ne sajnáld azt, ami nem tér vissza; és a harmadik: ne higgy a hazug szónak. — Ezt jól mondtad — örvendezett a kisfiú. — Szabadon engedlek! Röpülj! A csalogány felszállott egy fa csúcsára, és gondolkozni kezdett: „Vajon megfogadja-e a fiú a tanácsaimat?" Lejjebb szállt egy ágacskára, és így szólt: — Milyen ostoba is vagy te, hallod. Tudnád csak, milyen kavics van a nyelvem alatt, nem engedtél volna el semmiféle jó tanácsért! Nem akármilyen kavics az. Drágakő! Akkora, mint egy dió, és úgy ragyog, mint az aranyló napocska. Ha a tiéd lehetne, te volnál a leggazdagabb ember a falutokban, de még az egész világon is. Ahogy meghallotta ezt a kisfiú, a bosszúságtól majdhogy sírva fakadt. „Milyen szamár vagyok — gondolta. — Miért is engedtem el ezt a ravasz madarat 7' Kérlelni kezdte hát: — Gyere vissza, kérlek. Vagy ha nem akarsz visszajönni, legalább add nekem azt a drágakövet, jutalmul, hogy szabadon bocsátottalak. A csalogány azonban így válaszolt: — Most már látom, hogy csakugyan ostoba vagy. Elfelejtetted, amire tanítottalak! Sajnálod azt, ami nem tér vissza, olyat akarsz, ami nincs, és hiszel a hazug szónak. Gondold meg: elférne az én nyelvem alatt egy kavics, méghozzá akkora, mint egy dió? Nemhiába tartja a közmondás: bolondnak a tanács — sárba vetett kalács. Ezt mondta a csalogány, és elröpült. Ukrán mese CSANÁDI IMRE Fagy kinn, fagy, hó van nagy — Most ideje, most fagyjon, akár beleszakadjon, csak a kályha mormoljon, vén cirmos doromboljon: elnyugszunk esténként édesanyánk meséjén. SIMON ISTVÁN Reggel nem látszanak a fák, olyan sűrű a köd. S köd fekszi meg az éjszakát, csillagot a vidék fölött. Mintha a világűrben járnék, lábamnál a Tejút remeg. Elmaradt hű kutyám, az árnyék, szemem se tudja, hol megyek. Csak szívem tud eligazodni, a szív mindig hazatalál, ahogy a lég milliónyi útján a költöző madár. KI TALÁLTA FEL? Már az ókorban ismertek hegyikristályból csiszolt lencséket, melyet egyes szakemberek csupán ékszereknek tekintettek. A vízzel telített üveggömböket az ún. susztergolyókat pedig Arisztophanész időszámítás előtti 443 esztendőben bemutatott Felhők című komédiájában is említi. Néró római császár a korabeli történetírók szerint csiszolt smaragdon át szemlélte a gladiátorok küzdelmét, pedig Néró nem volt rövidlátó — talán ez volt a mai napszemüveg őse. Mégis csupán a XI. század elején a kalifa meghívására Kairóban tevékenykedő Alhazen sokoldalú tudós állapította meg, hogy az üveggolyóból kihasított szelet az írott betűk felnagyítására is alkalmas. Ö találta fel az ún. „olvasókövet". Ez terjedt el arab közvetítés révén nyugat-európai kolostorokban is. Az idős szerzetesek az olvasókövekkel könnyítették meg a kódexmásolás szemfárasztó munkáját. Nyelet is készítettek hozzá. A nagyitó lencsét azonban Angliában a XIII. század közepén Roger Bacon csodadoktornak is nevezett szerzetes találta fel és tökéletesítette. Optikai megfigyeléseit egyik híres könyvében Így írja le: .. . elérhető lesz, hogy a legnagyobb legkisebbnek látsszék és megfordítva, hogy hihetetlen távolságból megláthassuk a homokszemeket, a legapróbb betűket. Bacon megelőzte korát, hitte, hogy egyszer eljön olyan idő, amikor a kocsik ló nélkül, maguktól fognak haladni, sőt repülőgépet is szerkesztenek. Meg volt győződve arról, hogy a Föld gömbölyű. Tanai terjesztéséért 14 évet ült börtönben és amikor szabadon bocsátották, annyira megromlott az egészsége, hogy néhány hónap múlva meghalt. A szemüveget latinból átvéve magyarul is okulárénak nevezték, s az öregek ma is így hívják. Később találták fel és tökéletesítették az orrnyergen ülő keretet. Számos középkori képzőművészeti alkotás őrizte meg a kezdetleges szemüveg ábrázolását. Ezzel a kéz felszabadult és szabadon lehetett lapozgatni a régi könyvekben, vagy másolni azokat. Az első szemüvegeket a Velencei Köztársasághoz tartozó Muranóban készítették. Murano már a XIII. században híres üvegipari központ volt. Egy 1301 -ben kiadott rendelkezés szerint szemüveget csak az készíthet, „aki előttünk megjelenvén bebizonyította a szakmához szükséges tudását és a készítés módjában való jártasságát. Továbbá esküt tett munkájának becsületes folytatására." A szemüveg viselése ma már idős korban (sőt sajnos fiatal korban is) szinte mindennapos. Csak az alakja, a keret minősége vállozik. Van ovális, négyszögletes. Fekete színű üveggel, díszekkel cifrázott, hol vékonyabb, hol vastagabb, néha a nagysága is változik. Ma már a rövid és távolra látó szemüvegek is egyesítik, hogy kényelmesebb legyen. Manapság a szemüvegből is divatcikk lett.-d.-21