A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 51. szám
HÉTVÉGÉ MEDVETALP Az üzletben vásárolt félkész tésztát (diós, csokoládés linzer) formákba nyomkodjuk, kb. 20 percig sütjük, majd hűlni hagyjuk. A formákból kivett süteményt csokoládémázba mártjuk. Am Télen, amikor vastag hótakarö borítja a tájat, a vadon élő madarak közelebb húzódnak az emberi településekhez, mert ott hamarabb akad számukra élelem. Kari és Káró, a varjúcsapat két élelmes tagja is nap mint nap zsákmányra lesve gubbasztott a lakótelep diófáján. Ha „embertelen" volt a környék, nagy óvatosan közelebb merészkedtek a szemétgyűjtő kukákhoz, melyek körül mindig akadt számukra csipegetnivaló. Egy deres reggelen Kari, a fiatal varjú az egyik kuka mellett arasznyi hurkát talált. Mohón rávetette magát, de a második csippentésnél már Káró is ott termett, és elkapta a hurka másik végét. „Ezt a szemtelenséget!" — méltatlankodott magában Kari. Szíve szerint egy csúnyát károgott volna, de nem tette, mert eszébe jutott a százkét éves dédöregapja intelme, amely úgy szólt, hogy: „Sose hagyjátok magatokat a hirtelen haragtól elragadtatni, mert azzal a nyert ügyeteket is elveszíthetitek!" Káró, az idősebb cimbora tapasztalatból is tudta, hogyha étel került a csőrébe, egy mukkot se szabad szólnia, amig azt •e nem nyelte! Míg Kari keserves dühében mozdulatlanul tartotta csőrében a hurkavéget, Káró óvatosan húzni kezdte maga felé, persze csak olyan erővel, hogy az ketté ne szakadjon! Mert előre íem lehetett tudni, hogy kié lenne a nagyobbik darab?! Erre Kari is gondolt, ugrott hát egyet Káró felé. Ezzel az ugrással meglökte és fenekére huppantotta Kárót, de az még ebben a helyzetben sem engedte el a hurka végét. Sőt, egyensúlyát visszanyerve, nagyot rántott a zsákmányon. Ettől megint Kari tántorodott meg, de olyan szerencsétlenül, hogy feje a kuka vasához ütődött. Az ütés okozta fájdalom iszonyatos haragra lobbantotta őt. Szeme szikrát hányt és csúnya károgással támadt Káróra: — Váljál sántává, te átkozott Káró! De mikorra a szitkozódás végéhez ért. Káró — csőrében a hurkával — már a város határán túl fehérlö hegyoldal irányába repült!... Kari keservesen bámult utána: — Igaza volt a dédöregapámnak — károgta —, a hirtelen harag.rossz tanácsadó! KOVÁCS JÓZSEF KI TALÁLTA FEL? Az idő mérésének módja már az ókorban foglalkoztatta az embereket. A napóra ősi találmány, a régi görögök, egyiptomiak is alkalmazták. Előnye, hogy nem kell hozzá más csak egy fém- vagy fapálcika meg egy félkör alakú rovátkolt síklap, ahol a megfigyelt óraidöt jelzik. Kertek és házfalak díszítésére ma is szívesen készítik. Hátránya, hogy csak napos időben használható. Vele egyidős a vízóra. Itt az edények falán szintén rovátkákkal jelezték, hogy mennyi idő alatt folyik bele egyenletesén a víz, vagy az alján levő lyukon meddig csurog ki belőle. Már Platon görög filozófus is írt olyan vízóráról, amelyen sípszerű szerkezet hangosan jelezte az időt. A vízórát időnként a napórához igazították. A homokóra szintén az ókorban, az átlátszó üveg feltalálása után keletkezett. Készítése nagy ügyességet kívánt a mesterektől, hiszen mindkét edény térfogatának és az átfolyó szűk nyílás átmérőjének is pontosan egyeznie kellett. Voltak fél- és negyedórát mutató homokórák is. Sőt automatikus homokórát is készítettek: a felső edény kiürülésekor egy billenő súly azonnal átfordította és pereghetett a homok újra, megállás nélkül. Ma megint divatba jött a homokóra használata, kávé- és tojásfőzéskor, és mint ajándéktárgyat sok helyen árulják. A kerekes órát állítólag a szaracénok találták fel és a keresztes hadjáratok idején került Európába. Ilyen óraszerkezet legrégibb ismert képi ábrázolása a XIII. századból való. Az első zsebórát 1510 körül Nürnberg városában Peter Hele mesterlegény készítette, akinek a szobra ma is ott áll az egyik városi téren, kezében órát tart és azt nézi sok évtized óta figyelmesen. Az akkori zsebóra szerkezetét fémrugó helyett disznósörte tartotta mozgásban. Ezeket a tojás alakú órákat később „nürnbergi tojásoknak" nevezte el az irodalom. Az ingaórát Huygens holland fizikus fedezte fel, vagyis a régi kerekes órát összekötötte az ingával. Sajátos -felhúzó rendszert fejlesztett ki. A két súlyból az egyik folyamatosan mozgatta a kerékművet és így az óra járása egyenletessé vált. Ezzel a módszerrel számos fali- asztali- és szép kivitelű állóórák készültek. Ma már a kvarcóra a divat, amelyik a másodpercet, a dátumot gombnyomásra jelzi és parányi elemmel működik. A karórákon kívül egyre elterjedtebb a kvarcvezérlésü ébresztő, asztali és autóóra. A régi mesterek egyedi munkáját ma már a tömeges ipari termelés váltotta fel.-d-21
