A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 51. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Miklósi Péter: MEGBÉKÉLÉS - ÖRÖMÓDA Koller Sándor: SZILVESZTERI POPTURMIX Mécs József: HÁROM JEGYZET N. Kákarov Szilvia: ŐK MAJD FOLYTATJÁK SEBÉSZEK AZ ÚJKOR HAJNALÁN (Lacza Tihamér összeállítása) J. Hasek: TANÁCSOK AZ ÉLETRE A HÉT NAPTÁRA AZ 1990-ES ÉVRE Címlapunkon Kral Klára illusztrációja a Játéksztori című íráshoz A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ős. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: RNS — Ústredná expedícia tlaée, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. é. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiame z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor. inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Véleménye szerint a néprajzkuta: tás mennyiben része egy nemzeti kisebbség kultúrájának, közművelődése egészének? — Tömören erre csak azt felelhetem, hogy hajszálgyökerek nélkül nincs fa. A szlovákiai magyarságnak pedig itt, a Csallóköztől a Bodrogközig találhatóak meg a hajszálgyökerei. A szokásokban, hagyományokban, szemléleti sajátosságokban, tehát a nemzetiségi kultúrában nyilvánulnak meg azok a jellemzők, amelyek egy nemzeti kisebbséget a vele egy hazában élő többségi néptől megkülönböztetnek. A saját kultúrához való viszony az egyén számára lényegében a nemzetiséghez fűződő viszonnyá válik a vállalás útján való azonosulás, vagy fordítva, az elfordulás és az önkéntes asszimiláció alternatívájaként. A saját kultúra, a népi hagyományok ápolása így nem egyszerűen csak egy-egv nemzetiség jellemzője, hanem annak sajátos lényege és összetartozás-tudatának legfontosabb tényezője. Más szavakkal : a hagyományőrzés a nemzeti kisebbségek fennmaradásának egyik alapfeltétele. Interjú MÉRYNÉ T. MARGITTAL, a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozójával vállalni a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete? — Egyvalamit rögtön elöljáróban le kell szögezni: a hazai magyar néprajzkutatás széleskörű feladatait, tehát a tárgymegörzésre, a helytörténetkutatásra, a nyelvjáráskutatásra, a szociológiai kutatásokra is kiterjedően, csakis egy önálló szakintézmény végezheti el felelősségteljesen és a kívánt nívón. Az akadémia illetékes intézete legfeljebb részfeladatokat vállalhat, s ebbe az irányba már megtörténtek az első lépések. Például folyamatban van annak pontos felmérése, hogy hazánkban és külföldön hol mindenütt található adattári anyag a szlovákiai magyarság néprajzi hagyományaira vonatkozóan. Szerveződik továbbá egy néprajzi kutatócsoport is. amely nemcsak a nemzetiségkutatás lehetőségeit mélyíti majd el a Szlovák Tudományos Akadémián, hanem a kutatói helyek számát is gyarapítani fogja. E tekintetben egyelőre a tudományos feladatok precíz meghatározásánál és elosztásánál tartunk, s ebben — segítőkész konzultánsként — jó partnerünk lehet a Csemadok is. Cd Ön vajon milyennek ítéli meg a hazai magyar néprajzkutatás helyzetét? — A megfelelő intézményhálózat híján aligha mondható megnyugtatónak. Mindenképpen hiányzik egy, elsősorban a tudományos kutatást irányitó intézmény, valamint a tárgymegörzés feladatait ellátó központi múzeum is. Természetesen, az ehhez tartozó könyvtárral, dokumentációval és publikálási lehetőségekkel. De fogalmazhatok ennél precízebben is: az itt élő magyarságnak hasonló intézményre lenne szüksége, mint az Eperjesen (FVeSov) működő Ukrán Kultúra Múzeuma, amely teljes anyagi ellátottsággal és a szakemberek megfelelő létszámú gárdájával látja el napi teendőit. Igaz, bizonyos eltérés azért feltétlenül lenne az Ukrán Kultúra Múzeuma, illetve az általunk kívánt intézmény között. Amíg ugyanis a Szlovákiában élő ukrán nemzeti kisebbség múzeumának tevékenysége szinte kizárólag a kelet-szlovákiai tájakra összpontosul; addig a hazánkban élő magyarság néprajzi hagyományainak feltérképezését Dél-, illetve Dél- Kelet-Szlovákia teljes hosszában kellene felkarolni. Már az eddig elmondottakból is nyilván kitűnik, hogy néprajzkutatásunk egyelőre nem tart és a fenti okokból nem is tarthat ott, ahol lennie illenék. Ezt azért fájó tudomásul venni, mert a néprajzkutatáshoz értő hazai magyar szakemberben évek óta nincs hiány. Épp fordítva, viszonylag sok önkéntes és hivatásos folkloristának van. A hazai magyar néprajzkutatás fehér foltjai, adósságai és hiányosságai nem az ö mulasztásaikból, hanem kitartó igyekezetük koordinálatlanságából, az általuk végzett munka szétszórtságából ered. És