A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-22 / 52. szám
ULI A CSEMADOK ÉLETÉBŐL Megjelent a CSEMADOK ÉVKÖNYV 1990 E napokban jelent meg a Csemadok Központi Bizottságának évkönyve. Olvasóink tájékoztatása céljából most néhány részletet közölnénk az évkönyv bevezetőjéből, amelyet Dr. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára írt. Ebben felvázolja az évkönyv megjelentetésének okait és körülményeit, ismerteti tartalmát. A Csemadok szerveiben és apparátusában már régen érlelődött a gondolat, hogy a Csemadok-munka színvonalasabb és hatékonyabb népszerűsítése érdekében szükség lenne egy rendszeresen megjelenő publikációra. Mérlegelés tárgyát képezte, hogy ez a publikáció a Hét évkönyveként vagy kalendáriumaként jelenjék-e meg. A Csemadok KB Elnöksége azonban úgy döntött, hogy ez a, kiadvány Csemadok-évkönyv néven lásson napvilágot, első alkalommal Szövetségünk megalakulása 40. évfordulójának évében. Természetesnek tartjuk, hogy a most közreadott kiadvány túllépi a tulajdonképpeni Csemadok-munka határait. Foglalkozik közművelődésünk, nemzetiségi létünk, a csehszlovákiai magyarság életének legaktuálisabb kérdéseivel, hazánkhoz, a Csehszlovák Szocialista Köztársasághoz való kötődésünk elméletével és gyakorlatával, közöl szépirodalmi alkotásokat, társadalom- és természettudományos írásokat. A komoly eszmefuttatások mellett a könnyebb fajsúlyú olvasmányokat kedvelő olvasó találkozhat benne humorral, keresztrejtvényekkel és a mindennapi élettel kapcsolatos hasznos tanácsokkal. A Csemadokévkönyv első száma átgondolt koncepcióra épül ugyan, de mint minden új, magán viseli a kísérlet jegyeit is. Az idő rövidsége miatt nem volt lehetőségünk szélesebb véleménykutatásra. Ezt most úgy kívánjuk pótolni, hogy a kiadványhoz mellékelt nyomtatványon minden kedves olvasó közölheti a Csemadok Központi Bizottságával a kiadvánnyal kapcsolatos véleményét, és javaslatot tehet a következő évek évkönyveinek tartalmát illetően. Az érdeklődők a Csemadok járási bizottságain és a Csemadok-alapszervezetek aktivistáinál vásárolhatják meg a Csemadok-évkönyv 1990 c. kiadványt. Vendégeink: Karsay Zsigmond és Németh Ildikó Ha tetszik, ha nem, egy amatör együttes vezetője a produkcióhoz kénytelen szereplőket nevelni. Hiába álmodik arról, hogy több tucat jelentkezőből válogathatja össze koncepciójának. táncos egyéniségének megfelelő gárdáját — közösséget „kell" kovácsolnia, vállalnia kell a jó értelemben vett lelki mosoda szerepét. Az együttes feladatai közt tán ez a legfontosabb, hisz a véletlenszerűen összeverbuválódott csoport tagjai nem táncos tudást, színpadi tapasztalatot várnak el, hanem elsősorban az életet meghatározó, igazi közösségi élményeket. A közösségkovácsolás magasiskolája volt alapításától a Csemadok KB Népművészeti Csoportja, a SZŐTTES. Ennek bizonygatása helyett legyen elég megemlítenem, hogy amikor az együttes jubileumi műsora készült, nem volt gond összehozni egy műsornyi társaságot — a Három erdélyi tánc .. . előadásakor 15 párt számoltam meg — amely több éves kihagyás után is színpadképes Közelednek a Jókai Napok, illetve a napokat megelőző körzeti, járási és kerületi versenyek. Most még csak a felkészülés időszaka zajlik, ám rövidesen Komáromban találkoznak a pódiummüvészet megszállottjai és a nekik szurkolók. Két dologról szeretnék írni az előadóművészet, illetve a Jókai Napok kapcsán. Előrebocsátom: nem vagyok szakember, munkámból eredően azonban találkozom a problémákkal. Évek óta szervezőként vagyok egy hétig Jókai városában. Akarva-akaratlanul vagyok tehát szem- és fültanúja az eseményeknek. az egyhelyben topogásnak. Félreértés ne essék: nem szakmai helybenjárásról, még csak nem is szervezésiről beszélek. A lehetőségekkel való élésre, a tehetség felszínre jutása (juttatása ?) utáni időre gondoltam, amikor az előzőt leírtam. Az ott — a versenyen — felmerült problémák mindegyikére a választ megadni is nehéz, nem még orvoslásukat rövid időn belül megoldani; ezért amint írtam kívülállóként (mondjuk: A jövő: Az Apró Szőttes produkcióval mutatkozott be követendő példát mutatva hozzáállásával, tapasztalataival a mai gárdának. A Szőttes fennállásának 20. évfordulójára