A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-08 / 50. szám
A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN Beszélgetés Tóth Ágnes szakelőadóval — Meséljen a beosztásáról. A Csemadok Nagykürtösi (Vefky KrtíS) Járási Bizottságának szakelőadója. .. — Munkaköröm nagyon sokrétű. Hosszan sorolhatnám, mi mindent kell tennem. Egy olyan poszton, amilyenen én állok, jártasnak kell lenni mind a politika, mind a művelődés és a művészet dolgaiban. Gondolok itt a legfrissebb irodalmi alkotásokra, amelyeket ismernem és ajánlanom kell, mit lehet kezdeni velük összességükben vagy külön-külön. A művelődés és a művészet egészen más természetűek. E munkaterületeken a szervezési készség nélkülözhetetlen. Szükséges a rendezvények előkészítéséhez ugyanúgy, mint egy alapszervezeti vezetőség összehozásához. Persze, a jó szervező munkának fontos feltétele a szakmai felkészültség. Egy szakelőadónak el kell tudni igazodnia a színjátszásban, az énekkari, zenei és táncmozgalomban. S nem utolsósorban kell érteni a propagandamunkához, mert a rendezvényeinek a közönség bevonása nélkül nem sokat jelentenének. A jó propagandamunka azt is jelenti, hogy sok új embert tudunk megnyerni a Csemadok ügyének. Gyere közénk, csináld te is, ez ennek a munkának a tulajdonképpeni értelme! — A Nagykürtösi járásnak gazdag folklórhagyománya van. Vannak-e éttetői a Csemadok alapszervezeteiben? — Igen, a népi folklór tevékenységünk gazdag forrása. Ennek egyik külső jele a népviselet, amely még ma is élő hagyomány a járásunkban. Néhány községben a középkorosztály napjainkban is népviseletben jár, az idősebbek meg valamennyi falunkban igy öltözködnek. A népviselet olyan gazdag a járásunkban, hogy csak a magyarlakta vidéken három területet különböztetünk meg az egymástól eltérő viselet szerint. Járásunk falvai nemcsak viseletben gazdagok, hanerh szokáshagyományokban is. A népdalkincs szinte kimeríthetetlen, de akad bőven tánchagyomány is. Ami pedig a tárgyi néprajzot illeti, ebből akár minden községben több tájházra valót lehetne összegyűjteni. A Csemadok alapszervezetei hűen ápolják a népi hagyományokat. Elsősorban a folklórcsoportok, amelyek már a hetvenes években kivívták az elismerést. — Mire gondol? — Arra, hogy csoportjainkat megismerhette a közönség mind az Országos Népművészeti Fesztiválon, mind a Tavaszi szél vizet araszt .. . országos versenyen. Az 1980-as esztendő jut eszembe, amikor alapszervezeteink valamennyi folklórcsoportja részt vett a versenyen. Szép volt. Felemelő és megható volt. Nem lehet elfelejteni. A folklórból élő és a folklórt éltető csoportok mellett alapszervezeteink egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a tárgyi néprajzra és ennek gyűjtésére. Tavaly adták át járásunkban az első tájházat Bussán, ottani alapszervezeti folklórcsoportunk lelkes munkája eredményeként. Csak örülni tudunk annak, hogy a néphagyományok ápolásához lelkesen hozzájárulnak a gyermekcsoportok is. Jelenleg az ipolyvarbói és lukanényei gyermekcsoport fejt ki figyelmet érdemlő tevékenységet. Ennek köszönhetően sikerült megrendeznünk Ipolyvarbón a Fehér Liliomszál gyermekfolklór-versenyt. — A szakelőadó a Csemadok minden kisebb és nagyobb rendezvényének részese. Ezek közül melyik áll igazán közel az Ön leikéhez? — Minden rendezvénynek megvan a maga jellege, szépsége, haszna. Rendezvényeinket két nagyobb csoportba oszthatom. Vannak művelődési és művészeti rendezvényeink. Mindkettőt egyformán, kellő gonddal és körültekintéssel igyekszem előkészíteni. Mégis, és már a kérdésére válaszolva, a művészeti rendezvények állnak közelebb a szivemhez. Lehet, ebben az is közrejátszik, hogy rengeteg munka, fáradozás előzi meg létrejöttüket, hiszen egy-egy bemutatót