A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-08 / 50. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Fister Magda: ÜNNEP ÉS HAGYOMÁNY Miklósi Péter: JÁTÉKSZTORI Adamcsík Ferenc: AZ ÖREG RÉVÉSZ Fehérváry Magda: PÁSZTOROK KÖSZÖNTÉSE Szabó G. László: NEMCSÁK KÁROLY KARÁCSONYA Tóth Erzsébet: EGY TENGERI UTAZÁS EMLÉKKÉPEI Címlapunkon Cassandra Wi/son amerikai dzsesszénekesnő. Fotó: Gyökeres György A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon:/332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ö. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne z. p.. Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkéha 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Ön lapunk ez idei évfolyamának í első számában nyilatkozott a legutóbb a HÉT-nek. Változott-e azóta Szlovákiában a nemzetiségi oktatásügy helyzete; s ha igen. mennyiben? — Az idei esztendő iskolapolitikánk egészének szempontjából volt nagyon jelentős. A hazai iskolarendszer elemzéséből eredő intézkedések és feladatok rendszerét megtárgyalta az SZSZK kormánya, valamint a szövetségi kormány is. Foglalkozott az iskolaügy helyzetével a CSKP KB és az SZLKP KB, de jelentős eseménynek tekinthető a pedagógusok szeptemberben tartott országos konferenciája is. Tudvalévő, hogy e fórumok mindegyikén külön is elemezték a nemzetiségi oktatásügy sajátos feladatait, így a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatása valóban, minden korábbi kezdeményezésnél intenzívebben a figyelem középpontjába került. A napi gondok feltárásához, ha nem is egyenlő arányban, de hozzájárult a nemzetiségi sajtó is, amely ebben az évben rendszeresen foglalkozott a nemzetiségi oktatásügy örömeivel és problémáival, sajátos feladataival. Őszintén szólva, jó jelnek tartom, hogy a nemzetiségi iskolaügy a figyelem középpontjába került; s ebben talán az is közrejátszott, hogy az anyanyelv, illetve az anyanyelvi oktatás kérdései iránt szinte világszerte fokozódik az emberek érdeklődése. A csehszlovákiai oktatásügy rend- I szerének egészében vajon hogyan látja ma a nemzetiségi iskolák helyzetét ? — Fontosnak tartom újra meg újra hangsúlyozni, hogy a nemzetiségi iskolák helyzetének megítélésekor következetesen abból kell kiindulni, hogy a nemzeti kisebbségek iskolái a csehszlovák iskolarendszer szerves részét alkotják. Ezért azoknak az elvárásoknak kell eleget tenniük, amelyeket társadalmunk egésze vár el az oktatásügytől. Természetesen, e feladatrendszer egészében ott vannak a sajátos feladatok is. E sajátosságok leglényegesebb kiindulási pontja, hogy a nemzetiségi iskolákban a tanulók anyanyelve a tanítási nyelv, és ez sok tekintetben meghatározza a napi feladatok konkrét tartalmát is. A tárgyi, a tantermi, a tankönyvi és egyéb ellátottság tekintetében viszont nincs különösebb különbség a nemzetiségi, illetve a szlovák tanítási nyelvű iskolák között. Számos tekintetben azonosak a problémák és azonosak a sikerek is. Ezért nem tudom elfogadni azokat a nézeteket és bírálatokat, amelyek a szélesebb összefüggésekből kiragadva, pusztán a nemzetiségi iskolák problémáiként értelmezik az egész hazai iskola - rendszerre jellemző, mielőbbi megoldást sürgető gondokat. Természetesen, ez egy pillanatig sem jelenti azt, hogy ne foglalkozzunk fokozott figyelemmel a nemzetiségi iskolák sajátos problémáival. E feladatok újragondolásának szándékát bizonyítja, hogy november elsejei ülésén az SZSZK kormánya külön is foglalkozott a nemzetiségi iskolák problémakörével. A szóban forgó tanácskozáshoz ; egy átfogó elemzés is készült. Melyek voltak annak tartalmi súlypontjai, illetve milyen gyakorlati teendők származnak az ott rögzítettekből? Nemkevésbé lényeges, hogy milyen kötelező erejű határozatokat hozott a szlovák kormány? — Az oktatásügyi tárca valóban részletes és átfogó jelentést terjesztett a kormány elé, amelyben külön is elemezte a magyar és az ukrán tanítási nyelvű iskolák sajátos helyzetét. Ebben ott szerepeltek mindazok a hiányosságok is, amelyek felszámolása elsősorban a területileg illetékes nemzeti bizottságok hatáskörébe tartoznak. E tekintetben, a szülök ilyen irányú igényeivel összhangban, elsősorban az iskolahálózat továbbfejleszté-Interjú dr. FIBI SÁNDORRAL, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Osztályának vezetőjével * sének fontosságára utalnék. Például konkrét feladat — főként az óvodákban és a szakmunkásképző iskolákban — az anyanyelven való tanulás lehetőségeinek gyarapítása: továbbá a kisiskolák visszakörzetesítése. az iskolák napi munkájának rugalmasabb