a jelenlegi tánckar Ünnepeink című bemutatójával készült. Ünnepeink — hirdeti a cim, s nem egyszerű duhajkodást ígér. Dolgos hétköznapjaink sokszor szomorú egymásutánját követik néha azok a percek, amikor önfeledten ünnepelhetünk — akkor sem mindig maradéktalanul. Ezt fogalmazta meg Richtarcík Mihály, bár szándéka nem mindig volt látható a színpadon. A jelenlegi tánckar óriási erénye az autentikus tánckultúra minden stilizációt nélkülöző színpadra állítása. A műsor első félidejében látható mátyusföldi táncokban mutatkozott be az „erény", az utóbbi tiz év legjobban eltáncolt mátyusföldi anyagát láthattunk példamutató stilushüséggel előadva. Az első számnál megijedtem egy kicsit. Megjelentek a lányok a színpadon — fővárosunk egyik legnagyobb színpadán csak szervezőként) egy területtel, a felnőtt vers- és prózamondók versenyével, illetve a versenyzők és a mozgalom helyzetével szeretnék röviden foglalkozni, és talán néhány — a holtpontról való elmozdulást elősegítő —■ javaslatot tenni. Bízva talán abban is. hogy az igazi szakemberek a javaslatokat továbbgondolják. És azért a felnőttekkel, mivel ismereteim szerint itt a legégetőbb a helyzet. A végső lökést az egyébként régebben tervezett cikk megírására az idei Szenei Molnár Albert Napok adta. Itt ugyanis az egyik hivatásos előadóművész fellépése elmaradt, egy másikat helyettesíteni kellett. De erre még visszatérek. Tehát: felnőtt vers és próza. Akik rendszeres látogatói a Jókai Napoknak tudhatják: Vas Ottó jött, látott, győzött. Pontosabban: jött, szavalt, magával ragadta a közönséget és győzött. Éveken át. A szervezők törték a fejüket mit lehetne tenni, hogy érdekes maradjon, Vas Ottó megjelenésével ne legyen — es a kis színpadokhoz szokott tájoló tánckar úgy viselkedett, mint a táncházas, mikor besétál a Nemzeti Színházba. A nagy tér betöltésének szándéka feleslegesen nagy mozdulatokat eredményezett az ezzel járó nagyon korán jelentkező fáradtsággal és lihegéssel, patetikus mozdulatokkal és a térben való dezorientáltsággal. Szerencsére a tánckar a második félidőre már magára talált, de csak néhány tapasztaltabb táncos tudta legyőzni a müsoreleji „nagyság" produkciót ölő szindrómáját. A nagyon jól eltáncolt mátyusföldi táncok egyetlen — s elég nagy — szépséghibája, hogy koreográfiái, kom pozíciós szempontból semmi újat nem láttunk. Magától adódik a kérdés: lehet-e stilizáció nélkül eredeti néptáncanyaggal színpadra állni. Bizonyára igen, ezt bizonyítja a közelmúlt néhány nagyon jó alkotása, hadd említsem Katona Sem veled, sem nélküled ... c. cigánytáncát vagy madari böjti karéját, Morávek-Kaluz Vallomásait. Színpadra érett színházi élményt nyújtó volt a mostani műsorban Furik Rita Imregi karikázója és Richtarcik Mihály Katonadolog c. száma. Eredeti tánccal akart színházi élményt nyújtani a címadó széki kompozíció is. s a szándék sikerülhetett volna, ha ... Ha a kompozíció közepe nem lenne a néző számára túl hosszú. Ha a sötétben induló s előre lefutott a verseny? Jött is a megoldás. Vas Ottó versenyen kívüli, örökös vendégelőadója a vers- és prózamondók gálájának. De kinek jó a megoldás? Használ, mondjuk a verseny színvonalának? Aligha. És gondoljuk csak meg: jövőre talán már Varga Tibort is versenyen kívül kellene szerepeltetni. Mi legyen a megoldás? Lenne egy bátortalan javaslatom. A Jókai Napok kétszeres győztesei legyenek jogosultak önálló összeállítással. előadói programmal részt venni a versenyen. Ehhez persze az kellene, hogy a felnőttek versenyét két részre osszák: vers- és prózamondók versenyére és előadó(művész) fesztiválra. S aki ide eljut, itt bizonyít kaphasson hivatásos előadói minősítést. A Jókai Napokon vers- vagy prózamondóként már bizonyított versenyzőkön (hirtelen: Vas Ottó, Kamenár Éva, Józsa Mónika, Varga Tibor) kívül ezen a fesztiválon szerepelhessenek a Matesz és a Thália művészei is. Úgy vélem még számukra sem lehet megalázó az említett „amatőrökkel" együtt fellépni. A nem hivatásosok már említett jutalmazása — az előadói igazolvány, vagy nevezzük bárminek — legyen a Csemadok, a Népművelési Intézet (leendő) nemzetiségi osztálya CHORUS LINE avagy vannak-e még ünnepeink? TŰNŐDÉSEK, JAVASLATOK 6