több hetes, sőt néha több hónapos felkészülés hív életre. Olyankor a csoportok naponta több órán át próbálnak. Sokszor maga a rendezvény is igényli a próbát, s szereplő, rendező egyformán arra törekszik, hogy a lehető legjobbat nyújtsa a közönségnek. Tehát a művészeti rendezvény nagy felkészülést feltételez. Igényes, hozzáértő munkára van szükség megalkotásához! Ezzel szemben a művelődési rendezvényt egymagám is előkészítem az íróasztalom mellett... — Hány éve dolgozik a Csemadok járási bizottságán, és elégedett-e a beosztásával, az elért eredményekkel ? — 1983 óta dolgozom a Csemadok Nagykürtösi Járási Bizottságán. Ekkor üresedett meg a szakelőadói állás, és a titkárság dolgozói kértek fel, álljak az elődöm helyére. Nem sokáig gondolkoztam az ajánlat elfogadásán, hiszen a Csemadok tevékenysége mindig közel állt hozzám. Öntevékeny kulturális dolgozóként szinte valamennyi Csemadok-rendezvénybe bekapcsolódtam. Nem bántam meg hat évvel ezelőtti lépésemet. Tetszik a munkám, a munkaköröm, az eddig elért eredményeket pedig nagyra értékelem, annak ellenére, hogy azt is tudom: munkám eredményén és színvonalán lehet és kell is javítani az előrehaladás és a fejlődés érdekében! — Szülőfaluja Ipolynyék. Szülőföldje pedig ez a táj. Van-e ennek jelentősége munkájában ? — Természetesen. A szülőföld sokat jelent számomra. Nemcsak azért, mert gazdag folklórhagyománya van, és arról már beszéltem, hogy ennek a munkámban milyen nagy a jelentősége, hanem azért is, mert szülőfalumban fejti ki tevékenységét a járás legnagyobb Csemadok-alapszervezete. Ipolynyéket olyan emberek lakják, akik szeretik a kultúrát, szívesen bekapcsolódnak a kulturális tevékenységbe. Ezt bizonyítja az a számos újságcikk is, amelyekben a Hét hasábjain, de másutt is róluk olvashatnak. — Mondjon többet az ipolynyékiek munkájáról. .. — Az alapszervezetnek az ötvenes évek elejétől állandó színjátszó csoportja van, amely már a Jókai Napokon is összemérte a tudását más csoportokkal. Évekkel ezelőtt színvonalas irodalmi színpadja is volt. Győztesként került ki minden járási versenyből. Éneklő- és folklórcsoportja a hetvenes évek elején alakult meg, és ma nélkülük elképzelhetetlen lenne egy-egy rendezvény. A tánccsoport kisebb-nagyobb megszakításokkal szintén az ötvenes évektől létezik. Néhány csoportban még ma is dolgoznak alapító tagok. Lelkesedésük, tenniakarásuk lenyűgöző! Ilyen tagokkal, ilyen emberekkel öröm a munka. Jó a kapcsolatom a tagokkal, a tagsággal, és ez kulcsfontosságú pontja a tevékenységemnek ... Remélem, még hoszszú ideig dolgozhatunk együtt! — Nagykürtös vagy Ipolynyék a kulturális rendezvények színhelye ? — Ipolynyéken több járási, területi rendezvényt valósítunk meg, mint a járási székhelyen, mivel szülőfalumnak jóval több a magyar nemzetiségű lakosa, mint Nagykürtösnek. S nem mindegy számunkra, hogyan támogatja a lakosság rendezvényünket. Éppen ezért jó kapcsolatot tartunk fenn az ipolynyéki kulturális intézményekkel, főleg a művelődési otthonnal, a könyvtárral és az iskolával. — Az egyéni kedvteléseiről is hallhatnánk valamit? — Ezekre a nyári hónapokban van időm. Ősszel és télen leköt a munka. Ilyenkor többet kell foglalkoznom az alapszervezetek életével. Tavasszal meg a versenyekre, a kulturális napok rendezvényeire kell ossz-' pontosítanom. Nyáron örömmel veszek részt a Csemadok KB által rendezett szemináriumokon és a művelődési táborban. A tapasztalatokat aztán a munkámban felhasználom. Legszórakoztatóbb kedvtelésem az olvasás és az utazás. MÁCS JÓZSEF A közös éneklés gyönyöre Húsz évvel ezelőtt, amikor a Perbetei (Pribeta) Alapiskolába került tanítani Brath Tibor szlovák-zene szakos tanárként, énekkart alapított. Azóta van az iskolának énekkara, azóta