a Csemadok?! Ö vajon nem tudja összefogni és irányítani a hazai magyar néprajzkutatást ? — A jövőben is mindenképpen élére állhat a folklórhagyományok mozgalommá terebélyesedett ápolásának; ám kellő személyi. anyagi és tárgyi feltétetek híján nem helyettesitheti egy önálló szakintézménynek is komoly erőfeszítéseket jelentő tudományos munkát. Ennek ellenére jó, hogy a Csemadoktól, szerencsére, nem idegen a néprajzkutatás igénye és kötelessége. Ezt a korábbi évek részeredményei igazolják, bár látni kell azt is, hogy amit e tekintetben elvégeztünk, azt jobbára a saját kezdeményezésünkből, többnyire egyéni szabad időnkben tettük, hiszen a szövetség apparátusában dolgozó néprajzosok munkaköri leírása elsősorban fesztiválorientált szervezési teendőket rögzít. Ilyen helyzetben az érdemleges gyűjtési és rendszerezési munka aka-Cd ratlanul is másodlagossá válik. Talán már az eddig elmondottakból is látszik, hogy a hazai magyar néprajzkutatásban érdemei és mulasztásai egyaránt vannak a Csemadoknak. Például okvetlenül pozitívumként említendő, hogy tömöritenie sikerült az önkéntes gyűjtőket, akik manapság már önállóan is képesek valóban eredményesen dolgozni. Ennek kialakulásában komoly szerepet játszottak a nyári néprajzi szemináriumok. Viszont mulasztásnak bizonyult, hogy a Csemadok közfronti bizottsága — sajnos — az értékmeghatározó felvásárlás helyett inkább csak elhelyezte a néprajzi adattárába került hazai magyar folklóranyag zömét. Lényegében így a gyűjtőkre bízta: ki-ki bekopog-e néprajzkutatói munkájának eredményeivel a szövetség ajtaján. Egyelőre nem érvényesült kellő hangsúllyal az a szemlélet, hogy néprajzkutatóinknak csak az általuk gyűjtött anyag hivatalos felvásárlása és tudományos igényű kezelése nyújthat erkölcsi, jogi. tárgyi és fizikai garanciákat. Ez a helyzet okozta nyilván azt is, hogy a Csallóköztől a Bodrogközig, a vidéken élő folkloristáknál valóban rengeteg a kinnlevőség, azaz a már felgyújtott, ám továbbra is csak a polcokon, dobozokban, fiókokban porosodó, esetleg egyenesen a terepen enyésző, eredeti néprajzi anyag. é mulasztások pótlásában, a szóban forgó gondok megoldásában nem tudna komolyabb szerepet * a hagyományőrzés szerepéről, a hazai magyar néprajzkutatás helyzetéről Cd Hazai magyar folklórhagyomá|; nyaink ápolásában ön vajon milyen szerepet tulajdonít a zselizi fesztiválnak, illetve a Tavaszi szél. . . „mozgalomnak"? — Hogy a szlovákiai magyarság körében mindmáig érdemdús hagyományozódásról beszélhetünk, abban a fesztiváloknak is jelentős szerepük van. Éltetik az emberekben az érdeklődést, erősítik a gerincet és a szülőföld, az anyanyelv iránti szeretetet. Mindez példák sorával bizonyítható, hiszen Szesztán, Medveshidegkúton vagy akár Ájon kívül is bőven akadnak nálunk olyan magyarlakta falvak, ahol ma már a harmadik-negyedik nemzedék kapcsolódik be a hagyományápolásba. A fesztiválok ösztönző hatására esztendőkkel ezelőtt az idősebb korosztály kezdte meg a hagyományőrzést, ma viszont már folyamatosságról beszélhetünk. Ezért lenne nagyon fontos mielőbb hasonló fórumot biztosítani a hazai magyar fólklórcsop őrt ok számára is. [~T~ Miben látja okát annak, hogy a I n j: folklór mindmáig behozza a publikumot a kuttúrházakba és amfiteátrumokba. míg például a színházak sok esetben nézőgondokka! küszködnek. . . — Szerencsére, a folklór évek óta a reneszánszát éli. Azért szerencsére, mert a második világháború után és az ötvenes évek elején nálunk is volt egy időszak, amikor szégyelltük a származásunkat, a tiszta forrást jelentő népi hagyományainkat. Párta és népviselet helyett micisapkát és szerelőruhát húztunk, s olyasmiket énekeltünk, hogy: zúg a traktor, szánt az eke; elvtársnő, locsolni szabad-e?!... Hál- istennek, időközben rádöbbentünk arra, hogy milyen páratlan értékeket örököltünk az őseinktől, milyen egyediek és szépek a hagyományaink, hol keressük a gyökereinket és a hagyományőrzés igazi kincseit. Küszöbön a karácsony! Mit jelent T ez egy néprajzkutató számára ? Azt, hogy az esztendő leggazdagabb hagyományköre áll előttünk. Nyilván nekem is pásztorokról, angyalokról, háromkirályokról, betlehemezésről kellene most szólnom; no meg hiedelmekről és szokásokról... De hadd mondjak csupán annyit: magánemberként és néprajzkutatóként is számomra a legnagyobb élményt a karácsony esti vacsora jelenti, ami ősidők óta a szeretet, a megértés, a megbecsülés, az együvétartozás pótolhatatlan ünnepe és jelképe. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György Cd 2