irányítása és körültekintőbb ellenőrzése, a pedagógusoknak nyújtandó szakmai-módszertani tanácsadás javítása, illetve a folyamatos továbbképzés hiányosságainak megszüntetése. Külön is részletezte a jelentés a nemzetiségi iskolák pedagógusainak képzésével kapcsolatos kérdéseket, valamint az anyanyelv és a szlovák nyelv tanításában elért eredményeket. Természetesen, rámutatva egyben a hiányosságokra és azok megoldásának lehetőségeire. A kormány ülésén elfogadott határozat, a felmerült gondok mielőbbi megoldása érdekében, konkrét feladatokat állapított meg. Ezek teljesítése kötelező erejű, de mindemellett a pedagógusképzéssel. a szakmunkásképző intézetek hálózatának bővítésével és a tanulók szlovák nyelvi felkészítésével kapcsolatos teendők fontosságát a kormány külön is hangsúlyozta. Sokat vitatott kérdés, vajon van-e ; színvonalbeli különbség a szlovák tanítási nyelvű iskolák, illetve a nemzetiségi oktatási intézmények között? — Aki így veti fel a kérdést, annak csak azt válaszolhatom: nincs! Van viszont küyf a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák helyzetéről lönbség az egyes iskolák között, de ebben sohasem játszik szerepet a tanítási nyelv. Az efféle különbségek főként a középiskolai és a főiskolai továbbtanulás során jelentkeznek pregnánsabban, amikor a különböző iskolákból érkezett és a bizonyítványaikban azonos érdemjegyeket hozott tanulók tudásszintje között tényleg mutatkozhatnak eltérések is. Ám ennek valóban semmi köze a korábbi, tehát az alacsonyabb szintű iskola tanítási nyelvéhez! Ennek ellenére, vagy éppen ezért fontosnak tartom, hogy a pedagógusok elkötelezetten, lelkiismeretesen végezzék munkájukat, hogy kellő eréllyel figyeljenek oda a szakterminológia kétnyelvű tanítására, valamint a szlovák nyelv elsajátításának fontosságára. Az oktatási minisztérium mennyi; ben tudja mielőbb enyhíteni a nemzetiségi iskolákban tapasztalható pedagógushiányt? — A pedagógusok hiánya nem csupán a nemzetiségi iskolákban jelentkező gond. A minisztérium célja ezért egyértelmű: a lehető legrövidebb idő alatt és országos viszonylatban kell felszámolni a tanítók hiányát. E cél érdekében már a most folyó tanévben 45 százalékkal emelte a nemzetiségi pedagógusképzés tervszámait; az 1990/91 -es tanévben pedig keretszám megjelölése nélkül, az érdeklődés és a felvételik követelményeinek megfelelő diákok számától függően alakulhat a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson az olyan hallgatók száma, akik tanulmányaik befejeztével magyar tanítási nyelvű iskolákban működhetnek. A december ás a január a tovább- I tanulási űrlapok kitöltésének, illetve a leendő elsősök beiratkozásának időszaka. Ennek kapcsán mit mondana el? — Annyit, hogy élni kell a lehetőségekkel! Számomra sokszor szinte érthetetlen, hogy a hazai középiskolák hálózatában működő magyar tanítási nyelvű iskolákban és osztályokban, sok esetben miért nincs elegendő tanuló?! Nem titok az sem, hogy a nemzetiségi iskolákban a tanulók osztálylétszámának átlaga minden évben bizony elmarad a szlovákiai átlagtól. Itt lenne hát az ideje, hogy fokozzuk önbecsülésünket, a pályaorientációhatékonyságát, elvégre a nemzetiségi iskolák jól felkészített diákjai mindig megállták helyüket az ország bármelyik felsőbb szintű tanintézményében. Mindemellett az is tény, hogy a nemzetiségi iskola — két kultúra megközelítőleg azonos szintű ismerete révén — bizonyos többletet is képes nyújtani. Ezek szerint elsősorban a szülők ; kezében van hát a nemzetiségi iskolák jövőjének sorsa ... És ha igen. vajon megvannak-e az anyagi-műszaki feltételei annak, hogy mielőbb visszaállíthatók legyenek a korábbi körzetesítés során elsorvasztott iskolák ? — Ebben a tekintetben a lényeg az, hogy a szülök igényeljék gyermekeik számára az anyanyelven való művelődést; elvégre nemzetiségi iskolapolitikánk egyik legfontosabb tétele, hogy minden állampolgár számára biztosítja az anyanyelvi művelődés alkotmányos jogának érvényesítését. Ami a kisiskolák visszakörzetesítését illeti, az nyilván hosszan tartó folyamat lesz, de ennek tempója és mértéke szintén a szülőktől függ. Természetesen, ha ilyen irányú igény mutatkozik, akkor ehhez az anyagi-műszaki feltételeket is biztosítani kell. Ez a nemzeti bizottságok feladata. Annál is inkább, mert a szülői igényeknek megfelelően az oktatási minisztérium is szorgalmazza a visszakörzetesitést. Jó jel, hogy egyre több járásból kapunk olyan híreket, amelyek a korábbi iskolák visszaállításához szükséges feltételek megteremtésének igényeiről tudósítanak. MIKLÓSI PÉTER 2