nem múlik el egyetlen falusi és iskolai ünnepség sem az énekkar fellépése nélkül. Húsz év alatt sok minden változott, természetesen két-három év alatt kicserélődnek a tagok is, de a karvezető lelkesedése változatlan maradt. Pedig nem könnyű feladat manapság a népzenének meg a karéneklésnek megnyerni a gyerekeket, neki mégis sikerül, eddig mindig sikerült! Hogy mivel? Szép szóval, értelmes magyarázattal, amelyben csakis azzal érvel, hogy többek, értékesebbek lesznek a gyerekek, ha zenei műveltségben legalább az alapokat megkapják. Márpiedig az énekkari próbákon nemcsak énekelnek, hanem egy kis zenetörténettel, elmélettel is foglalkoznak. — Nem vagyunk mi országos hírű énekkar, messze vagyunk a versenyeken szereplő karoktól. Én végtelenül tisztelem, elismerem őket, s talán majd egyszer én is benevezek tanítványaimmal az ilyen erőpróbákra de megmondom őszintén, azt tartom, hogyha tökéletes előadással nem tudunk előállni, félig késszel nem akarunk. Nem a gyerekeim tehetségét akarom ezzel minősíteni, inkább az igényességünket magyarázni. Egyszerűen arról van szó, hogy versenyre akkor megyünk, ha magunk is érezzük, hogy ott a helyünk. De azért az utóbbi időben sokat gondolok arra, hogy a Csengő Énekszón mégis meg kellene mérettetnünk ... — mondja a vezető. A kis énekesek egyébként harmincán variak, főleg hatodikosok, hetedikesek, őket lehet leginkább megnyerni a karéneklésnek. A polgári ügyek testületének valamennyi eseményén — névadón, esküvőn — színesítik a programot. Műsoruk népdalfeldolgozásokból, pionír- és mozgalmi dalokból áll, s rendszerint az ünnepség hangulatához tudják alakítani egy-két piróba után. Azelőtt a környéken is többször felléptek, jártak Marcelházán (Marcelová), Bátorkeszin (Vojnice), Naszvadon (Nesvady) is, az utóbbi időben azonban több nehézséget jelent a szervezés, az utazás s igy inkább csak itthon koncerteznek. — Hogy miért is vállalom én a betanítással, a próbákkal, a fellépésekkel járó többletmunkát? — teszi fel önmagának a kérdést Brath Tibor. — Sokat beszélünk életünk elsilányosodásáról, a kultúra vergődéséről." Sokat beszélünk és keveset teszünk... Én a magam lehetőségein belül megpróbálok tenni. Elszomorító számomra, hogy életünkből s főleg a gyerekek életéből mennyire kimarad a zene, az ének. Pedig a hang mindig „kéznél" van. Nem énekelnek már az anyukák kisgyerekeiknek, s nem énekelnek a gyerekek. Megdöbbentő, mennyire nem ismerik csodálatos népdalainkat még a felsőbb tagozatosok sem. A popzenét igen! Az egyetemes kultúra részét képező zenei kincseinket piedig végképp ... Én felvállaltam, hogy legalább valamit elviszek közéjük ebből a gazdagságból. Heti egy zeneórában azonban vajmi keveset lehet tenni. A próbák viszont nagyszerű alkalmat nyújtanak erre. A legnagyobb örömöm, amikor halotti csendben figyelnek rám, majd predig úgy énekelnek, hogy gyönyörűség hallgatni őket. S lehet egy pedagógusnak nagyobb jutalma, mint az, ha látja, hogy régi tanítványai a tömegszervezetek tagjaiként v sznek részt a falu kulturális életében, a Csemadok lelkes hívei, a kulturális rendezvények szervezői?! A legtöbb kisdiákként itt énekelt nálam ... Ha másért nem, már ezért érdemes volt vállalni a többletmunkát! S hogy Brath Tibornak mennyire szívügye zene, azt bizonyítja, hogy nem csak az énekkar harminc tagjával foglalkozik. Évente az iskola minden tanulója számára Kinyílt a rózsa címmel szervez énekversenyt. Erre bárki benevezhet, s a tanító bácsi biztatja is az iskola valamennyi tanulóját, hadd szálljon a dal, az a lényeg, hogy merjenek a gyerekek énekelni! Ezt magyarázza nekik szüntelenül, s hiszi, hogy az énekléssel egy kicsit szebb lesz az életünk! Akik az ő énekkarában nőttek fel, már tudják ezt! BENYÁK MÁRIA 7
